2008. január 2.

A Magyar Tenger Kalózai

...azaz az egyik videóm most a youtube-ra is felkerült.



A kormányos ezeken a felvételeken unokaöcsém, Örs, és húgomat, Lucát is láthatjátok. Luca itt már élvezi a vitorlázást, velem annyira nem élvezte, mert az 505-ös borulékony versenyhajó, mivel nem érzi, hogy hol kell lenni a súlypontnak, nyomatékosan felszólítottam, hogy a hajó aljában lapuljon, és az nem volt annyira vicces. Én is éreztem, hogy kitolt vele az élet (énkezem által :) ), úgyhogy ezért hívtuk el erre az útra is.

Közben itt folyamatos a gyereksírás. Bár... ez legyen egy hétig, de megkértem húgoméket, hogy jól csinálják meg a konvektort, mert az ő szobájukban sanszos másképp a gázömlés, és nevelhetem fel én ezt a két ördögfiókát :)

* * *

Miközben visszanéztem ezt a bejegyzést, húgom rámbízta a kisebbiket, hogy ne sírjon, amíg lemegy a pincébe. De elszámolta magát, és 3 és fél éves keresztlányom, Katica kezdett el így sírni, és üvöltve verte a bejárati ajtót. Úgyhogy, karomon Julival, kimentem hozzá (akkor már a tükör előtt zokogott, hogy meggyőződhessen róla, hogy mekkora nagy a dráma) és felkaptam, behoztam a szobámba. De már visszajött az anyjuk, és elvitte őket. Most a Xilofont püfölik :) Én is megyek, mert szerintem a kicsit a térdemen szépen belerottyantott a pelusba, szólok húgomnak.

Nem egészen ílyen szabit képzeltem :)

1 vélemény érkezett:

Coriolis írta...

Leo amúgy is mondta, hogy kedvet kapott egy kis vitorlázáshoz, hát most legalább a jutúbon kapott egyet :-)