2007. július 5.

Kéxalag 2008

Azért írtam így, nehogy valaki komolyan vegye...

Beszélgettem unokaöcsémmel (ha megnézed a videókat, a kalózoson láthatod is) a nagy balatoni vitorlásversenyről.
Azt mondja:
- Jövőre majd indulunk egy saját hajóval. Gyerekkorunkban is szögeltünk már össze, azóta biztos sokat fejlődtünk, megnyerjük!

Felvetettem, hogy csak játék méretű hajókat csináltunk, de ő emlékezett valamire, hogy egyszer csináltunk egy hatalmasat, amihez fel kellett használni az összes elfekvő deszkát, ami volt a ház körül. Akkora lett, hogy csak négyen unokatestvérek tudtuk levinni a vízre.
A vízrerakáskor kiderült, hogy az is valami, ha a saját súlyát elbírja, és nem merül el. Mi már nem tudtunk rámászni...
Érdekes, ez nem maradt meg bennem... Talán nem én voltam a protyektvezető...

Volt egy másik próbálkozás is, amibe majdnem belehaltunk... A ruszki gumicsónakból csináltunk vitorlást... Ha nem tépjük le a vitorlát, azt hiszem, a Balaton közepén fulladunk bele... semmi merülése nem volt, vitte a szél, mint a magányos gumimatracot.

Szóval boldog gyerekkorom volt.

Érdekes, hogy vitorlázni csak egy éve kezdtem. Pedig mindig szerettem volna.

0 vélemény érkezett: