2007. augusztus 21.

Életem könyvének lapjai...

Azaz most szép röviden összeírom a hétvégét...

Pénteken hat előtt egy kicsivel sikerült elstartolni a Balaton fele. Magammal vittem húgomat, és két gyerekét is, sógorom egy nappal később követett minket. A két gyerek várakozáson felül rendesen viselkedett, pedig még egy dugóba is belekerültünk. (Rövid megjegyzés: idén nem veszek több sztrádamatricát, de nem is érné meg, mert mostmár alapfelszereltségnek mondható, hogy egy órát áll a forgalom az önmagukat túlértékelt autósok miatt.)

Mivel a Velencei-tónál megszakítottuk az utazást, így este értkeztünk meg a célunkhoz. Körbecsavarogtam a falut, de gyalázatosan rossz programokat találtam, így, miután időközben megérkezett unokabátyámmal is mászkáltam egyet, szépen hazatalpaltunk. Az este legérdekesebb helyszíne a móló volt, amin néha átföccsentek a hullámok.

A szombat nagyrészt a Balaton partján telt, bár nem sikerült a betervezett programot megvalósítani, de azért sok emberrel beszélgettem, és a lejjebb leközölt szörfös videó is nagy sikert aratott, ugyanis ott volt a legtöbb szereplő is.

Elgondolkodtatott, hogy a könyvemet egy évig írtam, és kevesebben olvasták, mint az egy óra alatt elkészített, és két napos utómunkát igénylő tízperces videóm.


Egy lány is elgondolkodtatott, akivel beszéltem. A túl jó vagy hozzám tipikus esete :) Ugye ez egy sablon hazugság (magyarul: ronda vagy, mint a bűn, de ki akarom dumálni, ezért próbálom a lelki dolgokra terelni a szót... mert ugye mindenki jobbat akar, ki a fene utasítana el valakit, ha az "túl jó"?), nem a köznapi értelemben használom, hanem abban az esetben, hogy azért kerülöm a lányt, mert tényleg jól néz ki.
Tehát én vagyok az a fene, aki tényleg nem úgy van behuzalozva, mint az átlag. Idegesít, ha beszélek valakivel, és mint tizenévesként, zavarba jövök.
Mivel elég zárkózott voltam, ezért tartok tőle, hogy nem is voltam túl udvarias. Aztán nem tudni miért, de megváltozott a hölgy kedve is, és akkor elgondolkodtam:

- István! Ekkora barom vagy? Megengedheted magadnak, hogy bárkivel bunkó legyél? Miért vetíted bele egy ismeretlenbe a saját elképzeléseidet, miért akarod már megint nagyon tudni, hogy ő milyen?

Úgyhogy egy tök ártatlan beszélgetésből, egy ismeretlen ember hatására sikeresen előjöttek a régi kérdéseim, és a saját gondolataimmal viszont sikerült úgy megterhelnem a napot, hogy egészen a másnap estéig szar volt a kedvem.

Ez volt a gyufa, de a gyúlékony anyag ott volt a környéken, furcsa volt azokat az utcákat, helyeket járni, ahol korábban Zsófival is voltam.



Másnap ezért is hatalmas ötlet volt unokabátyámtól, hogy hamarabb menjünk el Fertőrákosra.
Akkor már túl voltam egy vicces véletlen találkozáson.
A napközbent Sopron belvárosának megnézésével töltöttük. Mivel az ilyen élményeket több oldal hosszan is hiába ecsetelném, akkor sem biztos, hogy átmegy a hangulat, ezért most nem is részletezem, hogy mennyire tetszett a város.

Minden történet a borfesztiválokon indul :) Szóval a kedvenc borász családomból az idősebbik leányzó az iwiwre rakott fel egy körlevelet, hogy koncertük lesz. Jelentkeztem, és kaptam két jegyet. Mivel mondta, hogy a barlangszínház akusztikája csodálatos, ezért kíváncsian vártam a hangversenyt. Nem is csalódtam. (Felvettem videóra, ide hosszú, de amúgy DVD-t majd tudok mindenkinek küldeni, akit érdekel.)

A hazafele úton Viktorral (unokabátyámmal) volt egy fantasztikus beszélgetésünk. Nem részletezem. Aki tud embertársaival beszélgetni az élet dolgairól, az érti, hogy mit jelent, amikor minden egyes szónak súlya van, és a másik szavai olyanok, mint egy kinyilatkoztatás, egy éjjeli villám, ami mindent megvilágít. Akinek meg nem volt ilyen, úgyis hiába magyaráznám.

Későn értem haza. Másnap el is aludtam, és a többi családtag, aki az ünnepi misére ment, azt is gondolta, hogy ismét Keszhelyre megyek. De mivel ott nem tudtam a miserendet, ezért késve, de én is csatlakoztam hozzájuk.

A mise után találkoztam Zsófival, akiről már több bejegyzésben is írtam. Amikor megláttam, megdöbbentem, mert ugyan elvileg gondoltam, hogy ott lehet, mégis úgy képzeltem, hogy délután megy a családjuk. Furcsa érzés volt, és mégis örültem a találkozásnak.

Érdekes, hogy mennyire értelme van mindennek. Az előző éjjeli beszélgetés Viktorral egy raklap dolgot átírt bennem, másképp állok hozzá a dolgokhoz.

Furcsa. Az élet maga egy csoda. De amíg ezek a szürreális élmények le nem tisztulnak bennem, és rá nem jövök, hogy mi az, ami titeket is érdekel, Kedves Olvasók (illetve, mi az, amit értelmesen át tudok adni), addig hallgatás.

Most újabb szavazás lesz, arról, hogy ez a bejegyzés mennyire volt érthető. Hiszen egy kicsit itt is belerongyoltam a személyes dolgokba.

Mindennek több oka is volt. A legfőbbek:
- Lehet, hogy érdekel titeket.
- Ki szerettem volna magamból írni az eseményeket.
- Ha jól sikerült a bejegyzésem, akkor nem irígység lesz bennetek, hanem egy kicsit sikerült átadnom abból a fantasztikus energiából, amivel feltöltődtem, és ti is többé váltok.

0 vélemény érkezett: