2009. január 22.

Gildor ismerkedik :)

Nohát, megihletett egy bloggerina pasizós szövege, így én névtelenül én is feltárom, hogy mik történtek velem. Viduljatok!

(Most képzeljetek el legalább 10 évvel fiatalabban... de talán mégtöbbel!)

Háromszor ismerkedtem utcán. Az első eset elég érdekes volt. Felszálltam a buszra, és egy helyes lány engem nézett.
- Na - gondolom - ennek csak felém állt a szeme, biztos útban vagyok neki, hadd nézzen csak távolra, én elállok az útból.
De a lány továbbra is rám nézett. Baromi vonzó volt, úgyhogy eléggé betojtam, de úgy filóztam:
- Ha most hozzászólok, lehet, hogy nagyon égés lesz, de akkor pár perc, és leszállok a buszról. Ellenben, ha egy ilyen helyzetet kihagyok, évekig ezzel fogom magam szadizni... de mit csináljak?
A zsebemben ott volt egy borítékban pár versem, a borítékon meg a nevem, meg a telefonszámom (igen, gőzöm nem volt, hogy nem így megy a dolog, de az a lány, aki tetszett (volna) el sem jött abba a társaságba, ahol reméltem, hogy találkozom vele...)
- Nem lehetsz nyúl! - vettem egy nagy levegőt.

Odaléptem a lányhoz, és úgy, hogy a többi utas előtt ne égjek le, a leszállás előtt odasúgtam:
- Vigyázz erre! - és a kezébe adtam a borítékot.
Még annyit láttam a leszállás előtt, hogy az eddigi magabiztos nézése helyett teljesen a döbbenet uralkodott el az arcán.
Pár nap múlva hívott fel, és mivel akkor a vezetékes telefonon a hívó titokban maradt, fél évig őrizte az inkognitóját. Aztán mondta, hogy találkozna. Megtudtam, hogy akkor ment haza egy szakítás után, és elhatározta, hogy hazáig bepasizik :) De aztán nagyon nem találtuk meg a közös hangot, pedig szép volt ám a lány! Nagyon! :) Az iwiw szerint már férjnél van. Nem is jelöltem be.
Volt egy feledhető eset, egy távolsági buszon.

És volt még egy ismerkedés, ami viszont eléggé meghatározó,viszonzatlan szerelemmé vált bennem. Tüntetés, 13 évvel ezelőtt. Az egyik közelben lévő lány nagyon tetszett, és az, hogy eleredt az eső, és bőrig ázott... no... nem részletezem (nyár, csak egy póló volt rajta). Valaki harmadik személy esernyője alá húzódtunk be mindketten. No, ez a lány teljesen elvarázsolt. Elkértem a címét (Affene sem tud ilyenkor látványos dumát. Annyit mondtam: szimpatikus vagy, szeretném elkérni a címed - és nem is volt kecmec, megadta), na és abból már ki is derült, hogy nem igazán fog menni a dolog, de egyszerűen nem tudtam feladni. Levelek, versek, megpróbáltam lerajzolni magamnak... És párszor voltam is látogatóban nála...


Na, itt van két vers... az elsőt az előbbinek, a másodikat a második hölgynek írtam. A második leány olvasta is, sőt, van egy verseskötete tőlem, amiben szépen kinyomtatva, bekötve vannak a verseim...

(Az utastársnak :))

Szerenád:

Hogyha egész éjen át
Elkerül az álom,
Küldöm szívem dallamát,
Hallgasd szerenádom.

Hogy mit súgnak ajkaid,
Szél szavával várom,
Szádnak titkos hangjait
Susogja a fákon.

Hogy újra láthassalak,
Én csak ezt kívánom,
Hogy hallhassam hangodat,
Csakis arra vágyom.

Hogyha alkalmam lenne
Mosolyodat látnom,
Akkor az volna minden
Kincsem, boldogságom.

Bárcsak lehetnék a Hold
Tiszta éjszakákon!
Szemem ottfelejteném
Mindig a szobádon.

Ha elbódít majd az ágy,
Legyen édes álom!
Az arcod mosolyáért
Szólt a szerenádom.


(Vers egy messzi, mediterrán ízű városba)

Szonett

Most tiszta az égbolt és nyitott az űr.
Egész nap ott kuksolt tudat alatt,
Sóhajtva libben el a gondolat;
Mikor hazafele megyek egyedül.

A zajok, a fények mind körös-körül
Másképpen élnek, egy más hangulat,
Egy másik helyszín emléke maradt,
És bennem újra, meg újra felmerül.

De sajnos tőled még távol vagyok,
Bár ezt nem így mondják a csillagok,
Náluk a földi távol közel kerül.

Szeretném hinni, hogy igazuk van,
Akkor élnék abban a tudatban:
Veled egy találkozás, hogy sikerül.

0 vélemény érkezett: