2009. február 2.

Ez itt a vers

Halálos szerelem

Véres és sáros hétköznapok
Okádják mocskuk a világra;
Mint harctéren megriadt állatok,
Úgy találtunk mi egymásra.

Nem kérdeztem, hogy honnan jöttél,
Nem is vártunk már senki másra;
Elkeseredve egymásnak estünk,
Ledobva foltos ruhánkat.

Nem kérdezted hogy honnan jöttem,
Nem pislantgattál mögém hátra;
Tekinteted szemembe temetted,
Elmerültél mély tavába.

Átöleltelek - megremegtél,
Ajkam mohón tapadt a szádra,
Az is remegett, talán hidegtől,
Vagy fellobogtál vad vágyra.

Hozzámsimultál - elszédültem,
Olvadtam minden porcikádra;
Ízzó, fájdalmas tűzre gyúlt testem,
Őrjítő nagy lobogásra.

Vad sóhajjal szítottad lángom,
Belelöktél egy kavargásba,
Őrült világ mélyére zuhantunk,
Pörögve az elmúlásba.

09.02.02

na, azért ne tojjatok be, lehet kommentelni, csak ne húzzátok le annyira :)

2 vélemény érkezett:

Mishmesh,alias Dorka írta...

tök jó!!!!

vmistvan kukac hotmail.com írta...

kösz :)

basszus, asszem egy bejegyzésben elmagyarázom, hogy miért nem gyönyörködtet ez a szerelmes vers...