2007. augusztus 2.

Reggel

Hosszas agyalás után írom meg ezt a bejegyzést. Hogy ne ütközzek az elveimmel, ezért előre leírom, hogy nem nyavajgás, hanem tisztán abból a célból írom ide, hogy lássátok: ilyen is történik velem.

Reggel az óra ébresztett, vagy 10 óra hosszat aludtam. Közben álmodtam olyant, hogy a céges buszon ülök, és dél van. 9-re szoktam bejutni kinn a céghez, de elaludtam, és egy másik településen ébredtem fel.
Azt hiszem erre felriadtam. A sötétben kábán kinyújtóztam, és konstatáltam, hogy más ágyban alszom, mint megszoktam. Kis agyalás után rádöbbentem, hogy Budapesten vagyok. Akkor meg hogyan lehet Ő velem? - gondoltam félig alva. Aztán magamhoz tértem és rájöttem, hogy egyedül vagyok. Visszaaludtam.

Reggel úgy ébredtem, hogy Vele álmodtam. Mikor magamhoz tértem, kimentem a fürdőszobába. Akkor tört rám a tudat, hogy vége van a kapcsolatnak. Elszorult a szívem, és hirtelen a vérnyomásom is esni kezdett. Azután hányinger fogott el. Egy végtelennek tűnő perc után elkezdtem mosni az arcom, ami rendezte a helyzetet, de még elég vacakul voltam, ezért hideg vízzel lezuhanyoztam. Olyannyira lassan kezdtem magamhoz térni, hogy az elején még hálóruhástól engedtem magamra a hidegvizet.

Mikor magamhoz tértem, az egész sokk múlóban volt, és nem érdekelt már, ami tegnap történt, csak arra koncentráltam, hogy egyek valamit, mert egy napja nem tudtam jóformán semmit magamba erőltetni.

Reggeli után már újra azt a közönyös - nem történt semmi - hangulatot húztam magamra, amit a társadalom elvár. Marad az egész tudat alatt, és dolgozom, ugyanúgy, mint a szabadságom előtt is.

Más:

Na, van fénykép. Remélem nem fogják leszedni, nekem nagyon tetszett élőben...

0 vélemény érkezett: