2008. január 24.

Újabb vers...

Kedves Olvasók!
Sok jóra ne számítsatok, mert megyek haza, ilyenkor sosem vagyok százas. Általában ez alig lefojtható vidámságot jelent, de most az alaptónust a rosszkedv adja, tehát egyszerűen fásult vagyok.
Olvassátok LoveCats blogját, az gyönyörködtet!
Ízelítőnek itt van egy vers:

Kányádi Sándor:
MEGROZZANT AZ ÖREG MALOM

Megrozzant az öreg malom,
lassan a víz ellopkodja:
elúszik a Nagyküküllőn
első csókom szemtanúja.

Viszi a víz a vén malmot,
az a lány is már rég asszony,
engemet is másnak kell majd,
más asszony kell elsirasson.

Korhadóban a malomláb,
melynél annyit várakozott
fehér lovam, kit azóta
rég megettek a farkasok.

De más, de más, de más minden!
A víz is más medret ásott.
De a csókom megőrizték,
őrzik szelíd csobbanások.

0 vélemény érkezett: