2009. január 28.

Történelem előtti Internet

Tamás, egyszerre csak megakadt...
- Várj csak! Mi volt az a furgon a ház előtt?
- Nyugi, az a bolthoz tartozik. Már én is megnéztem, nekem is fura volt eleinte - a paranoiáért nekem sem kellett sosem a szomszédba menni.
- Azért jó, hogy eszembe jutott, megnézem, biztonságban babrálunk-e itt.

Látogatóm otthagyta a kártyákat, és újra elővette a pálcát:

- A sárga fény csak egy indikátor volt a pálca hegyén, azt jelenti, hogy a régi hálózat jelszintje közepes. Ezen kívül van egy állandó azonosító a pálcában, és egy sor másik kód, amiket a mozgásérzékelő hoz működésbe...
- Azt hiszem kezd valami rémleni..
- Igen! A meséknek van valóságalapja. A pálcák többféle jelzést képesek leadni, attól függően, hogy milyen mód lendítem őket. De most ezt nem mutatom be, mert eszem ágában sincs itt nálad végrehajtani egy mozdulatot, amivel idevonzanék egy nemkívánatos ereklyegyűjtőt. Inkább csak az érzékelési képességeit mutatom.

Tamás teleszkóposan széthúzta a pálcáját, mire az eddig takart felület felizzott, majd kialudt, csak pár pont világított.

- Nézd, ha szorítom a fogó részét, akkor rögzíti a jeleket, ha elengedem, vagy itt alul elcsavarom, akkor akár vissza is játszhatom. Ezek a világító foltok, a felső harmadnál azt jelentik, hogy itt a szobában van térereje a mobilodnak, jól fogható némelyik tévéadás, és még vezeték nélküli netet is látok. Meg persze a szokásos háttérzaj. A rádioaktivitás alacsony feléd, ez jó, ugyebár. Viszont az Ősnet jó közepes erővel van jelen, és az Ősenergia is tűrhető. Ezeket hívhatták MANA-nak, amikor már csak a hagyományokban élt eltorzulva a régi tudás.

- Vááárj, Tamás, késő van... - vágtam közbe. - Most azt akarod elmesélni, hogy igazak a legendák? Mitől lettél ilyen hirtelen okos?
- Utánanéztem az Ősneten - intett a kártyák felé.
- Na, álljon meg a menet, most sokalltam be! - csattantam fel. - Egy dolog, hogy éjjel idejössz, derék dolog, hogy megadod a tartozásod, de még a kártyatrükkjeidet sem fogadtam el teljesen, akkor ne hadonássz nekem egy pálcával! Különben is, mi a fenét csinálsz most?
A srác ugyanis körbejárt a lakásban, és úgy tartotta maga előtt a pálcáját, minha egy gyertyával világítaná be a sötétebb szegleteket.
- Ellenőrzöm a lakásod, hogy mennyire biztos lehallgatás ellen...
- Ezzel? - vágtam vissza.
- Persze. Egyaránt fogja az elektromos impulzusokat és az ősi cuccok jeleit is. Ez micsoda? - Tamás megállt az ajtóm előtt, és bizalmatlanul nézett a riasztó infravörös érzékelője fölé.
- Az egy tűzjelző. Illetve volt. Leszereltem, azután, hogy este fél tízkor riasztotta a tűzoltókat egy pirítós miatt.
- Fura. De szerencsére tiszta. Na, akkor elnézek a furgon fele is!

Még további fél perc babrálás után Tamás visszajött a kártyáihoz. Addigra már ott ültem én is, mert érdekelt, mit hoz ki a lapokból. Tarotom nekem is van valahol, így érdekelt az Őstarot.

- Akkor, hogy már tudjuk, hogy nyugodtan dolgozhatunk, kezdjük is az adatlekérést - Tamás puszta kézzel megérintette a lapokat.
- Te most ezt fejből csinálod?
- Igen, miért? - nézett felém egy pillanatra megakadva a folyamatban.
- Hát tudod, most teljesen úgy érzem magam, mint a nyolcvanas években egy számítógépes TIT tanfolyamon, ahol ZX81-ek voltak a számítógépek, és én nagyon nem értettem hozzájuk. De a szünetben próbaképp azért lenyomtam jópár gombot, azt remélve, hogy egyszer véletlen pont egy fantasztikusan szuper programot fogok bekopogtatni - vallottam be.
- Hát - látogatóm elnevette magát - ennél azért nálam más a helyzet. Amikor elkezdtem sejteni, hogy mi ez, akkor nagyon óvatos lettem a birizgálásával. Régi kártyajós könyveket nézegettem, és próbáltam visszafejteni az egyes elrendezéseket.
- Nekem mindig nagy SYNTAX ERROR lett a vége...
- Nekem is párszor. De ezek fejlettebb gépek, és sokkal emberközelibbek is, még a mai eszközöknél is.
- Nem félsz, hogy rosszul adod meg a PIN-kódot, és kitilt?
- Nem. Ez egy másik elgondolást követ. Eleve vigyáztak ezekre a terminálokra, az eredeti tulajdonosaik nagy hatalmú emberek voltak. Nincs ilyenféle védelem. Ráadásul az egész hálózat olyan, mint egy élőlény. Megérzi a rossz szándékot... illetve... hogy is mondjam, persze, hogy gép, de lassan kezdek már az egészre máshogy gondolni.

Tamás hétszer megérintette a halál kártyáját:
- Például ez a kilépés a terminálból. Most össze is tudnám szedni, de én csak azért léptem ki, mert előröl akarom kezdeni a kedvedért. Hét érintés a születésen, és újra belépek.
Néztem a kezét, és a hetedik érintés után, egy parányit az összes lap szegélye felizzott.
- Az utazás lapja jelenti a helyet. Ez után közvetlen az élet háromszor azt jelenti, hogy a központtal építem fel a kapcsolatot. Aztán megint a halál, ami ugye a vég, de most csak egyszer, tehát azt jelenti, hogy befejeződött a kérés.

Tamás megfordított egy lapot:
- És íme, itt a válasz.
- Te ezt el tudod olvasni? - néztem döbbenten.
- El tudom - és rámnézve elnevette magát. - De egy büdös szót nem értek belőle. Azt látod, hogy valami rovásírás, de persze nem a magyar. Viszont a betűk hasonlóak. Meg kéne találni milyen nyelv ez.
- Talán görög - próbálkoztam.
- Ja, persze... - bólnitott - akkor miért nem görög ábécé?
- Hát...
- Na, jó, nem szivatlak tovább. Elmondom. Ez egy fejlett gép. Ezt én sem értem, de hosszas agyalás után rájöttem, hogy a szövegben a jobbra rendezett sorok azok számok. Tehát ebben a nyelvben a betűk számokat is jelentenek. Ez pedig sejtjük, hogy a központ bejelentkező képernyője, a legősibb nyelven. Én atlantiszi nyelvnek hívom. És van még egy segítség. Nézd csak meg a harmadik sort!

Föléhajoltam a kártyának és ránéztem az apró macskakaparásra. A harmadik sor vége folyamatosan változott.
- Ezt meg hogy csinálja? - dünnyögtem.
- Kérdezi ezt a XXI. század informatikusa...
- Most akkor ez egy kijelző?
- A kártyák felirata a beviteli oldal, a hátlap a kijelző. Jelenleg minden kártya ugyanazt mutatja. Amit ott a harmadik sorban látsz, az a pontos idő, atlantiszi írással.
- Mami.
- Igen, én is erre gondoltam. Hátmég amikor rájöttem, mennyi évet mutat a dátum.
- Miért, mennyit?
- Ötezer-kilencszázat.
- A zsidó naptár szerint... - kezdtem fejben számolni.
- Ez nem az.
- Akkor?
- Attól félek, ez nem is igazi dátum, hanem rendszeridő.
- Várj csak, te szivatsz engem! Persze ezek is tizes számrendszert használtak? Tudom, hogy igazából a legtöbb nyelvben is benne van még a tizenkettes számrendszer, legalábbis a számnevek szintjén, meg a tucat kifejezés használatával...
- Ez tizenhatos számrendszer. De megzakkantam volna, ha ebből kellett volna mindent kitalálnom. Ennél jobb a helyzet.
Visszafordította a lapot.
- Vegyük csak az idegen jelentésű lapot. Az a vicc, hogy ez tényleg egy fejlett eszköz. Bíznod kell magadban, ez egy kifinomultabb eszköz, mint az első általad látott számítógép. Itt nem cél, hogy csak az atlantisziak értsék. Bárki, aki kellően megvilágosodott...
- Kezdesz becsavarodni! - figyelmeztettem.
- Igazad van, bocs! - Tamás megcsóválta a fejét. - De ezekkel a szavakkal sokkal egyszerűbben leírható! Valójában arra értettem, hogy aki kellően művelt, és mégis szabadon tud gondolkodni, annak az egész valahogy olyan magától értetődő.

Tamás hétszer megérintette egymásután az idegen lapját, majd megfordította.
A hátlapon hieroglifák jelentek meg, majd ismeretlen szöveg, majd görög betűk, majd arab írásjelek, majd még pár ismeretlen nyelvű krix-krax, aztán latin...

- Ez kell - és hosszabban megérintette a lapot.
- Latin? Te tudsz latinul? - kérdeztem.
- Fogjuk rá. Sokkal nagyobb szerencse, hogy a gép tud latinul. Az már majdnem angol. Jobban örültél volna, ha ősi arab szövegeket kellene fejtegetni? Arámi nyelv is van szerintem benne, de inkább ne menjünk bele.
Újra a végzet lapját érintette meg háromszor:
- Vissza a főoldalra.
- Jéé, itt római számokkal van az idő.
- Vicces, mi?
- Így már, ha van nálam egy latin-magyar szótár, elég jól el lehet boldogulni.
- Gondolom van.
- Naná - Tamás a kabátzsebében kezdett turkálni - egyébként jó, mert ezen a nyelven át lehet váltani arra, hogy a latin ábécé betűit rendeld az egyes lapokhoz. Bevallom, csimpánznak érzem magam, amikor a lapok jelentésével próbálom mozgásba hozni a rendszert... Valami ősi bölcsesség szerint logikusak ezek a dolgok, de a bemutatott pár fogást leszámítva, én nem éreztem rá a dolgokra. Barbárok vagyunk, no!
- Mégis tudod használni.
- Igen. Használom az oktató programjait - fújt egyet - hú, majdnem azt mondtam, hogy a beavató szertartásait végzem...
- Te, ahogy én ismerlek, valami extrát találtál, amit nem bírsz magadban tartani.
- Jól látod! - mosolyodott el. - A pálcám mondjuk egy egyes szintű ereklye. Ez a terminál mondjuk egy kettes, csak az teszi értékessé, hogy egy fantasztikus rendszerhez férek hozzá, valamint szerintem én élek egyedül napjainkban, aki tudja használni.
- Na, kezdem érteni miért aggódsz!
- Pontosan. Az amcsiknak nincs ilyen, az oroszoknak van, de nem tudják mi ez valójában, az Ermitázs raktárában van, az arab világból került hozzájuk Afganisztánon keresztül. De már az afgán hadúr sem tudta mi ez, csak őrizte. Nagyon nem merem piszkálni, hogy lekérdezze a többi terminál helyzetét, mert félek, hogy a lekérdezés miatt ráirányul egy másik terminálra is a figyelem.
- Akkor mit csináltál?
- Naszóval, ez egy kettes szintű ereklye. De vannak még komolyabb, önálló, más célra alkotott eszközök. Azok mindegyikének le tudom kérdezni az összes fontos adatát. A helyét, a képességeit, a történetét, szóval minden egyéni jellemzőjét. El tudod képzelni, hogy a gyűjtők, akik ezeknek az ősi tárgyaknak a hatalmára vágynak, mit tennének, ha ők is hozzáférnének a központhoz a termináljaikon?
- Ereklyeháború lenne?
- Pontosan. Eddig csak véletlenszerűen találtak meg dolgokat, és a hagyományokból sejtik mire képesek. Ha ennek hálózatnak a tudása rossz kezekbe kerülne, pillanatok alatt megindulna a kíméletlen harc a további hatalmat jelentő tárgyakért! Egy halom legendás tárgy van, amiket még én sem ellenőriztem le. Némelyik önállóan is sokra képes. Bizonyára vannak olyan eszközök is, amik nem részei ennek a rendszernek... úgy is mondhatnám, ősi illegális eszközök. Képzelj el egy apokaliptikus csatát, amiben feltűnik Illés szekere, a Frigyláda, a Leviathan, a Gólem, a Nibelungok gyűrűje, a Grál, Thor pörölye és nem is tudom mi még!
- Inkább nem teszem.
- Ja, inkább ne is gondoljunk bele. Két dolog miatt fedtem fel előtted a dolgokat. Az egyik, hogy tudsz programozni. Valahogy biztonságosabbá kéne tenni az egész rendszert. Törölni a mi terminálunkra vonatkozó bejegyzéseket, vagy lekorlátozni a többit, vagy átvenni az ellenőrzést, vagy nem tudom...
- Azt mondod a hálózat némi tudatosságot mutat?
- Így igaz.
- Akkor ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert jól letilt, ha ilyen támadó jellegű dolgokat akarsz.
- Phú, tényleg. De teljesen para az a gondolat, hogy teszem azt, valaki egy hármas szintű ereklye birtokában megtanul használni egy ilyen terminált, és onnantól számomra csak az a menekvés, ha eldobom a sajátom. Vagy az sem.
- Na, de mi a másik ok?
- Ja, igen. Segíts eljutnom a francia-spanyol határra!

* * *

Pár pillanatig csak néztem Tamást. Kavargott bennem minden. Amit mutatott, nem egyszerű kártyatrükk. De, ha veletartok, akkor veszélybe sodrom magam. Vagy azóta rámtalált a sorsom, hogy becsöngetett? Így itt is, nélküle is, veszélyben maradok, jobb, ha az események elébe megyek? Mi a fenéért menjek vele?

Aztán megszólaltam:
- Mondj valamit, amiért itt hagyok mindent, és veled megyek erre az útra.
Tamás komolyan bólintott, és válaszolt:
- Tudtad, hogy 1973-ban az amcsik csak egy másolatot adtak nekünk a Szent Koronáról?

(és még ez is megy tovább :) )

6 vélemény érkezett:

Mishmesh,alias Dorka írta...

Ebből lehetne filmet cfsinálni!!!!!!
Folytasd! MOST!

Mishmesh,alias Dorka írta...

Tök jól írsz..
De már ezt mondtam.

vmistvan kukac hotmail.com írta...

jó, de nyerd meg brunót producernek.. a többi az én dolgom... :)

folytatom, de később. egy kicsit nehezebben ment a dolog...

mrd írta...

Ezt most jó sokáig folytasd!
És ha egyszer vége lesz, akkor lassan jöhetne a Kokom 2...

vmistvan kukac hotmail.com írta...

hehe :)

meg a 77-2 :)

csak sajna ebből nincs píz :)

mrd írta...

Bocs, azt el is felejtettem! :) Nagy kedvencem az is...