2009. január 26.

Öhm...

kevertem egy koktélt. persze utólag jutott eszembe, hogy mi volt, amikor egy kollegákkal ebédidőben elfogyasztott sör után felhívott egy bespeedezett német. Én meg csak hallgattam, hallgattam a hadarását:
- Dumáljál csak kiscsávó, én most emésztek...
Majd a válaszadásba szívem lelkem belevittem:
- Ja.
Szerencsére akkor meg is elégedett ennyivel.

Amikor átmentem egy kollegámhoz a múlt héten ebédügyben, boldogtalan mutatott a telefonja időszámlálójára: 1:33 - de akkor reagálnia is kellett. Egyébként ő lazább nálam, simán lenémítja a telefont, és közben elcseverészik a szobatársaival, míg közben fél füllel monitorozza a telefonáló érzelmi állapotát.

Egyszer, még régi időkben, egy másik cégnél, Kölnbe mentem kiküldetésre egy délután. A nap egyetlen szép pillanata az volt, hogy a pilóta úgy vezette a gépet, hogy a Dómot mindkét oldalán a gépnek megszemlézhették az utasok. (Nem, nem vezette bele a tornyába)

A német munkatárs, örvendezve, hogy végre megérkeztünk, azon nyomban neki akart fogni a társalgásnak. És mondta, mondta...
A szokásos taktikát választottam, és elgyötörten bólogattam, néha egy Ja-t közbevetve.
Egyszer csak elhallgatott, és merően nézni kellett...
- Ja - próbáltam meg - illetve nein!
Csak nézett rám...
- Basszus, ez kíváncsi a véleményemre! Egy szó nem maradt meg bennem!
Azzal szégyenszemre meg kellett ismételtetni az duma lényegét. Így jár az, aki egy repülőút után egyből mindent akar tőlem :D

2 vélemény érkezett:

Mishmesh,alias Dorka írta...

Ez nagyon jó:) végig a szemem előtt volt a jelenet:)

vmistvan kukac hotmail.com írta...

az a helyzet, hogy ez nagy teljesítmény, mert ezt a bejegyzést a koktél megivása után írtam :)
úgyhogy egy kicsit most is dolgozgatok akkor :)