2009. február 3.

Ajándék

(Most kivételesen linkek is lesznek - derítsétek fel a mögöttük rejlő titkokat!)

Megcsóváltam a fejem:
- Súlyos szavak ezek, Tamás!
- Azok bizony. De van egy megdönthetetlen érvem - és a padlón heverő kártyákra intett.
- Nézd, én hiszek neked, de talán egy kicsit meg kéne támogatnod ezt ha hitet - figyelmeztettem.
- Lekérdeztem néhány ereklye helyzetét. Az egyik első a Szent Korona volt, köszönhetően annak, hogy mostanában így ráirányult a figyelem. Az első döbbenetem az volt, hogy nem Magyarországon van, a második az, hogy kiderült számomra, hogy az eredetit 1971 óta nem mozdították.
- Ööö...
- Bizony. Amíg feldolgozod, addig elmondom, hogy hogyan tudom ezt meg, hisz egy ősi logikai rendszerben közli az információkat. Meg is mutatom!

Tamás elkezdte újra piszkálni a kártyákat, az életet érintette, aztán még a hír kártyalapját, de az állandóságnál elvesztettem a fonalat, mert felnéztem az arcára, ahogy furcsa átszellemültséggel ért egymás után a lapokhoz.

- A magyar korona kódja a pap és a hadnagy, és még párszor a pénz. Vicces.
- Honnan tudod? - kötekedtem.
- Hát, tudod, először simán lekértem az összes ereklyét. De a Szent Korona hiába csak hármas szintű, mégis a miénk, és ezt a rendszer valahogy megérzi, és előre rakta. Attila kardja is ott volt, de az megsemmisült.
- Várj, azt mondod, csak hármas szintű? Miért? Akkor a Korona nem is extra?
- De. Az. Egyedi, és nagytudású. Mindjárt elmondom, hogy szerintem mik a szintek ismérvei. Most viszont azt szeretném végre elmondani, hogy honnan tudom, hogy merre van a Korona!
- Na, jól van - hagytam rá.
- Nézd, a gép kifejezetten jószándékú. Szinte keresi a lehetőséget, hogy sikeresen átadja a benne tárolt adatokat. A rómaiak még nem úgy határozták meg a helyeket, ahogy mi tesszük. A földrajzi kordinátákat így átfordította a gép. És, mit gondolsz, mi az alappont?
- Róma?
- Bizony. Annyira erős a "Minden út Rómába vezet" mondás, hogy itt is Róma az alappont. Ezt a gép megtanulta. Azaz az occas angulust kell venni Rómától, és aztán a távolság pedig stádiumban értendő - hadarta lelkesen Tamás.
- Aha.
- A tempusvalami pedig azt jelenti, hogy ez történt vele. Ha jól leellenőrzöd, akkor majdnem harmincnyolc éve ott pihen valahol az USA-ban.
- Valahol? - gurítottam vissza neki a szavát.
- Igen, valahol. Nem pedig akárhol, hanem az Egyesült Államok fejlett technológia kutatóbázisán, azaz az igazi 51-es körzetben.

Tamás jelentőségteljesen rám nézett, de mivel nem haraptam rá az 51-es körzet szóra, ezért tovább folytatta:

- Tudod azon, hogy a fő ufópletykák egy jól észrevehető légibázisra utalnak, miközben arról a helyről, ahol Szent Korona és egy kazal további ereklye pihen, nem tud senki, nos, azon már nem is lepődök meg. "Árulkodó szándék", ezt mondtam. Nos, itt az árulkodó, hogy ennyire terelnek. Az amcsiknak van fogalmuk arról, hogy mennyire fontos a titoktartás.
- Ez vicces. Akkor miért adtak vissza egy másolatot? - kérdeztem.
- Azért adtak vissza másolatot, hogy eltereljék róla a gyanút - magyarázta Tamás.
- Azt sugallták ezzel, hogy tessék, itt van, nekünk nem jelent semmit? - ízlelgettem a helyzetet.
- Pontosan. Azért nem egy összecsapott másolat ez! Igaz, hogy lettek viták az eredetét illetően, de jópár évtizedig nem fedezi fel senki a cserét! Azért profi munka, senki sem fogott gyanút, hogy nem valódi! A másolat régi hamisító trükköket használ. Az Egyesült Államok fedezeti aranyából kiválasztottak olyan tömböket, amik eredete ugyanúgy Bizáncba nyúlik vissza. Sőt, gyanítom, hogy rájöttek arra is, hogy a bársony betét igazából nem az ereklye fontos része, ezért azt áthelyezték a hamisítványra. Ravasz, és szükséges húzás, hiszen előre látható volt, hogy a radiokarbon kormeghatározást a korona egy kevésbé látható részéről kimetszett, és nem mellesleg elszenesíthető darabjával végzik majd. Szóval olyan volt mint egy sakkjátszma. Előre gondolkodtak, mit lép majd a magyar vizsgálóbizottság, és egy kicsit befolyásolták is a bizottságot.
- Ezt te honnan tudtad meg? - ébredt fel bennem a gyanú.
- Sehonnan. De bőségesen van a boltokban irodalma a Szent Koronának, és amikor megtudtam, hogy hamisítvány került hozzánk, átfutottam az összeset. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a vizsgálóbizottság egyik embere az amcsik kezében volt, és úgy manipulálta az eseményeket, hogy még a gyanúja se merüljön fel, hogy hamisítvány a korona.
- Najó, hagyjuk. De akkor miért nem az USÁba utazol ki? Mit keresel a francia-spanyol határon?
- Szeretnék körbenézni Montsegur várának környékén.
- Ha várat akarsz látni az én sofőrségemmel, akkor személy szerint én inkább a Budai várra szavaznék!
Tamás elnevette magát:
- Nem nézelődni szeretnék. Hányódik ott egy ereklye.
- Azért én sem értelek téged - jegyeztem meg. - Gondolom heteket kutattál a Szent Korona témakörében, és egyszerre csak feladod, hogy egy teljesen más területbe kapj bele.
- Nem teljesen más. Szerinted mire használták a Szent Koronát?
- Koronáztak vele? - próbálkoztam egy válasszal.
- Persze. De azon kívül a tudás tárháza volt. Valahol ott ért véget a könnyű használhatósága, amikor valaki okostojás egyenesre akarta igazítani a tetején a keresztet. Azzal megbontották az egyensúlyt benne. Persze, elvileg lehetne használni, de egy koronás fő sem jutott hozzá más jelentős ereklyéhez. Így szent királyainkkal a használatára vonatkozó titkos tudás is kihalt. Vicces, nem? Szent király? Valójában tuti beavatott volt.
- Nálam mindenképp beavatottabb - bólintottam.
- Az ilyenfajta hármas ereklyék igazából remekművek a maguk nemében, de azért csak hármasok, mert különálló alkotásként csak korlátozottak a képességeik. A Szent Korona gyakorlatilag leginkább úgy értelmezhető, mint egy, a hálózattól független számítógép.
- Te is kezded? Minden nemzeti érzéstől dagadó ismerősöm ezzel bosszant!
- Jó, de nekem bizonyítékok is vannak a kezemben! Ne gondolj semmi extrára, a kezelőfelület az érthetőség kedvéért nem bonyolultabb, mint egy golyós számológép. A korona peremén lévő gyöngyökkel lehetett számolni, direkt úgy tervezték, hogy a király könnyedén használja, feltéve, hogy beavatták a használatának módjába. Viszont abban biztos vagyok, hogy valami őrületesen fejlett intuitív tudástár állt a Korona tulajdonosának rendelkezésére. Tökéletes módszer arra a célra, hogy egy keletről jött nép végre szilárd pozíciót foglaljon el a Kárpát-medencében, és eredményesen illeszkedjen bele az európai hatalmi rendbe. Egyszerűen brilliáns! Információs bázis, és mégsem ad hozzáférést a globális hálózathoz. Ha bukik a magyarság integrálása Európába, akkor csak a Korona veszik el, és jó eséllyel a használatának képessége is elvész vele együtt, így nem okoz fejfájást többé.
- Úgy beszélsz, mint akinek már kissé távlatibb elképzelései vannak - figyeltem fel.
- Pontosan. Mivel a Szent Koronára az ismert okok miatt lecsaptak az Amcsik, be kell ismerned, hogy azt már reménytelen ügy megszereznem. Viszont nagyon reméltem, hogy vannak hasonló célból ajándékozott ereklyék. Így bukkantam a kelták mindentudó sisakjára. Nincs igazi neve, hiszen az ősi kelták hitvilága meglehetősen szokatlan. A sisakot valószínűleg nevén nevezni sem volt szabad. Sehol nem szerepel, pedig szép kis élettörténete van. És az azonosítója csak egyszerűen a "Gondolatok" kártyalappal van társítva.

Ránéztem a padlón fekvő kártyákra, és egy töprengő figurát láttam a Tamás által mutatott lapon.

- Akkor ez elég fontos kincs kell, hogy legyen - filozofálgattam.
- Igen is, meg nem is - csóválta a fejét Tamás. - Ez is csak hármas szintű ereklye, mégis, valami egész ősi eszköz lehet.
A lapok piszkálgatása után, ami már engem is a számítógépbillentyűzet kopogtatására emlékeztetett, látogatóm elém tartotta a "Gondolatok" lapot, majd megfordította. A hátlapon egy horpadozott fém félgömb látszott, aminek a peremét hasonlóan viharvert abroncs fogta körbe.
- Ez lenne a mi koronánk tesója? - kérdeztem kissé csalódottan.
- Ha a küllemet nézed, akkor az én kártyapaklim sem ér sokat! - figyelmeztetett.
- Tényleg, Tamás! - élénkültem fel. - Hogy is szerezted ezt a csodakártyát?
- Vettem. Egész egyszerűen, megvettem.

(hamarosan folytatom)