2009. január 19.

Lóháton

A nyeregben kifejezés téves lett volna.

Elmondom azért, hogy baromi nagy kaland volt leállítani egy parkolóban a kocsit, és nem sokkal később megpillantani Livit, ahogy könnyű ügetésben érkezik meg a találkozóra...

Aztán lépésben beállt a kocsi mellé, és beszélgetve mentünk a lovastanya (csak így tudom egy szóval kifejezni, nem lovarda, hanem Balázs háza fölötti réten egy csomó ló) közelébe. Kesely nem igazán zavartatta magát, hogy mellette 95 szürke paci dohog.
Felmászva a fennsíkra, Livi odacsalogatta Foltost egy répával, majd felkantározta (a saját lován emlékeim szerint csak kötőfék volt, zablát sem rakott a szájába), és mondta, hogy üljek fel. Egy kicsit zavartan néztem körbe, hogy hányan fognak kinevetni, ha átesek a ló túloldalára, és egy kicsit arrébb vezettem a lovat. De mivel mindenhol emberek voltak, nekifeszültem, és felpattantam - huhh, ez sikerült.

Aztán egy kicsit böködni kellett a lépéshez, de egy lusta, kelletlen csoszogást el tudtam érni nála. Viszont, hogy a fürgelábú Keselyt beérjem, végig kellett böködnöm az oldalát, a pontot keresve, hogy mire reagál... De nem. Húsz métert ügetett, aztán mindig talált ürügyet, hogy miért nem teszi tovább.

Egy széllelbélelt, bokrokkal tarkított domboldalra kaptattunk fel, nem tudtam megbarátkozni a helyzettel:
- Térddel, vagy lábszárral tudom szorítani? (Baromira nem találtam stabil pontot a lovon, mintha egy hordón ücsörögnék)
- Ne szorítsd sehol! - válaszolt Livi. - Én is csak lelógatom a lábam.

És tényleg. Csak az egyensúlyérzékének köszönhetően maradt fenn a paciján.
Megpróbáltam, aztán ügetésben is lazábban ültem, mire elkezdtem lefelé fordulni. Folti jó érzékkel egyből, folyamatosan lassítva megállt, és megvárta, amíg elrendezem magam. Továbbmentünk. Az ügetésnél felpattogtam, mivel lemaradtunk, és a lov egy kicsit rákapcsolt, és a pattogásra szerencsére nem menekülési kényszerrel válaszolt, hanem mindig visszament lépésbe, de egy bökésre újra fel ügetésbe váltott.
Akkor próbaképp a lábszárral egy kicsit átfogtam a hasát, és erre már nem pattantam fel. Viszont nyomába nem ért Keselynek, Folti minden alkalmat megragadott, hogy belassítson. Ja, és szorgalmi feladatként ott volt a bokrok nagy ívben kerültetése, mert Livi szerint a korábbi csipkebokorhoz (tele volt a táj piros bogyókkal gazdagon megszórt bokrokkal) surranásában volt egy adag gonoszság is.
És mivel ésszel lovagoljuk a lovat, megelőző jelleggel jobban elkerültettem a bokrokat, mert az átmegy a busa fejébe, hogy lebukott ezzel a trükkjével.

Jó kérdés, hogy mitől ment volna a paci jobban? Jobban meg kellett volna az első ellenszegülésre raknom? Sehogy nem ment volna jobban? Megérezte, hogy bizonytalan vagyok, és csak annyit tett meg, amihez kedve volt? Megérezte, hogy ahol megcsúszik, ott én sem hajtom tovább, és jobb időben jobban fog menni?

Ja, még el kell mondanom, hogy nem gépek a lovak, hanem van bennük józan ész.
Egyrészt Foltos kikereste a legjobban járható részt az ösvénynél. Eleinte próbáltam én megadni neki, merre menjen, aztán rájöttem, hogy nem ellenszegül, hanem saját belátása szerint keresi meg a legjobb járást. Erővel persze a jégre is rávezethettem volna, ha át akartam vágni az egyik útszélről a másikra, pár lépés erejéig meg is történt ez.
Másrészt pedig járómódban is ésszerű sebességet keresett, sima mezőn sokkal könnyebben váltott ügetésbe, mint az útszélén. Ha meg érezte, hogy megcsúszik a lába, lassított.

Bár nem zúztam le, még a szőrén lovaglás témakörben van tanulnivalóm.

No, itt vagyok Foltossal, nézzétek meg. Hucul. Az amcsik ilyent fejlesztenek robotban. Gondolom többtízmillió forint lesz egy gépló. Gratulálok. A Nyugat gazdaságilag fog veszíteni a civilizációk összeütközésében.

Folti éppen a répát akarja kiműteni a kezemből, pedig még a zsebemben is van, mint látszik...


2 vélemény érkezett:

Anikó írta...

Szép kis jószág. :)
Egyszer a bátyámnak is volt ilyen egy rövid ideig. Vágtázni nem szeretett, de az ügetése kész agyrázkódás. :)

vmistvan kukac hotmail.com írta...

hát, állítólag nem degecről származik, csak én fogtam ki az ilyen kedvét :D