2009. január 9.

Vers

Nem valami nagy eresztés, de egy lovas emlék... nem várom el tőletek, hogy vagy az életem szürke lapjait olvassátok, vagy egy fejtegetésem a világ dolgairól... tessék, itt van egy másik világ:

Vágta Ledérrel

Mérgezett fullánkjukkal a hétköznapok.
Sorra belémmarnak, küzdök mérgükkel
Órák szivárognak el vérezve
Csak a lovardában vár enyhülés
Ahol még lovastanonc vagyok.


Hogy mi lesz, arra nem gondolok sosem;
Öltözöm és megyek a lovakhoz
Lehet, hogy nagyot hibázok és leesem.

Ahogy megkapom Ledért, megkönnyebbülök.
Kedvenc lovam a lovardában
Hevedert húzok, belépek a kengyelbe
Féllábal.
A másikat átlendítem és felülök.

Osztályba jelentkeztem, de mégis
Megyek a terepes csapatba.
Aztán beesik egy ismeretlen vendég is
És átirányítanak a nagypályához.

A ló alig akarja elhinni,
hogy nem mehet ki a többiekkel,
vonakodik, ellenáll, nyerít
Elégedetlen, de azért elindul

Sétálok vele körbe,
Várom, hogy megérkezzen a másik lovas.
Befut Viharral, kezdünk.
Én leszek elöl. Sebaj, Ledér szófogadó.

Ügetünk.
Néhány gyakorlatot hajtunk végre.
Összecsiszolódok a lóval.
Ő is figyel rám.

Vágta! - kiált az oktató.

Ledér lelkesen beugrik:
Bólint a fejével az első ugrás előtt,
Tudom mi jön:
Hintázok, repülök a hátán!

Hopp, már el is hagytam a kengyelt!
Nem baj, megy ez nélküle is!
Annál jobban fogom a ló oldalát.

Rosszul ülök egy kicsit néha
De a sarkammal tovább hajtom
Majd rendezem a tartásom
Szárral viszem a járásra

Majd visszatérünk ügetésbe.
Nagyot fújok, ez sikerült.
Megpaskolom a ló nyakát.

Következőre vadászvágta.

Na, ebből legutóbb az lett,
Hogy majdnem a ló nyakába estem
Toltam
A nyeregbe vissza magam gyorsan

Így végül le nem estem,
Bár az talán elegánsabb lett volna,
Mint az a kétségbeesett vergődés
Amit műveltem.

Vágta! - jön az újabb parancs.
Jobb a nyereg, mint legutóbb
És keményen tartom magam lábbal
Vadul rugózik az izmos test alattam

Egész jól megy. Már kezdem élvezni.
De Vihar beér, a nevéhez méltón száguld.
Persze ebből zavar lesz
Nem figyelek eléggé, a vágta szétesik,
Én szerencsére maradok fenn.

Jobban kéne hajtanom.
Persze nem megy.
Fáradok. Már hamarabb kiesek a vágtából.
Lesétáltatunk, én mosolygok magamban
Mai nappal is közelebb került a száguldás
a végtelen felé.

2 vélemény érkezett:

mankusz írta...

nagyon, nagyon rég nem ültem lovon. de most úgy vágyom rá... :)

vmistvan kukac hotmail.com írta...

én is, de odafagynék...