2008. január 31.

(Nem)Csak egy tánc volt...

A tavaszi gondolat után, most egy nyári gondolatot szeretnék megosztani veletek...

Tegnap találkoztam Csillával, és a beszélgetés végefele megkérdezte tőlem:
- Te hiszel a sorsban?
- Igen - mondtam. - A sorsban is hiszek, meg abban is, hogy a sors csak körülmény, és iránymutatás, de van szabad akaratunk, és a legjobbat kell kihozni a sors által osztott lapokból.

És, tényleg: hiszek abban, hogy a sors egy kicsit olyan is, mint a sínpályák: életünk nagy részében kötött irányba haladhatunk, de elő kell készülni, hogy vannak váltók, amiknél a jó irányt kell választanunk. Ámde, ha a jó irányban haladunk, a sors meg is tart a kisebb hibáknál az általunk választott pályán.

A nyaram olyan volt, mint egy rendezőpályaudvar!
Két hetet voltam szabin, azalatt egy sor olyan dolog történt, ami a mai napig kihat az életemre:

Egyik irányt a "borok ösvénye" címkével illethetném. Megismertem egy helyi borászcsaládot, a lányokat bejelöltem az iwiwen, és azóta már több koncertjükön voltam, elkészítettem a weboldalát a fúvószenekaruknak, találkoztam az unokahúgukkal is, aki pesti, és megismertem több tagot is a fúvószenekarban, sőt, az egyikük családi vendéglőjét egy apró módosítással bele is vontam a könyvembe.

Ugyanazon a fesztiválon, ahol ezt a családot megismertem, nagyokat is buliztam. Az egyik estén már egy ideje kóvályogtam unokaöcsémmel, kicsit fájt a fejem, és a borivás nem igazán tudott segíteni a nyűgeimen. Azért próbáltam a helyzetből kihozni, amit lehet.
Megláttam néhány csinos lányt táncolni, uncsitesóm mondta is, hogy menjek, de mikor odamentem a táncparkettre, akkor ő már nem jött. A lányok egészpontosan kinevettek, nem kicsit volt ciki. A szám végén lemásztam a betonszínpad szélére, és onnan néztem tovább a táncolókat, és kerestem az unokatesóm. Aztán a sátor sarkánál megpillantottam egy lányt, akit már korábban is figyeltem: mintha németül beszélt volna a vele lévő házaspárral, de értette, és dúdolta a magyar számokat.
- Na, ha visszanéz rám, - gondoltam magamban - akkor felkérem táncolni - úgyis egy lassú szám ment.
A lány visszanézett, és elmosolyodott.
- Jössz táncolni? -léptem oda hozzá.
- Erre? Most? - kérdezte.
- Naná! - mondtam.

A lány lerakta a borát, és jött velem táncolni. Aztán a következő számot is áttáncoltuk. Aztán leültünk és tovább beszélgettünk. Majd megint mentünk a parkettre, és így tovább. A zenekar mindenfélét játszott, de mi csak összesimulva lassúztunk, és beszélgettünk. El sem hittem a szerencsét, hogy a szarul indult bulin végül egy vonzó, karcsú lány simul hozzám, pont beleillik az ölelésembe, és a táncban is összhangban vagyunk...


* * *

Kiegészítés...

Hazaérkeztem. Keresztlányom idejött hozzám, és filmet akar nézni a gépemen. Megkérdeztem tőle:
- Tudod Katica, kivel beszéltem ma délután? A Zsófival. Emlékszel mit csináltatok a Zsófival?
- Rajzoltunk.
- Mit rajzoltatok?
- Csigát.

No, a gyerekek hálás közönség. Fél éve volt, a kiscsaj 3 éves...

0 vélemény érkezett: