2007. december 7.

Konkrét dolgok

Általánosítok. Igen, teljesen igaz. De higyjétek el, nekem minden újabb ember egy saját világ, hiába égettem meg a kezem, legfeljebb óvatosabb vagyok, de sosem engedem, hogy az előitéleteim bármiképp is befolyásoljanak.
Úgy érzem, hogyha nevetséges leszek, én azt el bírom viselni, főképp, hogy nem nekem kell szégyellnem amiatt magam, ha másvalaki rosszindulatú. Amit nehezebben tudnék elviselni, ha bárkire is ráaggatnék rossz tulajdonságot, ami nem valós, ezért egy nagyszerű ember társaságától fosztanám meg magam.

Igen, szinglik.

Legyen első Zsuzsi(akkor: 25), aki nagyon szimpatikus volt, bár én akkor nem vettem észre, de különös kegy volt, hogy egyáltalán beengedett a lakásába.

Zsuzsi legyen most LEVEL #1: felépített egy hátteret magának, van külön lakása, munkája, élete. Teljesen normális lány, egészséges az emberekhez való viszonya. Ami eltorzult, az a rendmániája. Visszatérő rémálma, hogy beköltözik hozzá egy pasi, egyre nagyobb lesz, és nem tudja a lakásból kidobni. Szóval, itt már az anyagi javak választják el az embertársaitól (hozzáteszem, Csepelen, ahol lakik, némi kellemetlen tapasztalat lehetett már neki)
Egy jellemző sztori, ami megmutatja, mennyire rendmániás volt:
Egy barátnőjével együtt voltam nála éppen. Vécére mentem. Előtte ötször elmondta, hogy hajtsam fel, majd le az ülőkét. Megtettem. Utána, mikor visszamentem a szobába, akkor megint megkérdezte, mire bennem megszólalt a kisördög:
- Visszahajtottam, de sajnos le is csöpögtettem!
Erre már hiába mondtam, hogy vicc volt, kirontott megszemlézni.
Zsuzsi mindezek mellett akkor is egy szimpatikus lány, azt mondom, hogy ezek még jópofa bogarak.

Kata LEVEL #2: Ez itt most a reklám helye - Lányok öltözzetek fel rendesen, mert amikor annyi idősek lesztek mint Kata, akkor majd a nőgyógyászati műtét után közli az orvos, hogy mostmár igyekezzetek a gyerekvállalással, mert később kevesebb lesz az esélye. - Szóval Kata, mikor én megismertem, már dühödten kereste a PASIT. Persze ezt így nem lehet csinálni. Nagyon forszírozott, párhuzamos ismerkedés azzal jár, hogy egyik alanyra sincs időd, és folyamatosan hazudnod kell. Nem szép, és nem is praktikus megoldás. Kata végülis olyanra mondta, hogy haragszik rám, amiért nekem kellett volna megsértődnöm. Ebben már a LEVEL #3 szintet súrolja: 1. bogarak zárkózottság, 2. sérelmek, egyéni problémák ééés:

Ildi LEVEL #3: Régóta ismerem, bár egy kicsit ijesztő életstílusa van, azért én kedveltem a lányt. Mivel vagy 6 évig nem találkoztunk (most 25), ezért fogalmam sincs, hogy hogy lett a huncutságból aljasság.
Nyár elején szakított, és a nyarat végigpasizta, mindenfajta védekezés nélkül, ahogy mondta, attól parázott, hogyha teherbe esik, nem is tudja, kitől van, mert részeg volt.
Ezen kicsit csodálkoztam, és visszakérdeztem, hogy nem fél-e a betegségektől, de kijelentette, hogy nem.
Ez még egy dolog, az sokkal jobban megdöbbentett, hogy büszke volt rá, hogy némelyik fiú mennyire szerette volna másnap folytatni, és ő mégis kirakta őket.
Ezzel kapcsolatban az volt a kérdésem, hogy nem érzi-e úgy, hogy az ilyen tettei valami módon visszahatnak rá. Gyakorlatilag hülyének nézett, hogy én ilyent el tudok képzelni.

De nem azért írtam ide őt, mert a fentieket fontosnak tartanám. Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja.

Ami miatt írtam, az az összeveszésünk. Rossz szó, ő veszekedett velem, én próbáltam kommunikálni.
A nyakamba akasztotta egy csomó hibámat, és dühödten szidott. (Természetesen msn-en, ahhoz sem volt elég egyenes, hogy telefonon beszéljük meg. Pedig felhívtam volna.) A hibák egy része tényleg igaz, én is küzdök velük, szétszórt vagyok, figyelmetlen is néha.
Amit viszont felvetettem neki problémaként: Sok éve ismerjük egymást. Eddig ezek nem zavarták? Miért várta meg, hogy annyira idegesítsék a problémák, hogy így kelljen közölnie, és azt kelljen mondania, hogy többé hallani sem akar rólam? Alárírom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha ő meg direkt nem szólt, akkor én jószándékú bolond vagyok, ő meg hiába intelligens, ha rosszindulatú.

Persze, az első döbbenetben nem láttam, de azóta nagyon sejtem, hogy nála ez a "megtisztulási folyamat" a saját bajait kivetíti másra, és azzal veszekszik. Mivel épp nem volt pasija a közelben, velem veszett össze.

Nagyjából ez a történet vége is, mert baráti kapcsolat ilyen veszekedésekkel a horizonton egyáltalán nem vonzó. Több meg azért nem lehetne belőle, mert én parázok a betegségektől :)

A LEVEL #3 pedig azt jelenti, hogy ő már nem képes az információk befogadására. A veszekedésnél egyértelműen jelezte is: Én ezt nem értem. És mivel nemcsak nem értette, amiket mondtam, hanem nem is volt kíváncsi a magyarázatra, ezért azt kell mondjam, hogy saját értékrendjében él, különbnek gondolja magát másoknál, ezért nem fogad el mástól véleményt.

Barátnőkről nem írtam. Ez nem is csoda, hiszen Level #1 még aranyos, megoldható problémakört eredményez, bár azt hiszem, baromi nagy papucs lenne belőlem :D

Most tehát leírtam a fokozatokat. Mivel nagyon tisztelem a női nemet (de jobban szeretem az igent :D igen! igen! igen!) az egyensúly megőrzése érdekében a következő bejegyzés pozitív esetekről fog szólni.

Sajnos az, hogy két ember között meglegyen a vonzás, néha még kevés, így ne csodálkozzatok, ha azok is végetértek mára, vagy nem is lett soha semmi belőlük.

Legyen vidám, mosolygós hétvégétek!

5 vélemény érkezett:

Coriolis írta...

Jó neked! Fiatalabb vagy nálam, te még gyakrabban találkozol az 1-2-es esetekkel. Sajnos én már leginkább a 3-assal futok össze. Vagy azokkal a lányokkal, akiknél ez a "fejlődési folyamat" gyorsabban zajlott le.

Nagyon tetszik ez a "klasszifikáció", illetve ez a fejlődési kép. Pszichológiailag is megállná a helyét, el tudnék képzelni egy szakdolgozatot "Az izoláció folyamata a társadalomban" címmel, aminek ez lenne a summázata.

Nem viccelek. Jó tanulmányt lehetne írni ebből a kiindulópontból.

Coriolis írta...

Jaj, még egy komment: érdemes lenne felmérni azokat a folyamatokat, amik gyorsíthatják-lassíthatják ezt az izolációt. És kvantitatíve mérni. Ha ezt megteszed, akkor az analízised lesz a pszichológia Herzsprung-Russel diagramja :-)

(Ez a csillagászatban a csillagok egyedfejlődésének a grafikonja, nagyjából a fényesség-színkép grafikonon felvéve)

infinity- írta...

kétlem, hogy fel lehet mérni ezeket a folyamatokat kvantitatívan így, pszichológia szakon ez sajnos nagyon világossá vált számomra.

ja hogy pszichológiailag mennyire állja meg a helyét ez a leírás? semennyire, hétköznapi megfigyelések és következtetések.

egy pszichológia szakdolgozatban azért nem állja meg a helyét, mert ellenőrzött körülmények között kell vizsgálódni.

de ezeket nagyon nehéz vizsgálni egyébként is.

egyébként a jelenség tényleg létezik, sokan bezárkóznak, ez tény, de nem "hülyének" kellene nézni őket, vagy bekategorizálni, ez nem megoldás és csak rosszabbá teszi. más kérdés, hogy te vagy én nem is tudnánk megoldani számukra az életüket. sok sok szeretet és türelem kellene, a megfelelő embertől, de ehhez még egy kis _minimális_ nyitottság kellene az alanytól, legalább annyi, hogy belemenjen a kapcsolatba.

vmistvan kukac hotmail.com írta...

Kedves Infinity!
Tök klassz, hogy olvasod a blogom, mert így újabb szemszögből vizsgálod meg!:)
Igazad van, sosem tanultam pszichológiát, tehát nem feltétlenül kell egyezni a szemléletemnek. Ja, és ez, amit leírtam, nem egy élet összegzése, csak kb 3-4 edik nekifutás, hogy letisztázzam a véleményem. Úgyhogy nem akarok versenyezni a pszichológiával.

infinity- írta...

tudom, hogy nem akarsz versenyezni a pszichológiával, azt coriolis megjegyzésére írtam. :)

örülök, ha érdekel, amit kommenteltem.