2008. január 14.

Álom

Gyopár bloggerinával beszélgettem msn-en az álmokról. Azt írta, 11/12 éjszakájának álma fontos lehet. No én akkor álmodtam, de nem emlékszem.
12/13 az nagyon rossz volt, felriadtam, de nem tudok visszaemlékezni.
Tegnap este odakészítettem az ágyam mellé papírt és tollat, de olyan intenzíven álmodtam, hogy nem volt rá szükség, hogy lejegyezzem.

Az álmom első pillanatában azt érzékeltem, hogy valami történt. A kisföldalattin voltam, valahol a lépcsőnél, azt hiszem. (Amúgy, nem tudom ott van-e térerő, ritkán járok arra) Az emberek folyamatosan kapták az sms-eket, hogy államcsőd van. Mindenki megdöbbent, mert nem tudtuk, mit jelent számunkra ez a tény, mégis, a legtöbben már az első pillanatban gyűlölettel kezdtek nézni a másikra.
Aztán, ahogy a legtöbb ember, pénzt akartunk felvenni. Én is odamentem egy automatához, de nem sikerült.
Az is benne volt a tudatomban, hogy milyen szerencse, hogy még van elég pénzem.

A másik kép, ami megmaradt, inkább vicces volt. Egy régi várban voltam, egy teremben, és ki akartam menni onnan. Találtam egy kijáratot, a terem egyik oldalán magasan, leszedtem a takarását, az alatta levő falap meg kiesett a semmibe, mert az egy olyan beszögellés volt, amit régen budinak használtak, és magasan a várfalon nyílt.
Amikor visszanéztem a terembe, láttam, hogy milyen magasan vagyok, és felmászni még fel tudtam, de a lemászással bajok lesznek. Mérges lettem: Ez csak egy álom! Nem fogok itt szenvedni! Legyek ott lenn a terem közepén! És oda álmodtam magam. Elégedetten elmosolyodtam, és ennek a képnek is vége volt.

Volt még egy, de az nem volt érdekes, így nem is jegyeztem meg. Csak a helyét: Budapestre néző lankás domboldalon volt.

0 vélemény érkezett: