2007. augusztus 6.

Egyik kedvenc versem...

Egy másik fórumon küldem egy hozzászólást, ahhoz kerestem elő az alábbi verset...


Nemes Nagy Ágnes: Szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
-Ha húsevő növény lehetne testem,
Enyém lehetnél illatomba esten.
Enyém lehetne langyos,barna bőröd,
kényes kezed,amivel magadat őrzöd,
s minden omló,végső pillanatban elmondja:
mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó,fekete tolla,
mely mint a szárny
suhan,suhan velem,
hintázó tájon,fénylőn,végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű,s édes mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsúrlók,s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött mint lampion lebeg),
magamba, mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő növény lehetne testem.
-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem
Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.

Na, tetszett? :)

0 vélemény érkezett: