2009. január 29.

Húha...

semmi okom nincs rá, de fel vagyok pörögve... kb, mintha üresbe tettem volna magam, de ott nyomnám a gázt veszettül. nagyjából semmit sem csinálok, minden torlódik, és én meg csak itt ábrándozok. furcsa... az jut eszembe, hogy mennyire vártam minden egyes újabb találkozást zs-vel (egy napot vészeltem át nélküle, akkor az előzőre gondoltam, de a másidik különlévő napnál már alig tudtam tartóztatni magam) - de vicces módon, eszem ágában nincs hozzá visszamenni.

arra gondolok, hogy észnél kell lennem, nehogy valamit elrontsak... tudjátok, olyan az életem, mint egy óceánparti hullám: hatalmas erő, amit, ha jól megülök, messzire repít, és semmi hullámvölgy, csak adrenalinrobbantó száguldás...

ellenben, ha elszúrom a dolgokat, akkor jól odacsap a parti fövenyhez, hogy csak úgy nyekkenek.

megette a fene az én latinos vérmérsékletem eközött a sok halvérű csaj között :D

0 vélemény érkezett: