2007. augusztus 8.

Két vers...

Most két verset rakok be. Az elsőt egészen pontosan tudom, hogy kinek, és mikor írtam. Olvasta is a verset, és tetszett neki. Ott figyel az iwiw-es ismerősök listájában is.
A második... nos, a második azt hiszem nem egy konkrét személynek, inkább egy hangulatnak szólt.


Szonett

Most tiszta az égbolt és nyitott az űr.
Egész nap ott kuksolt tudat alatt,
Sóhajtva libben el a gondolat;
Mikor hazafele megyek egyedül.

A zajok, a fények mind körös-körül
Másképpen élnek, egy más hangulat,
Egy másik helyszín emléke maradt,
És bennem újra, meg újra felmerül.

De sajnos tőled még távol vagyok,
Bár ezt nem így mondják a csillagok,
Náluk a földi távol közel kerül.

Szeretném hinni, hogy igazuk van,
Akkor élnék abban a tudatban:
Veled egy találkozás, hogy sikerül.



Szonett az év elején

Jelenléted most kitölti a szobát,
Szemed fénye villan a tárgyakon.
És szavaid ízén gondolkodom,
Mert megérkeztél téren és időn át.

Tested úgy viseled, mint egy ruhát,
Végtelen visszfénye ül arcodon.
S míg nemes vonalaid csodálom,
A napfény világít a bőrödön át.

Sóhajodból születik az élet,
Ha megmozdulsz, a csillagok fénye
Vakítón villódzik a hajadon át.

A csókod olyan, mint egy szép álom;
Elkísér a szelíd éjszakákon...
Ámulva nézlek téged, mint egy csodát.

0 vélemény érkezett: