2007. augusztus 12.

Istenek alkonya

Tegnap éjjel számomra még sosemlátott dunántúli utakon autóztam a Balaton fele. A kedvem nem éppen a legnagyszerűbb, de a zene, amit hallgattam, pontosan a hangulatomat festette alá..

De még az időjárás is...

Először szárazon mentem az utakon. Szombathelyről hamar kitaláltam, bár kompromisszumként elfogadtam, hogy azt az utat, amit kigondoltam, csak a táblák alapján nem találom meg. A GPS-t beizzítani nem volt kedvem, ezért Zalaegerszeg fele hagytam el a várost.

Ahogy a felhős éjszaka körülfogott, megküldte első hírnökeit a vihar is.
Az első negyedórában döbbenetes képeket rajzoltak ki a villámok, ahogy megvilágították a felhőzetet. Vagy tíz kilométerre előttem csapkodtak, de így is lehetett látni, hogy hatalmas térfogatú felhőrészeket világítanak be.

Aztán átfutott előttem pár őz, és erősen kellett fékeznem. Hirtelen, és kellemetlen módon frissített fel, mintha hidegvízbe mártottak volna.

A továbbiakban már jóval lassabban mentem. Hamarosan elkaptak az első záporok is. Tovább lassítottam.

Elértem egy konvojt. A rendőrök kiszedtek a sorból előlem egy spanyolt. Később mégis visszaelőztek mindannyian, mert úgy tolták. Talán ők nem láttak őzet.

Aztán annyira durva lett a felhőszakadás, hogy az úton helyenként vízfolyások voltak, amik visszarántották az autót, és némiképp oldalra is. A kamionok keréknyoma közt, a száraz részen egyensúlyoztam. Ha lementem, a kocsim fölé vágta fel a gumi a vizet.

Guns'n'Roses-t hallgattam, és néha a villámok a dobbal szinkronban villantak. Döbbenetes volt, tetszett. (Még esőről is szólt a szám...)

Aztán határozottan villogtak rám a szembejövők:
- Afrancba, nem kéne egy közúti ellenőrzést elcsapni, de lefröcskölni sem lenne nyerő... - még jobban figyeltem.
Két kilométer múlva láttam meg a zsarukat, de egy balesetnél helyszíneltek.

Negyedóra múlva már meg szerettem volna állni, hogy én is hozzáadjak valamit a lehullott esőhöz. De annyira esett, hogy nem akartam kiszállni, és megállni sem volt tanácsos.

Végül a Nemesvitára bevezető útra kanyarodtam le. Helyzetjelző égve hagy, kiszáll, nem esik. Bármilyen szánalmas, mennyei érzés volt a kocsim által megvilágítva, az éjszaka közepén, zeneszóra slagolni... és nem gondolni semmire, csak egy kicsit létezni. :)

0 vélemény érkezett: