2009. február 22.

Egy üres kártyalap

Szórakozottan néztem Tamásra.
Ő igazi emberismerőként egyből megérezte, hogy bármit is mesélhet, már nem tudok tovább figyelni.
- Hol tudok aludni? - kérdezte meg.
- Kapsz egy hálózsákot - válaszoltam. - Ha nem haragszol meg, az ágyat megtartanám magamnak.
- Nem gond. Neked kell pihentnek lenned holnap, te vezetsz.
- Jaja, holnap vidékre megyünk hozzánk, ott beveheted magad egy külön szobába. Adok neked váltás fehérneműt, abban alhatsz, és használd a fürdőt!
- Hú, köszi, kaját hoztam magammal, akkor is tudtam volna enni, ha nem kínálsz meg, de a fürdés már nagyon hiányzott. Lepakolom az ajtó elé a cuccom, rendben van?
- Persze, csak egy helyre, hogy ne felejts itt semmit.

Tamás elment fürödni, én meg kinyitottam a hűtőt, és töltöttem egy kis tejet magamnak.

- Mibe keveredtem? - kérdeztem magamtól. - Az kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a srác nem túlzott, a helyzet döbbenetesen komoly. Az is feltételezhető, hogy visszavonhatatlanul a történet része lettem.

Ránéztem a cuccaira:

Sem a pálca, sem a kártyapakli nem volt ott... Szörnyű sejtés fogott el! Odamentem a fürdőszoba ajtajához, arra számítva, hogy már csak az egyenletesen zubogó vizet hallom, de Tamás, ha nem is dudorászott, de locspocsolt a vízzel. Hozzákészülődtem az alváshoz, vártam, hogy vendégem kijöjjön a fürdőből.

- Na, meg is vagyok - bújt elő Tamás pár perc múlva.

Békésen elhelyezkedett a hálózsákban, és elkezdte nézni a plafont:
- Jó éjt! - közölte.
- Neked is - válaszoltam. - De még annyit mondj el nekem, hogy erre számítottál? Rendben, hogy kalandvágyó vagy, de alapvetően inkább tudós lennél, és nem akcióhős!
- Nem erre számítottam. Nem számítottam semmire. Életünk nagy dolgait arról lehet megismerni, hogy beléjük kell vágni! Nem lehet méricskélni, hogy megéri-e, vagy hogy mi lesz belőle. El kell határozni, és végig kell csinálni. Ha tervezni kezdesz, keresni a megfelelő helyet, alkalmat, akkor már könnyen lehet, hogy elbuktál, hogy nem vagy alkalmas a feladatra, pedig még el sem kezdted. Bele kell vágni, nyitottnak lenni mindenre, és ha valami nem éri meg a fáradtságot, akkor kíméletlen felhagyni vele, ha viszont rájössz, hogy életed egy fontos pillanatával találkoztál, akkor teljes szívvel kell folytatni.
- Élni az élet minden pillanatát... Ó Istenem, de közhellyé vált ez is - sóhajtottam, aztán engedtem, hogy szépen lassan lehúzzon magához az álom.

Sötétben ébredtem. Álmomban úgy éreztem, mintha egy hatalmas, de mégsem magas hullám fogott volna meg, és határozottan magával sodort volna, messze ki, az ébrenlét fövenyére. Egy pillanat alatt feleszméltem, és előjött az ébrenlét összes gondolata. Lassan kinyitottam a szemem, és Tamás fele pislantottam. Színes derengés volt a fejénél. Egy pillanat alatt vadul kalapálni kezdett a szívem. Körbetekintettem a szobában, de minden más nyugodtnak tűnt. Óvatosan, hogy ne csapjak zajt, felemelkedtem egy picit az ágyon, és a hálózsák felé néztem.

Tamás hanyatt feküdt, a feje alátámasztva, a szemén tükröződött a pálcája fénye. Egy kártyalapot fogott a másik kezében, és azt olvasta. Mellette több színben derengett egy folt a padlón, további kártyalapokat körbefoglalva. Kicsit megnyugodtam, bár minden álmosság kiment a fejemből, átadva helyét a kíváncsiságnak.
- Vajon mit csinálhat Tamás? - önkéntelenül sóhajtottam egyet, és visszafeküdtem az ágyra.

Talán kicsit hangosan is.

- Te ébren vagy? - fordult felém a vendégem.
- Igen, most ébredtem - válaszoltam, majd még hozzátettem - te mit csinálsz?
- Én sem tudtam sokáig aludni. Olvasgatom a leírásokat a terminálon. Ha a többi kártyán kiválasztom a témakört, akkor elég egy lapot fogni a kezembe, és a hátlapján mozgatva az ujjamat, görgetni tudom a szöveget. Ez egészen kényelmes így. De nem hiszem, hogy érdekes ez számodra. Inkább aludjál még- intett felém a pálcájával.

Hatalmasat ugrottam hátra, lelökve az ágyról a takarót.

- Jajj, bocs, nem akartalak megijeszteni- nevette el magát zavartan. - Soha nem használnám ellened a pálcát! De úgyis nemsokára világosodik, és nem hiszem, hogy ezek után pihenni tudnál, úgyhogy lassan készülődjünk az induláshoz!

2 vélemény érkezett:

Molnárgörény írta...

Itt már nagyon beüt Harry Potter. Eddig jó volt, de a pálca azért már túlzás.

vmistvan kukac hotmail.com írta...

:)
kösz a kritikát, lehet, hogy ebben a részben domináns, de eszem ágában sincs a pálcának túl nagy szerepet adni...
a kelta sisak... na az majd el lesz túlozva...
meg más is :)