2009. február 25.

Apróságok

Ebéd előtt kollegáim vadul érdeklődtek, hogy hogyan akarok ebédelni.
- Hát a belépőkártyámmal, ahogy szoktam.
- De akkor hogy tudsz a számítóközpontba belépni?
- Úgy, hogy az útlevelemet adtam le.

(Némi magyarázat: a sárga céges azonosítónk olyan, mintha egy külön világba lépnénk be, utazni lehet vele, autót bérelni bagóért, céges buszon utazni ingyért. Belépő is, de az azonosítókódhoz hozzárendelnek egy összeget is, így fali automatákon lehet papírpénzzel feltölteni, majd a kantinban, bármelyik automatánál vásárolhatom le. Az aprót el lehet felejteni. Viszont a szupertitkos számítástechnikai laborunkba nem lehet csak úgy belépni. Új év, új macera, a magyaroknak visszarántották az engedélyét. A kollegina ezért a portán igényelt azonosítót, úgy, ahogy én is. Ám ő az eredeti céges azonosítóját adta le a rátankolt összeggel együtt, én meg az útlevelem, hisz úgyis lejár, és az új személyi is elég okmány. Persze, csak zálogba ment, és hazafele majd énekelni kell érte egy dalt, vagy fekvőtámaszt nyomni az unott portásnak - emlékeztek még erre gyerekkorotokból?)

- Hát, akkor amit a kollegina csinált, elég unintelligens volt - jegyezte meg a német.
- Nem unintelligens, hanem unpraktikus - próbáltam enyhíteni a dolgot.

(Azért fordítottam így, hibásan magyarra, mert ez jobban kifejezi az eredeti társalgást.)

Kicsit gondolkodtam, és azt mondtam:
- Látod, ez azt jelenti, hogy a kollegina számára a hazája a fontosabb, én meg a céghez vagyok lojális.

Persze ez vicc, de el akartam ütni a dolog súlyát. Fogjuk rá, hogy akkor is haza akarnék utazni, ha nem lenne házam, és Morgóm :D Minden vágyam bodzagyűjtők és ellenbodzagyűjtők újabb X aktás sztorijait hallani, és felvidulni azon, hogy a vezetőink szépen gyarapszanak, és elégedettek.

* * *

Athinán gondolkodtam, aki felválalja, hogy nem akar mindenáron gyereket, családot. Nem érzi magában a kényszert. Azokat a nőket viszont nem értem, akik azt mondják, hogy családot szeretnének, erre úgy viselkednek, mint egy átlag plázapicsa. Ennek ellenére arra fogadok, hogy Athinának előbb lesz mindkettő. Hajrá józan gondolkodású, nem elszállt csajok! :)

* * *

Éljen az örök Indonéz-Magyar barátság!
Indonéz barátaink már alap indonéz-magyar kifejezéstárat is állítottak össze :) Ha ez így megy tovább, a nyárig leszervezek egy utazást oda... kezd kifejezetten érdekelni ez az egzotikus kultúra, amivel a barátságunk már lassan a lengyel-magyar viszonyra kezd hasonlítani :)

* * *

Szerver továbbra is itt illegeti magát előttem... kell vagy nem? Nem tudom eldönteni...

* * *

Malvi egy darabig nem fog kérni puszit tőlem, abban biztos vagyok. Ez a mostani kintlétem elmegy egy, a tenger élővilága elleni pogromnak is :)

* * *

Bejelentettem az igényt: elhozom a szervert. Úgy húsz kiló. Mit szólnak a reptéren, ha közlöm, hogy ez a laptopom? :)

4 vélemény érkezett:

mrd írta...

Nulladik generációs, azért ilyen nehéz! :)

vmistvan kukac hotmail.com írta...

öt centivel nagyobb, mint a kézipoggyász.
fel nem adom, mert a félmajom ferihegyiek apróra fogják törni.
nehéz lesz a holnapi nap...

Anikó írta...

Nálatok sem egyszerű az élet.

vmistvan kukac hotmail.com írta...

sikerült becsomagolnom. így most kb akkora, mint az eniac, de talán a ferihegyiek proletárdühe sem tesz kárt benne :)