2008. március 28.

Angst

Egy ismerősöm azt mondta, hogy az embereket semmi más nem tudja úgy összekovácsolni, mint 1 ellenségkép. Nem több ellenség, hanem pontosan egy.
Igen, ez biztos. Ez lenne a könnyebbik út. De nem szeretném, ha a Kokom Mozgalom a félelemre és a gyűlöletre épülne. Bízom abban, hogy a szeretet erősebb mozgatóerő. Igaz így nem fogok tömegeket megmozgatni.
Nem tudok nyilvánosság előtt beszélni arról, hogy miért bízom a szeretetben jobban. Hogy miért nem naivitás ebben bízni. Tudom, hogy sok az elmebeteg, azt, hogy a rosszat sokkal könnyebb kihozni másból, mint a jót. De bízom benne, hogy az emberek vágya a jobbra éltetheti, működtetheti a mozgalmat.
Minden apróságokon, a játékszabályokon múlik.
Mégis félek tőle, hogy lesz ellenség. Tudomásul kell venni, hogy vannak torz személyiségű emberek. Elvileg a jelen társadalomban minden ember pozitívumként értékelheti azt az eszmét, amit kitaláltam. Viszont a korábbi bevésődései kifejezetten elutasítóvá tehetnek valakit. A világ épp eléggé bonyolult ahhoz, hogy valaki úgy szűrhesse meg magának az információkat, hogy abból negatív képet építsen fel rólunk. Az ilyen emberekkel nincs mit tenni. Mondhatom én, hogy a mozgalom alapvetése, hogy nem irányul senki ellen, ha az illető ezt úgy értelmezi, hogy ezzel csak az éberségét akarom elaltatni, és meg akarom őt téveszteni. Reménytelen.

A Kokom Kiáltványban szereplő közösséget egy valaha létező országos szervezetről mintáztam. Amikor generációváltáshoz ért a közösség, akkor az addigi elnök (milyen furcsa, ő is Gábor :) ) engem kért fel alelnöknek. Alelnökként az volt a főfeladtom, hogy megőrizzem a közösség egységét. Furcsa, soha máshol nem hallott elvek szerint kellett viselkeni, ellentétesen a magyar mentalitással. Tudta, hogy én integráló személyiség vagyok, és megbízhat bennem. Több ilyen apró játékszabályt tanult. Fogalmam sincs honnan, pontosan olyan volt, mint a Guru a regényemben, egy zseni, aki nagyon nem szeretett magáról beszélni, semmit nem tudok a mai napig sem róla. A szervezet addig élt, amíg ő egyedül, a semmiből össze nem hozta, és nem éltette. Sok egyeztetés, intenzív toborzás, hatalmas emberismeret, nagyon bátor, újszerű lépések.

Aztán a támadás a közösség ellen - a pénz miatt.

Az a mozgalom, amiről a Kokomot mintáztam, nincs már többé.

2 vélemény érkezett:

Coriolis írta...

Első ránézésre azt hittem, hogy a Klaus Schulze albumról akarsz írni :-)

Szóval ellenségkép: érdekes gondolat. Valaki a Dolfi csoportjából találta ki, nem emlékszem ki volt a főideológus. Nem több és nem kevesebb mint egy ellenségre van szükség. Az első az triviális, azért ennyi, mert többnél az emberek figyelme szétforgácsolódik, esetleg megijednek. Ennyi viszont kell, mert ezzel lehet folyamatos aktivitásban tartani az embereket.

Hitler annyiban csinálta rosszul, hogy az ellenségképet konkretizálta, a zs-ket nevezte meg. Ezt nem lehetett átruházni másra, így az elmélete zavarossá és követhetetlenné vált. A végén bevonta a szlávokat és a kommunistákat is, holott szocialista pártként definiálta magát. Ahogy egyre idiótább lett, úgy lett egyre több az ellenség.

Az embereket nagyon nehéz motiválni manapság, ha nem közvetlenül a létükért való félelemmel dolgozol. A Hatalom nagyon jól kijátsza a jelenlegi rendszer legnagyobb ütőkártyáját, a kényelmet. Az embereket halálba hízlalják és elkényelmesítik. Így tettek Magda Marinkóval is a börtönben. Valamit tenni , valamiért küzdeni egyszerűen kényelmetlen. Ezért az emberek nem fognak könnyen tenni vagy gondolkodni.

Tetszett ez a bejegyzés, lehetne még folytatása... Motivációs bázis a 21. században: ha az embereket meg akarod nyerni a Kokomnak, elengedhetetlen!

vmistvan kukac hotmail.com írta...

álmos vagyok...
gyopár azt mondta, kiveszett az emberekből a tűz... kíváncsi vagyok, az én esetemben hogyan látja... mert rohadt fáradt vagyok nap, mint nap, de azt hiszem, bennem még él a tűz...