2008. január 6.

Jégpáncél

Huhh, ez egyáltalán nem volt vicces... Lementem a garázsba, hogy valamit elintézzek, és az egészből egy kemény küzdelem lett az előrejutásért. A teljes garázsfeljárót tökéletes jégpáncél borítja. A szomszéd a gyalogjárónál állt a kocsijával - nem tudom, mi lett volna a jobb, mert így meredekebb szakaszon, de a kocsiba kapaszkodva evickéltem át. Aztán a feljáró enyhe lejtőjén folyamatosan csúsztam lefele, amit csak úgy tudtam megállítani, hogy kézzel is kapaszkodni keztem a jeges beton réseibe. A garázsok előtti kiugró nem volt jeges, így elintéztem a dolgomat, de visszafele elhatároztam, hogy a kerítés mellett, a hóban megyek. Végig, a kerítésbe kapaszkodva húztam fel magam.
Azt hiszem, a taxi érkezéséig egy lépést sem teszek meg odakinn, mert hatalmasat lehet esni.

1 vélemény érkezett:

Coriolis írta...

Na én meg fél tízkor elszántan elindultam, hogy ha túrát vezetni nem is fogok, legalább ott legyek a találkozónál, hogy hazaküldjem az elszántakat. Ehhez képest olyan jégpáncél volt az úton, hogy a buszmegállóig sem jutottam volna el, ha nem jön a sószóró. Ennek a keréknyomában tudtam csak lejönni.

Azért szép lehet most az erdőben :-P