2009. január 16.

Gondolat

Egy okos leányzó egyszer azt mondta, hogy a megfelelő partner meghódításához (és megtartásához) nem kell semmi más, csak önuralom.

Ezekszerint:
Ne ugorj, ne hagyd magad húzni, ne hívd fel, ne add ki magad...


Személy szerint úgy érzem, hogy egy kapcsolatban mindig az egyik fél dominál. A kapcsolat minősége pedig attól függ, hogy a domináns fél mennyire tiszteli a másikat.
Bár határozott elképzeléseim vannak egy jó kapcsolatról, és eleinte igyekszem is kedvem szerint alakítani a dolgokat, kellően lusta/naív/megengedő vagyok a másikkal. Ahogy megismerem, és megkedvelem, szívesen bízom rá, hogy döntsön ő, mit szeretne. Na, itt kezdődnek a gondok. A lányok 99%-ának fogalma nincs, hogy mit csináljon a hirtelen jött szabadsággal.

Úgy érzem, mindig ott szúrom el, amikor odadobom a gyeplőt.

Csodálkozom azoknak az embereknek a naivitásán, akik arról beszélnek, hogy elég az elsöprő szerelem... A szerelem olyan, mint egy jutalomfalat a gének véres harcának a végén... (Hogy elég legyen csak ez, valami irdatlan mázli kell. És csak ebben bízni, a dologért semmit sem tenni... nos, ez figyelembe véve, hogy egy életünk van, elég felelőtlenség)

Sajnos gyakran két szék közül a pad alá esem, mert a másik szivatása primitívnek tűnik előttem, a lassú, ámde következetes összecsiszolódást meg nem várom ki, mert abba az illúzióba ringatom magam túl hamar, hogy tökéletesen harmóniában vagyok a másikkal.

Ezért is lehet, hogy mindig azok a kapcsolataim tartósabbak, ahol nem én voltam a hódító... mivel az "egye fene, jó lesz ez is" érzésemet mindig valahol megérzi a másik, reflexszerűen jó akar lenni, megfelelni, belőlem meg hiányzik a vérszívó képesség, hogy alaposan visszaéljek a helyzettel.

Ha sikerülne elfogadható szintre fejleszteni az önuralmam, akkor minden csodálatos lenne... csak, hogy egy drága jó volt barátnőm idézzem:

"Mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem!"

Talán 10-20-30 évvel ezelőtt nem kellett volna ilyeneken agyalni, de ez egy rohadt világ, ahol mindenért keményen meg kell küzdeni. Olykor önmagunkkal.





ja, és nemcsak kicsiben aranyos...



7 vélemény érkezett:

Anikó írta...

Minden emberi kapcsolat hatalmas munkával jár.

Morgó rettentő helyes! :) Bár még nem sok komondorformája van. :)

manka írta...

Van abban valami, amit mondtál. garantáltan kikapcsolna, ha egy kicsit megcibálnám... ennivaló :)

Mishmesh,alias Dorka írta...

:-)

Balázs írta...

Szerintem egy kapcsolatban van néhány olyan fontos tartópillér, amik hiányában valójában nem is beszélhetünk kapcsolatról, csak két ember valamilyen érdek mentén való közösségén. Ha valamelyik nő azt hiszi, hogy ilyen játszmákkal fogja elérni amire vágyik, az szerintem inkább csak a kapcsolatban rejlő lehetőségeket sekélyesíti el.

Sasi

vmistvan kukac hotmail.com írta...

balázs,
szerintem:
igen, nem.

fontosak a tartópillérek, ugyanakkor elég optimistának kell lenni, hogy azt gondoljam a kapcsolat magától is működik... lehet, hogy trükk, de néha kell... lehet, hogy tudom, hogy csak húz egy lány, de azért sokszor jól is esik...

Bellamaria írta...

nagyon édes a kutyu. (majdnem nyilatkoztam párkapcsolati témában, de idejében kapcsoltam, hogy én is csak elqrni tudom a dolgokat.)

vmistvan kukac hotmail.com írta...

kedves Bella!
emberek vagyunk...
nézd meg a szeretethimnuszt kicsivel feljebb...
ha őszinte vagyok magammal, én sem tettem eleget minden pontjának...