2009. január 13.

Filozóf

Figyelem! Élettanulság következik!

Nem vagyok valami túl különleges ember, kiemelkedő képességekkel. Azt, hogy sokat elértem, annak köszönhetem, hogy jó döntéseket hozok. Tudni kell, mik azok a dolgok (események, emberek, stb), amikkel egyáltalán nem kell foglalkozni, mik azok, amivel foglalkozni kell, de nem kell erőltetni...

És vannak olyan esetek, amikor végig kell csinálni.

Addig ütni azt a rohadt szöget, amíg be nem verem. Mert a félmegoldás rosszabb, mintha bele sem fogtam volna. Nem szabad egy sulit félbehagyni, mert nehéz (valakinek ilyen irányú véleménye miatt jött ez a gondolat elő). Sőt, igazából a legtöbb fontosabb dologba nem szabad úgy fogni, ha nem AKARJUK végigcsinálni.

Kár sírni, hogy első ütésre nem csusszant be a szög, és kár azon is sírni, hogy a második, vadabb ütésre meg jól elgörbült... szépen egyenletesen: puff, puff!!!

Néha melléüt az ember, néha meg pont az ujjára... Végig kell csinálni.

És tudni kell, hogy mi az, amit érdemes végigcsinálni. Mert mindenre, teljes erőbedobás úgysem jut, csak szépen szétforgácsolódunk, és a sok váltogatásban megy el az energia.

Nyugi, az én blogom egy szeg. Sok blogot töröltek, sokan abbahagyták, vagy fontolgatták.

Nálam mindig találtok valamit, nem hagylak cserben titeket! :)

3 vélemény érkezett:

vmistvan kukac hotmail.com írta...

magam alá kommentelek, mert ez csak félig tartozik a nyilvánosságra.
nagymamámat ma kezelik (műtik) a jánosban a szemével: hályog.
gondoljatok rá ismeretlen, és azokra is, akik ismeretlen ismerőseink rokonai és szintén a napokban is az egészségügy karmaiban vannak. legyen elég ennyi, az érintettek - a helyzetből adódóan nálam is inkább privátabbnak gondolják...

az ismeretlen rágondolás is számít!

Mishmesh,alias Dorka írta...

Gondolok.....

vmistvan kukac hotmail.com írta...

túlvan a nagymamám a dolgon, és jól van.