2007. augusztus 10.

A világ igazi urai...

Nem találnád ki, hogy kicsodák.
Mert szerintem a multiknál dolgozó régi bútordarab hölgyek. Fél éve visszadobálják az engedélykérelmemet a német cégnél. Ugyanis belépési engedély kéne a B épületbe, ahol a számítógépszobák vannak, és nem mellesleg az én új irodám is. Kedden meglátogattam a részlegnél dolgozó idős, ámde nagyon jóindulatú hölgyet, és ő kb fél óra telefon, fax és email küldözgetés után közölte, hogy elintézte, hogy legyen belépőm. Nekem eddig 3 kérelmemet hatástalanították.
A bürokratikus útvesztőket otthonosan ismeri, és a korlátokat halálos határozottsággal hágja át. Eddig minden nap, amikor kinnvoltam, kellett aznapra egy külön engedélyt kérni. Nagyon vacakolni nem is tudtam, mert az számítóközpontba golyóálló üveghengerbe belépve lehet csak bejutni:
Kinyílik egy üvegajtó - belépsz.
Becsukódik. Két-három másodperc az övegkalickában, és...
Kinyítik a továbbvezető út.
Belógás kizárt.

Amikor egy kollégám lépett be, valahogy az ugrott be, hogy mi lenne, ha elkezdenék hibernálni :) Teljesen úgy nézett ki a kis üveghengerben, mit Han Solo a csillagok háborújában...

Nemnem...

Akik nem azok, de az arcuk van akkora... a szöveg hitelessége miatt a gondolatok ezzel a színnel lesznek szedve:

Indulás ebédelni, beérkezik a lift. Beszállnék, ámde egy 160-as (nem az IQ-juk volt) párocska áll a liftajtóban, és nem enged beljebb az amúgy 16 személyes liftbe.
- Beszállnék!! - mondom.
- Mi a másodikra megyünk - mondják ezt a hatodikon, miután feljöttek.
- Ki kérdezte? Én attól még szeretnék lejutni, hogy te nem tudod a liftet kezelni - gondolom.
- A második emelethez kártya kell - világosítom fel őket.
- De minekünk odalenn nem mondta senki! - közli felhúzott orral a tata.
- Na, - mondom magamban - ezek az üzletházba mennének, de erre a liftre szálltak.

Az eddigi társalgás alapján nem hiszem, hogy megértik, hogyha egy "A Torony, Irodák" liftbe szállnak, az akármennyire is "Elpusztítom a világot!" arckifejezést öltenek, még nem fog menetközben átmenni egy másik liftaknába.

A liftből kiszálltak a földszinten, mert egy kollégám (időközben a szobatársaim is megéreztek az IQ-harcosaink csatamezejére) felvetésére:
- A recepción lehet a második szinthez vendégkártyát kérni!
- Te nekünk ne mondd meg, hogy mit csináljunk! - arccal válaszoltak.

Na, ezért nem is vállalkoztam, hogy posztgraduális képzést nyújtsak nekik a lift használatából, a lift amúgy is a legaljasabb szerkezet az egész épületben, egyszerűen nem volt a párocskával egy súlycsoportban. Néha engem is meglep, hogy mit művel.

Szóval kirontottak a liftből, és együtt bepréselték magukat a forgóajtóba, csoda, hogy nem ragadtak be...
Két másodperc múlva jöttek vissza, hogy itt nem lehet-e a másodikra átmenni, majd pár pillanat múlva újra megfordultak, és még sikeresen betolakodtak elénk a kijáratnál újra.

És átmentek gyalog az üzletházba, ami szellemileg korlátozottak számára is elérhető: mozgólépcsővel. Ámbár az üzletházban sosem volt második emelet...

Baromi hálásak lehettek a sorsnak, hogy álmos voltam, mert, ha pörög az agyam, bizony megalázom őket ezért a:

Tökhülye_vagyok_de_agresszivitással_leplezem

stílusért. Nem vagyok az alkalmazottjuk!

Meggyőződésem, hogy ezt a hardverből leugatós stílust úgy szerezték, hogy a jobb sorsra érdemes alkalmazottaikkal veszekednek nap, mint nap.

Nem ők tévednek el egyedül. Volt már angol, orosz és magyar is, eddig mindenki kérdezett, és jobban járt.

0 vélemény érkezett: