2007. augusztus 1.

Pulóver

Már nem tudom, hogy hogyan indult. Talán levetettem a pulóveremet, és azt kezdte el szimatolni: jó István szaga van! Vagy fázott, és azért adtam oda?
Mindenesetre rábíztam, ha már annyira tetszik neki. Hihetetlen, amit művel: cipeli magával, időnként belefúrja az arcát, és mosolyog. Azzal alszik, de napközben is mindig a közelében van. Az alább belinkelt videón is ott van: a jobb kezére tette, amikor a kocsiban ültünk, amikor meg a keresztlányomnak rajzol, ott van a kislány mögötti székre téve.

Hihetetlen édesnek gondolom az ilyen dolgait, mint ahogy azt is, hogyha ülök a szoba egy sarkában, mialatt intézi a dolgát, oda-oda jön, és egy gyors simítást, vagy csókot kapok tőle. Na, igen, ez az, amit mindig is vártam.

A pulóver

Egyszer lesz talán egy pulóverem,
Amit egy szép lány köt majd nekem.

Olyan, amiben sosem fázom majd;
Lányra gondolok és melegen tart.

Puha fonálból köti a ruhát,
Ami felidézi selymes haját.

Aztán mindig, amikor felhúzom,
Lágy érintését érzem magamon.

De nagy lesz majd, hogy a térdemig ér,
Mégsem cserélem el semmiért.

És mikor abban az utcán megyek,
Irigyelni fognak az emberek.

Barátom hidd el tényleg, hogy nekem
Kincs lenne az ilyen pulóverem.


0 vélemény érkezett: