2008. december 18.

Háborús történet

Hajnali négy óra, csörög a mobilom. Ideje kelni, vár a szolgálat. Kómás fejjel kászálódok le az ágyról. A mobil második nekifutásra is felcsörren, de már nyomom is ki. Odatámolygok a számítógépemhez és kapcsolom be. Amíg tölti az oprendszert, magamhoz térek. Végiggondolom a helyzetet: minden egy nagy katyvasz. A környéken egy halom rivális banda, jól felszerelt, agresszív magánhadsereg mindegyik. A társaimmal négyen jól belenyúltunk a dolgok közepébe. Nem véletlen, hogy a szövetség vezetőjeként még előző nap reggel elrendeltem a fokozott készültséget, és a saját embereink mozgósítását. Estefele már áttekintettem a csapatok mozgását, bár akkor HF volt szolgálatban. A Kisgyerektől vette át a dolgokat. Kisgyereket fiatal kora ellenére azért választottuk társunknak, mert bíztunk a fejlődésében. Már néhányszor kimutatta az oroszlánkörmeit. HF már tapasztaltabb valaki, őt a nyugodtsága, Mercuriust pedig a feltétlen lojalitása, és a príma stratégiai érzéke miatt vettem be a csapatba.
Jelenlegi állomásozási helyünk jó, bár eléggé a darázsfészek közepében van. Ilyen kevés emberrel, és ennyire kevés harci tapasztalattal nehezen jutottunk volna el idáig, ha nem vetettünk volna be minden módszert a túlélés érdekében.
Egy hete is megvan, hogy megbeszéltem a többiekkel, hogy megszegjük a harc szabályait, és az ügyeletes szükség esetén a szövetségese embereinek is parancsol. Most elérkezett az a pillanat, hogy erre a szabálytalanságra szükség is van.
Belépek a programba, ahol a csapataink mozgását tudom követni. Borzasztó mennyiségű adat zúdul rám. Inkább megnyitom Mercurius levelét, aki most adja át a szolgálatot:

- Küldtem mégegy századnyi elit harcost Kicsinek, ahogy megbeszéltük. Én most megyek aludni, jó vadászatot!

Sóhajtok, és elkezdem olvasni a hadi jelentéseket. Üzenet a harcosokról, a történésekről. Levelek és hírszerzési adatok más bandákról. Lassan magamhoz térek, és kezd kitisztulni az emlékezetem. Ránézek a gép órájára: még negyed óra a támadás valószínű kezdetéig.

Eszembe jut az is, hogy mi történt az elmúlt huszonnégy órában. Tegnap reggel Mercuriussal megbeszéltük, hogy keresünk egy hiénát, és csapdát állítunk neki. Előtte ő volt csak éjszakai ügyeleten, és átbeszéltük a néhány éjjeli vadász taktikáját. Felállítottunk egy stratégiát, és a nap azzal telt, hogy próbáltuk kitalálni, hogy a hadi helyzet igazolja-e a felvetésünk. Délután már csak azzal foglalkoztunk, hogy a stratégiát a jelenlegi állapotra szabjuk.

Napközben apróbb atrocitások értek csak minket, de sejthető volt, hogy valaki az éberségünk teszteli. Túlélő típusként egyből megéreztem, hogy ezek mintegy hírszerzési tevékenységek egy nagyobb támadás előtt, ezért azonnal beosztottam négyünket, hogy huszonnégyórás felügyelet legyen. Késő délután szabotázsakciók is történtek, hogy lerontsák csoportjaink harci morálját. Ekkor már nem volt kérdéses, hogy éjjel harc lesz, csak azt nem tudtam, melyik banda áll a háttérben. Más, viszonylag békésebb bandákkal kezdtem el tárgyalni, hogy annyi információhoz jussak, amennyihez csak lehet. A nyílt harcot sosem kedveltem, hisz sosem lehet teljesen biztosra tudni, hogy egy csata hogy dől el. Sokkal jobban szerettem kiterjedt kapcsolatokat ápolni normálisabb társulatokkal.

Szóval ment az információkereskedelem, és estére egészen pontosan megvolt a stratégia. Kisgyerek elküldte az embereit egy kalandorhoz méltó küldetésre - mint már máskor is, ő a legfiatalabb közöttünk, gyakran fog felelőtlenül akcióba. Viszont ezúttal nem a saját feje után ment, hanem a pontos utasításaink szerint. Szinte minden emberét beleadta egy környékbeli banda bázisának kifüstölésébe. Olyan meglepetésszerűen, és agresszívan támadott, hogy azonnal híre ment a dolognak. Pont, ahogy elképzeltünk. A győzelemittas harcosok épp az elfoglalt támaszponton ünnepeltek, mikor egy gonoszan vigyorgó hiéna Kisgyerek ellen indította a saját embereit. Akkor ezt még egyikünk sem tudta, de annyira, de annyira éreztem...

Éppen ezért, az összes nélülözhető, kipróbált emberünket kölcsönadtuk Kisgyereknek a szálláshelyének védelmére. HF és Mercurius, velem együtt, több hullámban indították a felmentő sereget.
Mire a hiéna bandája megérkezett volna, hogy Kisgyerek gyéren őrzött szálláshelyét kifossza, népes védősereg tanyázott a környéken. A támadó veresége irtózatos volt.

Az egész napos infromációkereskedelem pedig nem volt eredménytelen. Teljes mértékben felmértem a környezetünkben található bandák portyázási stílusát. Tudtam, hogy csak három van, aki még az előtt képes lerohanni Kisgyerek táborát, mielőtt az ő győztes seregei visszaérnek. És a háromból csak egy banda olyan, hogy ezt meg is próbálja.

Így mire a támadókra idehaza vereséget mértünk, az embereink java része már félúton volt a hiéna tanyája felé. Harcosaink idegenben is fényes győzelmet értek el, a hiéna védelme összeomlott, szinte az egész általa őrzött terület az ölünkbe hullott. Reggelre egy szétdúlt, de hatalmas terület uraivá váltunk.

A fenti történet az ezredforduló környékén játszódott a Hódító online stratégiai játék keretében. Három hónap háború... Utána erővel leszoktam a dologról, mert a napi 12-14 óra netezés, és folyamatos készenlét a szövetség vezetőjeként teljesen felőrölt. Azóta direkt távoltartom magam a végtelenített számítógépes játékoktól, mert a hódító is váláshoz, emberi tragédiákhoz vezetett. Egyik kedvenc ellenfelem, akivel hivatalosan nem, de informálisan szövetséges voltam, egy egri családanya, titkos második élete volt. Furcsa egy világ, folyamatos a csábítás, de nem merek újra közel kerülni a témához.

0 vélemény érkezett: