2008. március 14.

Gildor hitvallása, avagy a világ az én szememmel...

"Ha a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, béke lesz - Jim Morrison"

Nem is tudom, hogy mit mondjak bevezetésül... Hogy miért írom ezt a bejegyzést? Több dolog indított erre, napok óta piszkál több gondolat...
Volt egy népszavazás. Vége van. Az emberek képesek mégis napokat veszekedni egymással az különböző érvek mentén. Mindenkinek igaza van... illetve senkinek, de léteznek egymás mellett olyan érvrendszerek, hogy kellően csiszolt vitastílussal bármilyen vélemény igazát be lehet bizonyítani.

Itt most a saját véleményemet írom le. Nem az igazságot. Óvakodok azoktól, akik azt hirdetik, az ő véleményük az igazság.

Az ókorban bevett szokás volt, sokszorosan bossszút állni a sérelmekért. Az ószövetségi szentírás forradalmi újdonságként vezette be a szemet-szemért, fogat-fogért elvét. Mint sok más dolog, amit talán kicsit furcsának tartunk a bibliai törvények között, akkoriban zseniális életviteli "tanácsok" voltak. (Najó, parancsok, de erre egy dohányos ismerősöm feliratával válaszolnék: az intelligens ember tudomásulveszi, hogy itt senki nem dohányik, a hülyéknek meg tilos!)

Ezek a korlátozások lehetővé tették, hogy emberek szorosabb kapcsolatban éljenek egymás mellett. Megkockáztatom, hogy minden városiasodó kultúrában kialakultak hasonló szokások, de most nem könyvet akarok erről írni, csak egy bejegyzést, úgyhogy a teljesség igénye nélkül fogalmazok.

A következő szintje az együttélésnek az volt, hogy az ilyen végnélküli vérbosszúk lánca megszakadjon. Jézus tanítása ezért a szeretet forradalmának is nevezhető. Szép is lenne, ha ez egy-az-egyben megvalósult volna, a mai napig továbbél a vendetta is.

De modern emberként nekünk nem a felmentést kell keresnünk a tetteink alól, hogy íme, a másik is megszegi az együttélés szabályait, hanem arra kell törekednünk, hogy mi ne szegjük meg azokat.

A megbocsátás hatalom. A gyengébb ugyanis nem tud megbocsátani, csak meghunyászkodni. Ha erősebbek vagyunk a másiknál, akkor tehetjük meg, hogy elnézzük a hibáit, és csak figyelmeztetjük, de nem büntetünk egyből.

Hiszek abban, hogy az emberek alapvetően jószándékúak. Tudom, hogy sokkal több mocsok terjed, így a legtöbb emberben elég nehéz felfedezni a jószándékot. Személy szerint arra törekszem, hogy minél több emberből jót hozzak ki. A lelkisérültekkel, a pszichopatákkal viszont nincs mit csinálni. Többször tapasztaltam, hogy beteg emberek számára a szeretet a gyengeség jele, a megbocsátás pedig újabb agresszióra ösztönzi őket.

Viszont, az ilyen emberek száma elenyésző, még a jelenlegi beteg társadalomban is. Az ilyen embert kerüljük el, illetve, ha konfliktusba keveredünk, sose hagyjuk, hogy a gyűlölet vezessen. Mindig legyünk tisztában azzal, hogy önvédelemből állunk szembe a másikkal, és nem azért, mert élveznénk a megalázását, vagy a küzdelmet.

Félek tőle, hogy a szavam sokkal kevesebb emberhez jut el, mint kellene. Viszont nagyon remélem, hogy akik olvasnak, azok vannak annyira értékes emberek, hogy a véleményük további emberekre hatnak.

A jelenlegi magyar társadalmi helyzetben nem az igazságok megkeresése a cél, hanem a megegyezés. Óva intek mindenkit attól, hogy az elkövetkezendő napokban, felfokozott indulattal próbáljon meggyőzni másokat a saját igazáról.

Mivel már eddig is sokat írtam, és a hosszú bejegyzéseket úgysem olvassa senki végig :) ezért nagyon röviden, a saját véleményem:

Az ismeretlen félelmet, a félelem agressziót és gyűlöletet szül. Az agresszió csak újabb agresszió forrása lehet, ezért a félelmet kell megszüntetni a megismerés, elfogadás erejével. Világos, hogy jelen pillanat van olyan helyzet, amikor nem lehet mit tenni, ezért ne akarja senki egyszerre megváltani a világot! A veszélyes helyzeteket mindenki kerülje el. Elkeseredett, dühös emberrel naívság észérvekkel vitatkozni.

Személy szerint krónikásnak, és nem parancsnoknak érzem magam. Megfigyelek, mérlegelek, átgondolok, lejegyzek, véleményezek. Mégis, krónikásként is azon dolgozom, hogy ez az év a megbékélés, a megegyezések éve legyen.

A globalizáció a technikai fejlődés következménye. Egy olyan tény, amit tudomásul kell venni. Nem lehet bezárkózni, nem lehet elutasítani, mert ez az alapállás. Fel kell nőni a megváltozott körülményekhez, ahhoz, hogy összezsugorodott a világ. 6 milliárd emberrel kell együttélni a Világfaluban, és ez kötelezővé tesz társadalmi elvárásokat.

Néha kicsit pesszimista vagyok, a sok problémát látva, de nem én lennék, ha a túlerőt látva én is inkább beálnék a farkasokkal üvölteni. (A hasonlat kicsit sántít, mert inkább farkasnak, mint báránynak érzem magam, inkább kutyákat kellett volna mondanom. Azért érted, ugye? Nem vagyok áldozat, és szabad vagyok! Bármit tehetnék, csak nem akarok megtenni.)

Nagyon reménykedek benne, és a saját eszközeimmel lehetőséget is szeretnék teremteni a humanizmus terjedéséhez, a különböző vélemények egy nagy képpé való összeillesztéséhez.

Még egyszer összefoglalva:

Minden izmus, irányzat, vélemény és vallás követhet el hibákat, mert a rosszindulatú emberek egyenletesen töltik ki a társadalmat. Szépen kérlek, ne a másik eszme hibáira mutass rá, hanem próbálj meg te különb lenni, és keresd más közösségek hasonlóan felvilágosult embereivel a párbeszéd lehetőségét.

6 vélemény érkezett:

Molnárgörény írta...

"Minden izmus, irányzat, vélemény és vallás követhet el hibákat, mert a rosszindulatú emberek egyenletesen töltik ki a társadalmat. Szépen kérlek, ne a másik eszme hibáira mutass rá, hanem próbálj meg te különb lenni,"

Szép gondolat. Nem túl eredményes az afféle "hibák" ellen, melyeket a bolsevvel kezdődő izmus tud elkövetni...

Ennyire nem egyszerű a dolog, hogy legyél jó, és akkor jó lesz veled is mindenki. Egyrészt nem (mert haszonelvűek ám, a nagy többség), másrészt ha mindenkinek mindent elnézel, és soha semmit nem teszel szóvá, akkor azt hiszik, higy egyetértesz és elfogadod.

vmistvan kukac hotmail.com írta...

nem soha semmit.
megírtam a kokomot... másfél évembe került. egy promóciós sorozat már megjelent, én ezt tettem. nem bírálok, hanem többet mutatok.
vicces, hogy megírtam, mégsem bírok normálisan fogalmazni :)

nem bírálok, hanem újat mutatok...

amúgy furcsa egy pók vagy, a sorok közt olvasva halál óvatos vagy, nem bízol meg egy csomó mindenkiben, és mégis belesétálsz a dolgok közepébe...

de én csak krónikás vagyok, elég, hogy a kokomot nekem kell beindítani, nem tudok mással is foglalkozni...

Coriolis írta...

Ahogy MG írta, szerintem túl optimista vagy. Vannak olyan ideológiák, amik egészen egyszerűen olyan alapra épülnek, ami teljes egészében elfogadhatatlan számomra, vagy a társadalom számára. Aki ezeket az alapelveket vallják, azok között a legjobb eseben sem lehet felvilágosult ember.

El tudnád képzelni, hogy egy olyan izmusban, vagy vallásban, aminek az az alapelve, hogy mindenki mást le kell mészárolni, legyenek ilyen emberek? Vagy hiszel abban, hogy egy ilyen eszme követőivel párbeszédet tudsz kialakítani? Te, a humanista?

Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy vannak nagyon szép eszmék, amiknek a gyakorlati megvalósítása még sohasem sikerült. Ismerek két ilyet, az egyik pár száz éves, a másik pár ezer. Mind a kettőben van valami ami nagyon szép és haladó, mégis az emberek folyamatosan eltérnek tőle, ezzel az eszmét a lényegétől fosztják meg. Szerinted ilyen esetekben mit lehetne tenni?

vmistvan kukac hotmail.com írta...

szerintem itt és most kéne gondolkodni.
ennyi.
minek a nevében mészárolnak most embereket magyarországon?
na, mindegy, majd megírod a blogodon, itt nem akarok ezzel többet foglalkozni.
az itteni ilyen bejegyzéseket törlöm.

szép az idő, nem érdekelnek a lidércek.

Mishmesh,alias Dorka írta...

Hajrá KOKOM..
Én sem vagyok hajlandó lidércezni,annál is inkább, mivel ablakot pucolok..az pedig szent tevékenység, lehetközben elmélkedni, meg leselkedi szomszédokra:))
EXPECTO PATRONUM!!
Mailben megy a jelszavam, ha bírod csináld már meg nekem azt az izét lécci.LÉCILÉCCI LÉCCI:-)

Coriolis írta...

Tetszik ez az itt és most típusú gondolkodás. Igazából elég gyakorlatias dolog volna túllépni minden régi dolgon és problémán. Körülnézni, hogy mink van és mit szeretnénk építeni. Ehhez meg kell határozni, hogy mi az oda vezető út.

A XIX. század első felében volt egy ilyen ember, úgy hívták, hogy Széchenyi. Nem fikázott, nem könyökölt, hanem elég gyakorlatiasan nekiállt az ország építésének. Először írt pár könyvet, aztán amikor az emberek (pozitív) reakcióit látta, nekiállt megvalósítani az egészet. Szerintem ő ennek a kornak a nagy alakja. Mert gondolkodni és mert lépni. És nem rövid távban gondolkodott, mint a forrdalmárok, hanem minimum 50 évben. És szerintem ezért ikább őt kellene ünnepelnünk, illetve az ő példáját kellene követni.

Szóval ha valakinek vannak ötletei és megírja őket könyvben, az jó kezdet :-)

Az előző hozzászólásomban azt akartam csak mondani (talán nem jött át jól), hogy van akivel nincs tárgyalási alap. Viszont szerencsére ilyen kevés akad :-) És a mi feladatunk megakadályozni, hogy ilyen ne is alakulhasson ki. Én úgy érzem, hogy mindenkivel egy platformon vagyok, aki építeni akar és humanista, akármilyen irányból jöjjön is. Vannak különbségek a nyelvezetünkben, de sokszor ugyanazt akarjuk. Hát igazából ennyi.