2007. december 17.

Lasse, wasabi és űrhajósing

Végre kezd felpörögni az élet...

A 100Wasser kiállításról kijövet olyan intenzív megbeszélésbe keveredtem Péterrel a fokozódó nemzetközi helyzetről, hogy folytatni kellett valahol. Egy indiai étterembe ment el kis csoportunk, ifjúharcos bloggertársam vezetésével, és ott ittam mangós lasse-t. Finom, szeretem. Már korábban is. Az indiai kaja is bejön, bár remélem többé nem fogok enni ilyen durva körülmények közt :


(Jaipur, 2006 Gildort meghívta egy család vacsorára. Báránypöri volt kenyérrel, meg rízzsel. Előtte/utána egy jókora slukk abszinttal fertőtlenítettem. Más lehetőségem nem volt.)

Aztán nagymamám véleményezte az ingemet, hosszasan áradozva, milyen minőségi anyag. Végül megkérdezte, hogy:

- Ez valami repülős ruha?

Kicsit fáradt voltam, nem teljesen értettem, mit is akar, ezért azt mondtam neki:
- Nem, űrhajós - azt hittem viccel velem.
- Űrhajós - és tovább nézegete az anyagát.
Anyu szólt közbe:
- István marháskodik.
- Persze, hogy marhulok, de mi a fenének nekem repülős ruha. Vitorlázáshoz vettem.
- De nem Magyarországon? - nagymamám még mindig azon volt, hogy valami különleges cucc lehet, mint a kisszériás bőrdzsekim - ez nem műszál, és nem vászon. Nem lehet, hogy hernyóselyem?
- Itt vettem Magyarországom. Másik is van ilyen, mert olcsó volt. Egy ebédnél lementem a C&A-ba, és ott.

Feltettem a kapitányi sapkámat:
- Látod Nani! Erre használom! - Anyu csóválta a fejét, látta hogy teljesen fáradt vagyok, és full dilis.

Leültem a gép elé, és csetelni kezdtem. Fél kézzel. Másik kézzel az EVA összegét számoltam ki a laptop egy táblájában. Felhívott a húgom tragikus hangon.

- Ajjajj - mondom - eddig tartott a vidámság. Mit akarhat fél tízkor, ami telefonba nem mehet? Ráadásul azonnal!

Átslattyogok, gyertyafényes asztal. Mit közölhetnek, amihez ez kellett? No kiderült, hogy Luca megjegyezte, hogy vergődök, mert szeretném kipróbálni a sushit, de parázok, hogy nem fog ízleni, rosszat rendelek, meg ilyenek. Most ők ünnepeltek, és áthívtak engem is, hogy nekem is örömet szerezzenek. (Csak anyuék meg ne tudják!) Aztán megnéztem a két gyereket, ahogy alszik.

Kb egy tökéletes nap :D

1 vélemény érkezett:

Coriolis írta...

"A fokozódó nemzetközi helyzet" - ez jó :-P

Ami az inget illeti, ha valaki vasalná, én is abban járnék :-D

Indiában legtöbb helyen így főznek... Dél felé (+-3 óra :-) ) az utcán mozdulni sem lehet a sok kifőzdétől. Az a legrosszabb, hogy mindegyiknek olyan illata van, hogy legszívesebben azonnal lehorgonyoznék mellette. Na de akkor valószínűleg annyi alkoholt kellene innom, hogy attól kapnék mérgezést :-) Amúgy viccen kívül az indiai kajákban annyi fűszer van, hogy az már magában kiöli a kórokozók egy részét. Nem kell parázni, kajából az erősebbet tolni befelé, utána egy kis kókuszt inni, meg rá valami páleszt és rendben lesz az a bélflóra...