2007. december 16.

Szonett

Olvastam egy verset Lovecats blogján. (te is megteheted, ott van jobb oldalt a link!) Csodálkoztam a furcsa formán. Ránéztem, és bevillant: ez egy szonett! Számomra a szépség, a gyönyör dícséretének irodalmi öntőformája, egy harmatcsepp, amiben az egész világ tükröződik.

Íme a vers:

Faludy György: A SIXTUSI KÁPOLNA

Huszonhatban – már éppen hetven éve –
láttam először. Némán, önfeledten
álltunk, húszan vagy huszonketten. Félve
néztünk a földöntúli mennyezetre.

Nemrég ott jártam újra. Vagy nyolcszázan
szorongtunk egymáson vagy egymás mellett.
Angolul, finnül, dánul magyaráztak,
fecsegtek, zúgtak, karok emelkedtek.

Amikor jöttem, harmincezren álltak
az utcán és bebocsátásra vártak.
Örültem, hogy ilyen sok nő meg férfi

akad, kik Michelangelóhoz jöttek.
Aztán láttam, hogy itt már soha többet
nem lesz hely nézni, csodálni, szemlélni.

* * *

És, ha még eddig nem tetted meg, a könyvemet is töltsd le! :)

0 vélemény érkezett: