2007. december 25.

3 éve írtam...

Vezess haza!


Ülök a kocsimban és csúszós utakon járok
Hogy az úton maradjak, arra jól vigyázok
A baj az, hogy hozzád nem találok
Még így sem el

Minden újabb elágazást jól megnézek
Vajon feléd, jó útra térek?

Én nem akartam ezt az utat,
Hogy nyugtalan lelkem mi után kutat
Sajnos nem tudom.

Bánom már a pillanatot, mikor kört raktunk
Kavicsokból és megfogadtuk,
Hogy ott találkozunk.
Bizony mondom, naívak voltunk.

Mert ez a világ megmérgez,
Felfalja az igazad, és hazugságot okád.
Lassanként elszívja minden véred
Ne kérdezzed az okát.

Azt hittük, halhatatlanok vagyunk,
Szemetes utcán sétáltunk,
És azt hittük arra, hogy az éden
De elmúlt ez az idő régen

Éltünk a világ tetején
És azt hittük értünk van minden
Hittük, hogy minden a miénk
De az álom elveszett.

Azt mondtad erős leszek, megtalállak,
Azt mondtad, szüksége van rám a világnak.

De a világ vak és süket
És a visszaút elveszett a sok küzdelemben
Elvesztettem a hitemet
Csak te bíztál bennem

Bízol még bennem?
Tudod, hol vagyok?
Lassan már magamtól is undorodok.

De élni akarok, túlélni, kivárni.
Aki időt nyer, életet nyer.
Talán megtudom az utat találni

Várok még rád, feladni nem fogom

Hazug világ, miatta vesztettem el az utat
Gonosz gépek kiabálnak
Beteggé teszik a lelket
Csöndes kis dúdolásod
Eddig elkisért, de már nem véd
Ezen a világon nincs hatalmad

Gyere utánam, te még megmenthetsz!
Vagy legalább a fény ösvényét nyisd meg nekem.
2004. 12. 26.

Az írásjelek kaotikussága érzelmeket tükröz

0 vélemény érkezett: