2008. március 24.

A Stoppos...

Hamár említettem a stopposokat, akkor elmesélem a legdurvább stoppolásom:


Mert nemcsak az faraghat rá, akit felvesznek...

Ált. mindenkit felveszek, ha nem rosszarcú. (A stoppos szubkultúra elég szórakoztató) Egy középkorú nő stoppol, de, ahogy megálltam, közelebbről elég ziláltan nézett ki. Ezért megkérdeztem tesztből, hogy hova megy... nem tudta megmondani, sőt közben hátrafelé dumált egy pasinak. Közöltem vele, hogy általában mindenki tudja, hogy merre megy. Csodálkozott, és folyamatosan a fazonnal dumált (már nem emléxem, lehet, hogy nem is magyarul) erre közöltem, hogy bocs, de mégsem viszem el, és elkezdem gurulni. 5 méter múlva feladta... na, akkor asszem ráfaraghattam volna. Ott valami nagyon nem stimmelt.

Régen én is stoppoltam, bár a gimiben ez tilos volt. Ha tanár vett fel, akkor szemöldökösszevonás, majd jó duma lett a folyománya. (Azért egy kockaladát csuhában vezető szerzetes mellett ülni nem mindennapi élmény! Nahh, ki tudja, ez melyik suli? :) Akkoriban az ország egyetlen kat. vegyesgimije volt)
Egyszer, amikor vándortáborban sikerült kidögleni a melegben, akkor az egész bandának lőttem autót: egy hűtőkocsit.



ezt a dívát még egy kicsit megismerem, mert több jó zene lehetőségét is látom benne...

remélem a szöveg alatta mindenkinek sokat segít...

0 vélemény érkezett: