2007. december 17.

Furcsa bejegyzés

Ültem a lövészárok aljában, és próbáltam a maszkom letakarítani. Egyértelmű hogy viselni kellett (volna), de folyamatosan csöpögött az eső, és lassan már ki sem láttam ki belőle, mert sáros, párás volt. Olyan apróra kucorodtam, amilyenre csak lehetett, nehogy valaki épp betaláljon. Guggoltam, a fegyver az ölemben, a ruhám ujjával meg a plexit töröltem. Sehol senki, lövések zaját sem hallottam.
Mikor feltettem újból a védőfelszerelést, óvatosan kilestem a gödör peremén. Semmi sem mozdul. Gondolom más sem lát normálisan.
Aztán megmoccant valami szemközt. Leadtam pár lövést, de újra romlottak a látási viszonyok, ezért inkább nem lövöldöztem, hanem visszahúzódtam az árok aljára, és arrébb mentem, hogy akik bemértek, ne találjanak meg, amikor újra kidugom a fejem.
A görnyedve futás közben majdnem összeütköztem eggyel a mieink közül, aki szintén tanácstalan kódorgott.
- Mi a helyzet? Merre vannak? Mi merre vagyunk? - kérdeztem.
- Fogalmam nincs - vallotta be. - nem látok rendesen ebben a szarban!

Amikor megérkeztünk, és megkaptuk a fegyvereket, a távoli lövések zajától furcsa érzés fogott el. Feldübörgött az adrenalin. Bennem volt ugyanakkor az aggodalom is, hogy mennyire fáj, ha eltalálnak.
Ennek ellenére eleinte jól ment a dolog. Egy velem egykorú sráccal beszéltem, hogy maradjunk együtt, mert mi higgattabbak vagyunk, mint a legtöbb taknyos. Vad tűzzel fedezett, amíg előrerohantam egy fedezékig, és utána én biztosítottam őt. A fegyelmezett, összehangolt mozgásnak meg is lett az eredménye, mert nem történt bajunk, viszont, váratlanul az ellenség oldalába kerülve, komoly rendet vágtunk.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a hatalmas terepen leszakadtam a többiektől.

* * *

A fenti sorok megtörtént esemény leírásai, annyit kell még tudni, hogy a paintball pályán, nem halálos fegyverrel történtek :)

* * *

Így aztán nem véletlen, hogy a Sólyom végveszélyben c. filmnél a két fazon a legszimpatikusabb, akiket megbíznak, hogy fedezzék az előrenyomulókat, aztán el/ottfelejtik őket ellenséges, de kiürült városban. Sehol senki, távoli fegyverropogás, ők meg elindulnak megkeresni a többieket.
Remélem nem kerülök háborúba, de ha mégis, tuti, hogy én is így járok. Valahol, leszakadva a többiektől, kimaradva az események sűrűjéből, azon agyalnék, hogy mit kéne tennem.

0 vélemény érkezett: