2007. szeptember 18.

Hmm...

Mostanában beszéltem V-vel. Ő annak idején a második találkozásunkkor meg is említette, hogy az a baja velem, hogy nem vagyok elég rámenős. Most persze fülig szerelmes a barátjába, úgyhogy ez a vonat már elment... De rohadt jó, hogy valakinek rámenős vagyok, van aki szerint túl sokat vacakolok. Van aki szerint túl hülye, és van aki szerint túl normális.

Az, az én nagy hibám, hogy lobbanékony típus vagyok, szeretnék egyből mindent a másik kedvére tenni. A legtöbb megismert lánynak meg az a nagy hibája, hogy esze ágában nincs alkalmazkodni. Van egy elképzelése, és addig vagyok érdekes számára, amíg rá nem jön, hogy valamilyen szempontból nem felelek meg az elképzeléseinek. És ez a korral csak rosszabb lesz.
(Itt szeretném csendben megjegyezni, hogy húzzon a francba az összes kiélt szingli, mert nem hat meg, hogy milyen egzisztenciát épített fel. Nem kell, de, ha kéne, akkor sem lenne nekem abban helyem.)

Annyit kérek, hogy egy kicsit adjon fel a hölgy az álmaiból, és cserébe én is lemondok egy csomó mindenről. Egyébként lenne egy pár kérdésem azokhoz, akik évek óta képesek egy olyan emberrel együttélni, akit utálnak, de nem hiszem, hogy őszinte választ kapnék, úgyhogy mindegy.

Ja, és fasza, persze az egy hét telik, ráadásul, hogy még szebb legyen, megfáztam (tudnám, hogy hol? otthon ültem a hétvégén). Fel vagyok töltve feszültséggel, de annyi a feladatom, hogy semmi lelkesedésem sem marad. Teszem a dolgom, és várom, hogy itt legyen a hétvége.

Arra még azért kíváncsi lennék, hogy sikerül-e a tanfolyam mellett még írni a könyvet.
Most egy fejezet hiányzik, viszont egy rakat fejezet félkész...

Egy rövid részlet... a helyszín a Katlan, az esemény hússütés :)


- Na András, belőled is szép kis forradalmár lett pár nap alatt – vigyorgott Joe. – Valamit tudhat az a lány, amit te nem – bökött mégegyet a sértődötten grimaszoló Eszter felé.
- El nem tudod képzelni, hogy milyen az, amikor Juli a mozgalmáról beszél! – válaszolt András. – Kipirul az arca, csillog a szeme, borzasztóan izgató olyankor.
- Azért ne hülyüljél meg! – nevette ki Öcsi, aki közben egy kicsit közelebb vonta magához a barátnőjét.
- Én át tudom érezni, amit a haverod mond – szólt közbe bátortalanul a szőke lány.
- Mit érzel kicsiszívem? – mondta egy csöppnyit leereszkedően Öcsi.
- Nem csodálkozom rajta, hogy vonzó a lelkesedése a lánynak – bátorodott fel a szőke barátnő. – Én például nagyon utálom, hogy azt hiszed, hogy egy átlagos lány vagyok, de annyira lelkesen tudsz beszélni kocsikról, hogy mégis megkedveltelek. Azt mondják, hogy a szépség az harmónia. Ha valami tetszik, ha lelkesedsz, akkor az egész szervezeted másképp működik. Benned jön létre a harmónia és a belső szépség. És egy igazán szerelmes, vad éjszaka után ezért tudsz fittebb lenni másnap annál, aki a tévé előtt punnyadt, és ott aludt el.

Öcsi úgy nézett a lányra, mint aki most látja először.

- Oppá! – vette észre a változást Joe. – Lehet, hogy új oldalát ismerted a barátnődnek?
- De azért még tegezhetlek ugye? – cikizte a lányt Öcsi.
A szöszi ránevetett, és azt mondta:
- Igyunk pertut!
Mindenki nevetett.A legtöbben maguk is kerestek valami innivalót, és együtt ittak a párocskára. A szőke lány mondott köszöntőt:
- A tegeződésre Öcsivel, és a gyorsulásos bandára!

- Na, de azt áruld már el, hogy honnan tudsz ilyen dolgokról! – kérdezte Öcsi a barátnőjét, miután a társaságban megindult a beszélgetés, és nem figyeltek oda kettejükre.
- Szép kis alak vagy, mondhatom! Nem tervezhettél valami hosszútávú kapcsolatot velem, ha eddig nem tűnt fel, hogy csak nyári munkán vagyok a benzinkúton!
- Hát...
- Egyébként idegenforgalmi suliban tanulok. Csak azért mondom, mert mostmár olyan ciki lenne megkérdezned – derült a lány a másik zavarán.
- Tényleg nem számítottam erre. De azt mondják, hogy a komolytalan kapcsolatokból lesznek a komolyak – próbált a megítélésén javítani Öcsi.
- Na, majd meglátjuk.

0 vélemény érkezett: