Szép új világ

eKönyvem

2010-05-18T16:25:00.000+01:00

Hopp, hopp!

2010-03-16T11:09:00.003+01:00

Majdnem elfelejtettem ide is kitenni a szép 'új' videómat Kínáról!

Hamarosan újra megyek!!! (Bár, ugye még csak három rövid rész van a témáról, ha itt várjátok az infókat, bizony bele kell húznom...)

Mikor terepszínű a komondor?

2009-12-26T20:07:00.000+01:00

Zoknis bejegyzés

2009-11-15T20:30:00.002+01:00

Kedves Olvasók!
Itt az ideje, hogy bemutassam Zoknit, a részmunkaidős macskámat...

Miért szeretnék szobanövény lenni?

2009-11-12T22:07:00.002+01:00

Rövid, de ütős videó: miért jó Kínában szobanövénynek lenni? :)

Második

2009-11-08T18:41:00.002+01:00

Legnehezebb elkezdeni valahogy, és az ütős kezdést gyengébb folytatás követi...

Képes Krónika: A bemutatkozás

2009-10-31T10:17:00.002+01:00

A hosszú csönd után elkészült az első videónaplós bejegyzésem:

Utolsó utáni

2009-06-09T15:52:00.002+01:00

csak, hogy várjátok :)

ha visszajöttem kínából (remélem nem annyira hangsúlyos a ha :D ) akkor lassan neki is kezdek a videobloghoz...

itt lesznek a videóim... ha az ujgurok vagy a csecsenek lecsűrik a gépünk, akkor maradjon valami belőlem a neten: :)

Videók Gildortól: http://vlog.blog.hu

a blogolásnak vége.

Az utolsó bejegyzés

2009-03-04T21:03:00.003+01:00

Befejezem a blogolást.
A válasz nagyon egyszerű. De nem tartozik ide. Privátban persze válaszolok, hiszen nem titok, csak éppen nem publikus.

Válasz valakinek, aki olvas, de nem ír ide:

- Kérdeztél volna engem, válaszoltam volna, hisz nincs titkom. De a kavarást azt utálom.

Nem, ez nem az én napom.

Az elhatározásom végleges, egy hét múlva törlöm az egészet.

Változás:
nem törlöm a blogom, csak befejezem a blogírást.
Egyszer talán lesz egy vlogom, de a blogolás már nem kihívás.

A nagy bűvésztrükk...

2009-03-04T12:00:00.003+01:00

Notehát... hogyan lehet trükkök százai helyett egy nagy trükkel megetetni a magyarokkal a palacsintában lévő *kakaót*?

Felmegy az Euró 400 forint közelébe. erre színpadias sírás rívás, hogy:
- Jajj nekünk végünk!
Majd a jóságos EU megengedi, hogy bevezettük az Eurót...

400 forintért. 250 helyett.

Persze, ha ez lenne, akkor lenne nagy lázongás. De kicsiben ez lesz, nyugodjatok meg. Most mérik, meddig lehet elmenni, mi a maximalizálható haszon.

Nekem forintom ohne, van még egy kis euróm, úgyhogy hűvös közönnyel személem, hogy miképpen vágja szájon a pénzpiac azokat, akik éppen a szociális ráutaltságuk, és tájékozatlanságuk miatt ezt választották. A sorsnak van egy kegyetlen fintora.

Morgó és Vanda

2009-03-03T10:51:00.008+01:00

Na, elég is volt a házőrzésből:

Na, egy picit leülök ide:

Bár, feküdni kényelmesebb...

Meg egy kicsit alszom is akkor már!

Apu prémiumkategóriás malaca sem lustálkodott:

Vanda, miután kiásott egy talicskányi gödröt, gondolta, odatolja a talicskát is...

Ekkora rumliért tuti jár egy dícséret!

Majdnem

2009-03-02T09:37:00.005+01:00

háromszorosan is.

1. Majdnem beszéltem Dórival. Aztán látom, hogy nincs kinn a képe MSN-en, erre rájöttem, hogy nem őneki üzentem, hanem egy korábbi munkahelyére írtam, mert otthagyta a gépen úgy az msn-t, hogy az bejelentkezzen a nevében. Gratula. - beszéltem is. Megoldva.
2. Majdnem kész a következő rész a regényemből, amit ide rakosgatok.
3. Majdnem idekerültek a képek is Morgóról, ahogy melózik. De persze lemerült a telefon, amivel lefotóztam, úgyhogy épp csak nem érem el a képeket. Elvileg azért aranyos, kis türelmet. - teljesítve!

Molotovkoktélbár

2009-02-28T22:22:00.004+01:00

Ez szomorú.

De egyre erősebb a gyanúm, hogy maga K. Orbán volt... Mindig ott van... Mindig nagy a szája... ;)

Mindenesetre Fletó öregszik... már heteknek kellett eltelnie ahhoz, hogy erről is AZ jusson az eszébe...

Hát, persze, hogy ők hibásak! Naná, hogy a kormány nem tehet semmiről. Ő nem azért van ott, hogy csináljon valamit, hanem hogy panaszkodjon, hogy mennyire az ellenzék tehet mindenről. Ez így természetes.

Gildorkirály :)

2009-02-27T21:50:00.000+01:00

Odamentem az ablakhoz, kezemben egy üveg paradicsomlével, és kinéztem a kocsimra. A házamból. Király nem? :D

Ehhem

2009-02-26T22:37:00.000+01:00

bocsi lányok, nem szoktam ilyent berakni, de ez annyira durván jó, hogy kivételesen ideteszem :)

Lósport...

2009-02-26T10:13:00.003+01:00

Tegnap néztem a tévét a szállodában, díjugratás volt benne épp, gúvasztottam a szemeim a kicsi szállodai tévére. Sokat nem fogok dumálni róla, nézzetek képeket Christina Liebherr-ről, aki jól is nézett ki, meg tűrhetően is lovagolt.

Mondjuk elég gonosz az a sport, ahol ilyen kegyetlen megadják az adatokat az ember lányáról:

Full name: Christina Liebherr
Nationality: Switzerland
Discipline: Show jumping
Born: March 16, 1979 (1979-03-16) (age 29)
Bulle, Switzerland
Height: 5 ft 7 in (1.70 m)
Weight: 132 lb (60 kg; 9 st 6 lb)

Apróságok

2009-02-25T12:01:00.004+01:00

Ebéd előtt kollegáim vadul érdeklődtek, hogy hogyan akarok ebédelni.
- Hát a belépőkártyámmal, ahogy szoktam.
- De akkor hogy tudsz a számítóközpontba belépni?
- Úgy, hogy az útlevelemet adtam le.

(Némi magyarázat: a sárga céges azonosítónk olyan, mintha egy külön világba lépnénk be, utazni lehet vele, autót bérelni bagóért, céges buszon utazni ingyért. Belépő is, de az azonosítókódhoz hozzárendelnek egy összeget is, így fali automatákon lehet papírpénzzel feltölteni, majd a kantinban, bármelyik automatánál vásárolhatom le. Az aprót el lehet felejteni. Viszont a szupertitkos számítástechnikai laborunkba nem lehet csak úgy belépni. Új év, új macera, a magyaroknak visszarántották az engedélyét. A kollegina ezért a portán igényelt azonosítót, úgy, ahogy én is. Ám ő az eredeti céges azonosítóját adta le a rátankolt összeggel együtt, én meg az útlevelem, hisz úgyis lejár, és az új személyi is elég okmány. Persze, csak zálogba ment, és hazafele majd énekelni kell érte egy dalt, vagy fekvőtámaszt nyomni az unott portásnak - emlékeztek még erre gyerekkorotokból?)

- Hát, akkor amit a kollegina csinált, elég unintelligens volt - jegyezte meg a német.
- Nem unintelligens, hanem unpraktikus - próbáltam enyhíteni a dolgot.

(Azért fordítottam így, hibásan magyarra, mert ez jobban kifejezi az eredeti társalgást.)

Kicsit gondolkodtam, és azt mondtam:
- Látod, ez azt jelenti, hogy a kollegina számára a hazája a fontosabb, én meg a céghez vagyok lojális.

Persze ez vicc, de el akartam ütni a dolog súlyát. Fogjuk rá, hogy akkor is haza akarnék utazni, ha nem lenne házam, és Morgóm :D Minden vágyam bodzagyűjtők és ellenbodzagyűjtők újabb X aktás sztorijait hallani, és felvidulni azon, hogy a vezetőink szépen gyarapszanak, és elégedettek.

* * *

Athinán gondolkodtam, aki felválalja, hogy nem akar mindenáron gyereket, családot. Nem érzi magában a kényszert. Azokat a nőket viszont nem értem, akik azt mondják, hogy családot szeretnének, erre úgy viselkednek, mint egy átlag plázapicsa. Ennek ellenére arra fogadok, hogy Athinának előbb lesz mindkettő. Hajrá józan gondolkodású, nem elszállt csajok! :)

* * *

Éljen az örök Indonéz-Magyar barátság!
Indonéz barátaink már alap indonéz-magyar kifejezéstárat is állítottak össze :) Ha ez így megy tovább, a nyárig leszervezek egy utazást oda... kezd kifejezetten érdekelni ez az egzotikus kultúra, amivel a barátságunk már lassan a lengyel-magyar viszonyra kezd hasonlítani :)

* * *

Szerver továbbra is itt illegeti magát előttem... kell vagy nem? Nem tudom eldönteni...

* * *

Malvi egy darabig nem fog kérni puszit tőlem, abban biztos vagyok. Ez a mostani kintlétem elmegy egy, a tenger élővilága elleni pogromnak is :)

* * *

Bejelentettem az igényt: elhozom a szervert. Úgy húsz kiló. Mit szólnak a reptéren, ha közlöm, hogy ez a laptopom? :)

Morgó és...

2009-02-24T17:35:00.002+01:00

Fekete Testvér (nem Pákó!) az utóbbi, egy macska. Jól fejlett kandúr, fekete fényezéssel.

Látva, hogy a kutyámat simogatom, odajött Apu egyik túlélő macskája is. A nyugalma érdekében feltettem a tornác mellvédjére. Morgó ott első körben nem érte el. Mire nyúltam volna a macska fele, az már megelőlegezett egy kis dorombolást. Kb fél percig simogattam, mire Morgó technikát váltott, és egy balegyenest vitt be a macskának. (A kutyám *balkezes*, azaz nem feltétlenül harap, hanem elsőre ballábbal támad, de úgy, mint egy medve, vagy mint ahogy a macska is játszik az egérrel!)

Rászóltam az ebre, de a komondor-úrfi magabiztossága nem ingott meg ettől, a következő pillanatban döbbenetes emelkedési magasságról tett tanúbizonyságot, és rákaffantott a macskára.

Ha nem vagyok ott, a fülénél fogva rántja le az feketemezes főegerészt. Amúgy a kutyám nem bántja a macskákat, csak játszik velük, de ugye a rongyokkal is játszani szokott csak, aztán látjuk, hogy azokból mennyi marad.

Ennek ellenére ebem nem kapott maflást (a macskától).

Vérzik a szívem

2009-02-24T15:01:00.003+01:00

A cégnél újabb szervert selejteznek le. Elvileg haza is vihetném, két akadálya van csak:

1. rohadt nehéz, nem biztos, hogy felengedik kézipoggyászként.
2. irgalmatlan bürokrácia állna ellent, ha ki akarnám vinni a cégtől...

pedig egy Sun Ultra 60 ról van szó! 2 db sparc processzor, kivehető procikártyán, hasonlóan megoldott vinyók (még véletlen sem a pc-kben megszokott méret) mindenféle cuccos benne.

Persze az alkatrészeit gond nélkül elvihetem, de szívem vérzik a házért. Egyszerűen gyönyörű. Amióta már mindenkinek lehet mac-je is, haverom a Sun. Bár az ez már öregecske, azért elhihetitek, hogy annak idején irgalmatlan drága lehetett...

Láttam már kidobásra várva IBM AS400-ast is, amiért szintén nagyon fájt a szívem, hisz némelyik bankban várva a soromra, még mindig látom, hogy a tipikus AS400 felület jelenik meg egy pécés terminálon keresztül: aha, a lényegi melót még ott is a halálbiztos IBM rendszer végzi... egyedül!

Azért hozzátartozik, hogy némi kicsinyítés után mostmár alig nagyobb egy pécénél az AS400, de amikor dolgozni kezdtem, a gép, egy biztosító lelkeként még akkora volt, mint egy hűtőszekrény!

Para

2009-02-23T20:18:00.003+01:00

Hajnalban elmegyek Dajcsba, aztán, ha hazajövök, akkor még egyet alszom az albiban, és kész, vége.

Persze még nem bírtam mindent elcígölni onnan, de még maradhatnak a cuccaim, csak én nem akarok már az új helyen lenni.
Akarok... a fenét akarok. Elhihetitek, a nagy dolgokban való elhatározást a saját életemből merítettem, és úgy írtam bele az alábbi regényrészbe... kell költözni. Kemény, férfit próbáló életem lesz, mindig csak egy kicsit a tűzre, hogy a nagy kazán ne robbantsa le a fűtőtesteket a falról, és ki se aludjon. A fürdőben előtte be kell fűteni, és a hűtőszekrénynél is meg kell találni, hogy hányas fokozaton hajlandó fagyasztani... mivel hetekig el volt torlaszolva, és légmentesen zár... nos, olyan volt a belseje, mint egy dögkút. Morgó azért örült.
Semmi nincs a helyén, szokatlan a felosztása, és Morgicám sem fogja élvezni a korlátozott mozgásterülettel kombinált egyedüllétet, de együtt szenvedünk majd.
Ha már nem lesz hideg, azért minden jobb lesz. Ja, meg azért bír fűteni a vegyes kazán is, ha folyamatosan kell neki...
Csak pasiból vagyok, utálom a változást...

Egy üres kártyalap

2009-02-22T21:08:00.003+01:00

Szórakozottan néztem Tamásra.
Ő igazi emberismerőként egyből megérezte, hogy bármit is mesélhet, már nem tudok tovább figyelni.
- Hol tudok aludni? - kérdezte meg.
- Kapsz egy hálózsákot - válaszoltam. - Ha nem haragszol meg, az ágyat megtartanám magamnak.
- Nem gond. Neked kell pihentnek lenned holnap, te vezetsz.
- Jaja, holnap vidékre megyünk hozzánk, ott beveheted magad egy külön szobába. Adok neked váltás fehérneműt, abban alhatsz, és használd a fürdőt!
- Hú, köszi, kaját hoztam magammal, akkor is tudtam volna enni, ha nem kínálsz meg, de a fürdés már nagyon hiányzott. Lepakolom az ajtó elé a cuccom, rendben van?
- Persze, csak egy helyre, hogy ne felejts itt semmit.

Tamás elment fürödni, én meg kinyitottam a hűtőt, és töltöttem egy kis tejet magamnak.

- Mibe keveredtem? - kérdeztem magamtól. - Az kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a srác nem túlzott, a helyzet döbbenetesen komoly. Az is feltételezhető, hogy visszavonhatatlanul a történet része lettem.

Ránéztem a cuccaira:

Sem a pálca, sem a kártyapakli nem volt ott... Szörnyű sejtés fogott el! Odamentem a fürdőszoba ajtajához, arra számítva, hogy már csak az egyenletesen zubogó vizet hallom, de Tamás, ha nem is dudorászott, de locspocsolt a vízzel. Hozzákészülődtem az alváshoz, vártam, hogy vendégem kijöjjön a fürdőből.

- Na, meg is vagyok - bújt elő Tamás pár perc múlva.

Békésen elhelyezkedett a hálózsákban, és elkezdte nézni a plafont:
- Jó éjt! - közölte.
- Neked is - válaszoltam. - De még annyit mondj el nekem, hogy erre számítottál? Rendben, hogy kalandvágyó vagy, de alapvetően inkább tudós lennél, és nem akcióhős!
- Nem erre számítottam. Nem számítottam semmire. Életünk nagy dolgait arról lehet megismerni, hogy beléjük kell vágni! Nem lehet méricskélni, hogy megéri-e, vagy hogy mi lesz belőle. El kell határozni, és végig kell csinálni. Ha tervezni kezdesz, keresni a megfelelő helyet, alkalmat, akkor már könnyen lehet, hogy elbuktál, hogy nem vagy alkalmas a feladatra, pedig még el sem kezdted. Bele kell vágni, nyitottnak lenni mindenre, és ha valami nem éri meg a fáradtságot, akkor kíméletlen felhagyni vele, ha viszont rájössz, hogy életed egy fontos pillanatával találkoztál, akkor teljes szívvel kell folytatni.
- Élni az élet minden pillanatát... Ó Istenem, de közhellyé vált ez is - sóhajtottam, aztán engedtem, hogy szépen lassan lehúzzon magához az álom.

Sötétben ébredtem. Álmomban úgy éreztem, mintha egy hatalmas, de mégsem magas hullám fogott volna meg, és határozottan magával sodort volna, messze ki, az ébrenlét fövenyére. Egy pillanat alatt feleszméltem, és előjött az ébrenlét összes gondolata. Lassan kinyitottam a szemem, és Tamás fele pislantottam. Színes derengés volt a fejénél. Egy pillanat alatt vadul kalapálni kezdett a szívem. Körbetekintettem a szobában, de minden más nyugodtnak tűnt. Óvatosan, hogy ne csapjak zajt, felemelkedtem egy picit az ágyon, és a hálózsák felé néztem.

Tamás hanyatt feküdt, a feje alátámasztva, a szemén tükröződött a pálcája fénye. Egy kártyalapot fogott a másik kezében, és azt olvasta. Mellette több színben derengett egy folt a padlón, további kártyalapokat körbefoglalva. Kicsit megnyugodtam, bár minden álmosság kiment a fejemből, átadva helyét a kíváncsiságnak.
- Vajon mit csinálhat Tamás? - önkéntelenül sóhajtottam egyet, és visszafeküdtem az ágyra.

Talán kicsit hangosan is.

- Te ébren vagy? - fordult felém a vendégem.
- Igen, most ébredtem - válaszoltam, majd még hozzátettem - te mit csinálsz?
- Én sem tudtam sokáig aludni. Olvasgatom a leírásokat a terminálon. Ha a többi kártyán kiválasztom a témakört, akkor elég egy lapot fogni a kezembe, és a hátlapján mozgatva az ujjamat, görgetni tudom a szöveget. Ez egészen kényelmes így. De nem hiszem, hogy érdekes ez számodra. Inkább aludjál még- intett felém a pálcájával.

Hatalmasat ugrottam hátra, lelökve az ágyról a takarót.

- Jajj, bocs, nem akartalak megijeszteni- nevette el magát zavartan. - Soha nem használnám ellened a pálcát! De úgyis nemsokára világosodik, és nem hiszem, hogy ezek után pihenni tudnál, úgyhogy lassan készülődjünk az induláshoz!

Amikor...

2009-02-20T13:04:00.002+01:00

...a Provident elleni tüntetés videóját néztem, az év mondása járt a fejemben, amit nem sokkal előtte hallottam:

"Lehet, hogy én is felveszek egy kis kölcsönt, hogy legyen megtakarított pénzem."

Követelem, hogy aki alapvető logikai dolgokat nem tud végigvezetni, az ne kapjon szavazati jogot!!!

Gyrcsány idejön...

2009-02-19T14:24:00.000+01:00

... a cégem idodaházához. szerintetek lecsuknak, ha leslagolom az egyszemű kígyóval a függőfolyosóról?

Megfejtés

2009-02-18T16:05:00.004+01:00

Kezdjük onnan, hogy eMagyarország nagy részét megszállták az eRománok. Az Indexből értesültem róla, hogy Quicksilver, eMagyarország elnökasszonya segítséget kér a magyar netes társadalomtól, az ország visszafoglalásához. A hatás frenetikus volt, a magyar lakosság megháromszorozódott, a románok félnek tőlünk. (Még nem tudjuk megütni őket, deha felnő az index generáció...)

Mivel a borzasztó mennyiségű, igazából igen gyenge képességekkel rendelkező újonc nem tud gazdaságosan termelni, az első napok után egy állást vállaltam egy indonéziai illetőség magyar tulajdonú vállalatnál. Így itt jobb fizetést is kapok, és odahaza egy másik újonc mehet az állásomba (ami keveset fizet, de még így is államilag kell támogatni a vállalatot, hogy működjön).

Hogy kiérkeztem, persze elkezdem helyben tájékozódni. És a fórumokon mindenhol ez a hozzászólás:

Pertamaxx!

vagy

Pertamaxxxx XD XD !!!!

és így tovább.

Nos, a mókás indonéz játékosok művelik ezt, néha mohóságukban egy másik fórumba is beleírva:

Ezt jelenti: Elsőőő!

A két x a végén meg olyan jól hangzik, azért van. Szinte már a játék emblematikus szava.

Ha valaki úgy érzi, szeretne egy kicsit tenni a román nacionalizmus ellen, jelentekzzen nálam. Napi 5-10 perc, ha nincsenek nagyratörő terveid, csak simán végigkattintgatod, amit mondok...

Ehhem :)

2009-02-18T12:07:00.001+01:00

Hülyének lenni...

2009-02-17T16:09:00.003+01:00

.. állampolgári jog - mondta a könyvelőm :)

Az alábbi videó egy kicsit szomorúbb képet fest a magyar rögvalóságról.

Provident tüntetés

Morgóságok

2009-02-17T11:24:00.001+01:00

A kutyám pedzegeti a szőlőtövet... asszem gyorsan le kell költöznöm, és magamhozvennem a blökit, mielőtt baj lesz...

Pertamaxx!

2009-02-15T21:03:00.001+01:00

Ha jók lesztek, és kommenteltek végre, akkor elmondom, mit jelent :)

Zene

2009-02-15T17:36:00.001+01:00

aztán este írok nektek még egy részt :)

úúúúgy tudtam!!!!

2009-02-14T22:50:00.001+01:00

Előjáték

2009-02-14T21:54:00.000+01:00

bocsi! :)

Gil legújabb hülyesége...

2009-02-14T17:39:00.002+01:00

Aztán meg mostanság egy netes játékban játszok. Egyik kedvelt szórakozásom (most épp a virtuális világban Indonéziába költöztem ki egy melóra), hogy a helyi lapokat olvasom.. Kihívás. Szerencsére van a translate.google.com...

Setelah satu bulan lebih dunia eRep dilanda kesuraman, akibat tidak adanya sarana pelampisan napsu berupa war module, maka saat ini berbondong-bondong penduduk eRep dari seluruh penjuru dunia kembali bergairah.

Hal ini dapat terlihat dari banyaknya user yang OL saat pertama kali war module ini di luncurkan, walaupun sempat mengalami gangguan, tapi tidak mengurangi semangat juang warga eRep dalam menekan tombol "FIGHT"

Bergulirnya kembali war module berakibat postif tidak hanya bagi semangat para penduduk. Hal ini juga bermanfaat untuk peningkatan ekonomi di eRep. Dapat dilihat bahwa sejak war module diluncurkan, harga-harga iron, senjata, diamond, dan gift kembali normal. Para pengusaha mulai dapat tersenyum gembira karena bisinis mereka kembali bergulir.

Tetapi wahai pembaca...
Apakah dibutuhkan peperangan untuk meningkatkan gairah hidup dan gairah bisnis?
Mari kita renungkan dalam-dalam hal ini...

Silahkan tulis pendapat anda
(Jangan lupa VOTE ya)

***********************************************

Után egy hónappal több eRep világ sötétség miatt lehetőségek hiánya pelampisan napsu a háború modult, így ebben az időben berbondong-eRep tömegben az emberek az egész világon újra lelkesek.

Ez is kiderül a felhasználók száma az OL először ezt a háborút indítson modult, bár a lehetőséget arra, hogy baleset, de nem csökkenti a közérzete az eRep és megnyomjuk a gombot "harc"

Bergulirnya hátsó modul postif háború nem csak a szellem a lakosság. Ez azért is hasznos, a javuló gazdasági eRep. Látható, hogy mivel a háború modult indult, az árak, vas-, fegyver-, gyémánt, ajándék, és visszatér a normális. A vállalkozó lehet kezdeni, mert boldogan mosolyogva Lapozással vissza vállalkozásukat.

De olvasói O ...
Háború szikra is szükséges az élet, hogy javítsa az üzleti és a szenvedély?
Let's renungkan-a ebben az esetben ...

Kérjük, írja meg véleményét
(Ne felejtsd el SZAVAZÁS ya)

Intermezzo

2009-02-14T17:35:00.001+01:00

Bocs, nem így terveztem a hétvégét... döglött a net, most valami amatőr titkosítatlan wifijén keresztül vagyok...

Hamarosan jön a folytatás a könyv témában is...

Véletlen találtam...

2009-02-12T22:17:00.001+01:00

Éttermi nemajánló

2009-02-12T13:50:00.004+01:00

Nézzük, mivel próbálja más nemzetközi cégek dolgozóit kinyírni a PQS Internáci vállalat:

Sült Alien szelet, krumpli körettel: 900 HUF
Az ebédtől nem rosszullenni: Megfizethetetlen!

(Nem én ettem! Én ilyent a kutyámnak sem adnék!)

Műfajok keveredése...

2009-02-12T00:17:00.000+01:00

Pénz

2009-02-11T17:39:00.004+01:00

Megettük a éjjeli szendvicseket, és a régi időkről beszélgettünk. Már elég fáradt voltam én is, gondoltam, hogy Tamás végképp nem akar már tovább beszélni a kalandozásáról, de csak feltettem neki még egy kérdést:
- És mihez kezdtél egyszál fürdőruhában az olaszoknál? Jó, lehet én is oda mennék, ha új életet akarnék kezdeni egy másik országban, de azért pénz nélkül ott sem lehet megélni.

Csodálkozásomra, Tamásban még mindig volt annyi energia, hogy látszólag fáradhatatlanul folytassa:
- Először is, nem egyszál fürdőruhában! Jó, nem nagykabátban úsztam át, de annyit már megtanultam, hogy vízhatlan zsákkal utazzam. Minden kirándulófelszerelést áruló boltban lehet venni, viszonylag olcsó, és nincs saját alakja, ahhoz idomul, amit beletömsz. Szóval a pálcát harapva, és a felfújt zsákba kapaszkodva, átúsztam a tavat. Kicsivel éjfél előtt, mert úgy gondoltam, hogy inkább kinézek egy lukat a csónakázó turisták közt, minthogy az üres tavon, a hegyről infratávcsővel, egy határőr fedezzen fel. A parti sétány egy árnyékosabb pontján aztán megtörölköztem, felhúztam egy póló-farmer-sportcipő kombinációt, hogy legalább némileg emlékeztessek egy normális emberre, aztán tovább is indultam.
- Még azon az éjszakán? - csodálkoztam.
- Persze! Addig akartam tovább menni, ameddig az erőm kitart. Ne feledd, a Sötétek, onnantól, hogy felfedezték, hogy nem egy ellenfelük kaparintotta meg a pálcát, valószínűleg módszeresen keresni kezdtek! Nekem meg az volt a célom, hogy minél nagyobb legyen az a keresési sugár, amibe beleesem! Nem csak aludnom kellett, hanem nyugodtan kipihenni magam!
- Tudtál valahol aludni?
- Bárhol el tudtam volna, hisz ez volt a második éjszaka, amit nem töltöttem rendes alvással! Azért nem is álltam meg, csak miután biztonságos helyet találtam, úgy fél három fele. Egy romos kőház fehérlett az úttól jobbra. Felosontam, és körbeszaglásztam a terepet. Tipikus bulihely volt, az ablakok leszaggatva, ajtó betörve, összefirkálva a falak, cigicsikkek és piásüvegek darabjai mindeütt. A háznak a hegyoldal felőli részén leraktam a cókmókom, lefeküdtem, és reggelig nyugodtan aludtam.
Tamás töltött magának még egy kis tejet és folytatta:
- Ha szabadban alszom, akkor a Nap szokott ébreszteni. Most egy kicsit nehezebben keltem, de nyolckor már így is viszonylag frissen keltem. A ház romjai felett kitekintve, alattam még mindig a tó volt, és ahogy a távolba tekintettem, helyenként párafoltok úsztak a tetején. Visszaültem a fal mögé, és előbányásztam a zsák mélyéről a térképemet. Ezen a helyen több települést is mutatott, így fájó szívvel elvetettem azt a lehetőséget, hogy megbontsak egyet a pár konzervem közül, hanem összekészülődtem, hogy az egyik kis településen vásároljak ennivalót.
- Tamás, már ne haragudj - szóltam közbe - érdekes a beszámolód, de, ha így folytatod, előbb elalszol a mesélésben, mint eljutnánk a kártyád megvásárlásáig!
- Jó, igaz - bólintott. - De azért azt szerettem volna az egészből kihozni, hogy mennyire függünk a pénztől. Nekem még volt úgy húsz euróm, és aztán ugyancsak elkezdhettem gondolkodni, hogy hogyan jutok pénzhez. Bár az elvi lehetőség megvolt, hogy a banki tranzakciómat figyelik, de ez valójában nagyon irreális veszély volt, hiszen emlékszel, nem is tudták, hogy ki vagyok. Nagyobb baj volt, hogy még száz euró volt a számlámon, aztán vége a dalnak. Elhatároztam, hogy a reggeli után meg sem állok Milánóig. Hogy az utazás ne kerüljön pénzbe, egy közeli benzinkútnál kérdezgettem autósokat, hogy ki vinne el, és fél óra múlva már egy rozzant Fiatban ülve hallgattam egy hadaró beszédű, termetes középkorú asszonyságot.
- Miért éppen Milánó? - kérdeztem elgondolkodva. - Azt hittem volna, hogy minél távolabb akarsz kerülni?
- Így igaz, de rájöttem, hogy pénzt kell szereznem. Bementem egy internetkávézóba, és írtam a hazaiaknak, hogy küldjenek pénzt a számlámra. Persze ezt te nem tudod, mert tőled nem volt pofám újra kérni. Addig a maradék pénzemből vettem metrójegyet, és amit addig fejben kitaláltam pálcahasználatból, azt most gyakorolgattam sutyiban a metrón. Lassan megtaláltam az összes mozgatási lehetőséget, amit a pálcával lehetett művelni. Ha jól mozdítottam, akkor elégedettséget sugárzott belém, ha rosszul használtam, kellemetlen érzést küldött a karomba. Szerencsére ilyen egyre ritkábban történt, mert rájöttem, hogy a mozdulatok részben teljesen logikusak, részben pedig továbbéltek a bűvészhagyományban vagy a köztudatban szűrődött misztikus hagyományokban. Lassan már azon filóztam, hogy fel tudom-e a pálcával törni a vezeték nélküli hálózatokat, és már meg tudtam mondani, hogy a metrószerelvényen hány ember beszél mobilon. Szóval mint egy fejlett, ámde a mai kor technikai színvonalának megfelelő eszközt, már tudtam használni a pálcát. Egyet nem tudtam, az eszköz MANA képességeit használni, hisz az ősenergiát nem igazán ismertem, és más ereklyével nem találkoztam, hogy tesztelhessem az erre vonatkozó mozdulatsoraimat.
- Komolyan mondod, hogy ilyenekkel foglalkoztál a metrón?
- Komolyan - nézett rám Tamás, de vigyorogva, az arcán nyoma sem volt komolyságnak. - Leültem az utolsó kocsi sarkába, és a zsákom takarásában gyakoroltam. Egyet nem vettem számításba, hogy a milánói metró nem árnyékolja eléggé a tevékenységemet. Egy hét múlva ott voltak a Sötétek.
- Puff - mást hirtelen nem tudtam kinyögni.
- Hát, még én milyen döbbent voltam. Békésen sétálgattam a Parco Sempione felé, amikor egy sötét árnyat éreztem. Távol volt, ha nem lett volna teljesen ok nélküli a hirtelen elboruló kedvem, akkor észre sem veszem. Behúzódtam gyorsan egy kapualjba, és elővettem a pálcámat. Gyorsan szétnyitottam, és valóban: a MANA, azaz az őserő jelenléte megnőtt. Összecsukva elraktam, és gondolkodni kezdtem. Sejtettem, hogy még csak egy járőrrel találkoztam, hiszen távol ment el, és a nappal nem az ő idejük. Gyorsan ki is próbáltam egy eddig csak feltélezett utasításegyüttest a pálca fele, amivel azt akartam elérni, hogy csak más ereklyéket jelezzem. Arra gondoltam ugyanis, hogy az ereklyék közelében koncentrálóik a MANA sugárzása. Az nem jutott eszembe, hogy ezzel magamat is elárulhatom.

Durva

2009-02-11T10:59:00.001+01:00

Tizenöt perc, és történik valami...

Jó lenne...

2009-02-10T23:43:00.000+01:00

... mondjuk egy ilyen masszázs.

Háborúban hallgatnak a múzsák...

2009-02-09T20:24:00.004+01:00

Ez már háború. Úgy is mondhatnám, asszimetrikus kihívás. Csak azért nem mondok többet, mert amíg nem teszek valamit, addig nincs jogom dumálni. Humanista voltam, vagyok, aki tett már a békéért, akadályozott már meg verekedést. De meddig van ideje az érveknek?

Tolvaj

2009-02-08T15:14:00.012+01:00

Nagyot nevettem Tamás bejelentésén:
- Megvetted? Csak így, egyszerűen? Gondolom besétáltál egy pláza varázseszköz boltjába, és kiraktak eléd a pultra mindenféle cuccot, hogy válogathass...

Tamás is nevetett:
- Nem. Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, különben neked is vettem volna. De menjünk vissza a pálca megszerzéséhez, mert akkor megérted, hogy nem így mennek a dolgok.
- Jó, ahogy gondolod - egyeztem bele.
- Szóval, ahogy becsapódott előttem a ház ajtaja, ahova a pálca igazi tulajdonosa bement, hazafele indultam a szállásomra. Baromi furcsa volt, hogy amikor felvettem a pálcát, miért nem csöngettem az ajtón, aztán miért indultam haza. De félúton járva már eszem ágában sem volt visszaadni amit találtam. Tudod, hisz már többször mondtam, hogy ezek fejlett eszközök, ne úgy nézz rájuk, mint egy tárgyra, inkább olyan ez a pálca is, mint valami téged szolgáló állat. A pálca hozzámszegődött, és azt akarta, hogy nálam maradhasson. Tudom viccesen hat, de így van.
- Annál már jobban meggyőztél, minthogy kinevesselek! - vallottam be.
- No, és alighogy megéreztem ezt a kapcsolódást, már úgy tekintettem rá, mintha mindig is az enyém lett volna - folytatta zavartalan Tamás. - Ahogy gyalogoltam hazafele a beálló alkonyatban, körbesandítottam a kihalt utcán, és amikor konstatáltam, hogy egyedül vagyok, előhúztam a pálcát, és vizsgálni kezdtem. Ahogy forgattam a kezemben, majdnem kicsúszott belőle, ezért önkéntelenül megszorítottam a végét. Erre a hegye felizzott. Mostmár stabilan fogtam, és a másik kezemmel óvatosan közelíteni kezdtem a pálca végéhez. Az, hogy radioaktív, eszembe sem jutott, inkább azt hittem, megéget. Ugyanis valami furcsa hő áradt belőle. Nem így világított, mint most, hanem fehéren, lassú, lágy lüktetéssel. Felébresztettem. Ahogy rájöttem, hogy nem éget, rázártam a fényfoltra a kezem. Az ujjaimon vörösen izzott át a fénye, és amikor elengedtem, a fény olyan vörösnek látszott, mint korábban a testemen át.
- Érzékel téged?
- Igen. Ugyanúgy, ahogy a mi műszereink is érzékelnek, csak kényelmetlen billentyűkön, gombokon keresztül. Izgalomba jöttem, ami csak fokozódott, amikor rájöttem, hogy a lüktetés a torkomban kalapáló szívem ritmusát követi. Akkor vált előttem nyilvánvalóvá, hogy a keresésem eredménnyel járt. A kezemben lévő pálca egy számunkra természetfeletti képességekkel bíró ereklye. Számunkra. Azok számára, akik alkották, csak egy fejlett technológiájú tárgy. Egy olyan eszköz, ami ahányféle, annyi a kezelőfelülete, azaz a kapcsolódási pontja a világ felé, de egy, a miénkénél fejlettebb civilizációban nem jelent gondot a használatuk. A mi technikai civilizációnkban mi szolgáljuk a tárgyakat. Tanuljuk a használatukat, pénzt, időt, energiát áldozunk rájuk. Ezek a tárgyak pedig a használóikat szolgálják. Alkalmazkodnak a használójukhoz. Úgymond lesik a gazdájuk akaratát.
- Palackba zárt szellem - jegyeztem meg.
- Igen, körülbelül - bólintott. - Minden ilyen legendát át kéne olvasnom figyelmesen, hogy megtaláljam, mi lehet a mögöttes tartalmuk. Én akkor még nem tudtam semmit, csak tele voltam jókedvvel. Felelőtlenül vidám voltam. Végigsimítottam a pálcát, és suhintottam vele egyet. Aztán tettem egy keverő mozdulatot. Végül össze-vissza mozgattam, mindenféle mozdulatokat, ahogy eszembe jutott. Tetszett, hogy változik a színe, hogy valami bizsergető erő kúszik le belőle a kezembe. Úgy éreztem, hogy onnantól fogva sokkal eredményesebben kutathatok. Egészen addig, amíg bele nem nyilallt a pálcát fogó karomba a fájdalom, és az utca meg nem telt valami anyagtalan rettenettel.
- Utánadjöttek?
- Majdnem! A testemen végigfutott egy hangtalan dörrenés, amit nem is hallottam, csak valahol a fejemben éreztem. Egy hangrobbanás féle volt, amit talán mégis valahogy a testem érzékelt, de nem a fülemmel. Talán egy brutális kisülés az idegrendszeremen. Nem is tudom. Remélem, nem is fogom megtudni. A pálca kialudt, én meg elrejtettem a zsebembe, és besurrantam egy sikátorba. A szívem vadul zakatolt, de mostmár nem az izgalomtól, hanem a legmélyebb rettegéstől. Pontosan tudtam, hogy értem jönnek. Nem szerencsés flótásnak, hanem egy nyomorult tolvajnak éreztem magam, aki drágán megfizet mindenért.
- De te csak megtaláltad! Még akár vissza is adhattad volna - próbáltam pozitívan értelmezni a történteket.
- Te nem érezted azt a gyűlöletet! Azóta sejtem, hogy a fájdalmon keresztül mutatkozott meg az a pillanat, amikor az előző tulajdonos felfedezte a hiányt, és a hangrobbanás pedig... nos, attól félek, megjelent valami elég gonosz ott a közelben, amit a korábbi pálcatulajdonos, és az ismerősei hívtak. Úgy is mondhatnám, hogy valami gonosz szellemet idéztek meg.
- Ellened? - végigfutott a hátamon a hideg.
- Igen. Azóta azt gondolom, hogy amikor a társaival találkozott az illető, akkor fedezte fel a hiányt, mert szóltak neki, hogy más használta az ő pálcáját. Furcsa egy banda lehet, az biztos, de a felfedezéskor küldött ártás után kevesebb, mint egy perc elég volt, hogy megidézzenek valami rosszat. Szintén feltételezés, de úgy vélem, hogy rivális ereklyegyűjtő bandák is vannak abban a városban, és azt hitték, az egyik ellenfelük szerezte meg a pálcát. Első dühükben egy kicsit túlreagálták a dolgot. Nekem meg ez volt a szerencsém. Bár biztos vagyok benne, hogy a városrész lakóin is erőtt vett valami megmagyarázhatatlan félelem, én viszont egyedül, egy idegen városban, a lassan mindent beterítő sötétben, gyakorlatilag eszeveszett félelemtől megszállva, menekülni kezdtem a szállásom felé. Többször elrontottam az irányt, így kissé nehezen jutottam el a panzióig, ám feltehetőleg a nyomomat is összezavartam. Ők - legyenek a megjegyezhetőség kedvéért a Sötétek - vad erőket mozgósítottak, de máshogy is elvetették a sulykot. Annyira lekötötte őket a mozgósítás, hogy csak később kezdhették el keresni, honnan jött a jel. Utána viszont hidegen borzongató áramütésekként éreztem, ahogy megindultak egymásután a keresésemre. Az életösztön gyors gondolkodásra sarkallt. Meglassítottam a lépteim, hogy legalább ne áruljam egyből el magam. Fekete árnyak suhantak fölöttem, talán madarak, talán denevérek, talán gonosz kreatúrák. Én akkor már közel jártam a szállodához, ám az utca sarkán megtorpantam; hátha azt is ismerik már!
- De nem ismerték.
- Szerencsére most sem ismerik. Bár a panzióban kamu adatokat adtam meg, azért félő, hogy nyomomra bukkannának. Megvolt a személyleírásom, sajnos egy videokamera is lekaphatott, ahogy felvettem a pálcát. Mindenesetre akkor a félelem megsokszorozta az óvatosságomat. Betértem abba a kocsmába, ahol már korábban is jártam, mert a panziótól egy utcasarokra volt, és úgy ültem le, hogy én kilássak az utcára, de rám ne vetüljön a benti fény. Hozzá sem mertem érni a pálcához. Levetettem a kabátom, és próbáltam végiggondolni, hogy hogyan tudnám feltűnés nélkül megváltoztatni a kinézetem. Végül, mivel nem volt különösebben hideg, úgy döntöttem, hogy a karomra terítem a kabátom, és csak pulóverben teszem meg a rövid távot. Még tíz percet vártam, de úgy tűnt, a fenyegető jelenlét egyre szűnik: a gonosz erők távolodtak.
- És simán visszasétáltál a szállodába?
- Nem volt más választásom. Két dolgot feltételezhettem. Az egyik az, hogy pontosan tudják, ki vagyok. Ez esetben semmit sem ér a menekülés, sőt, még jobban magam ellen hangolom őket. A másik, és ezt sejtettem meg a kocsmában: egészen más esetre gyanakodtak. Profi megbízott tolvajnak gondoltak, és arra gondoltak, hogy messze járok már, a segítőimnek köszönhetően. Azért hívtak erősítést, és szóródtak szét, mert egy másik rivális hatalom provokációjára készültek fel. Ez esetben hosszabb idő, míg konkrétan engem kezdenek keresni, azaz egy látott, de idegen arcot. A fennmaradó időben minden eszközömet magamhoz akartam venni, és felkészülni egy hosszabb, és keményebb menekülésre. Avval tisztában voltam, hogy másnap reggel el kell hagynom Svájcot. Egy akkora ország, jól őrzött határokkal, és príma közbiztonsággal, számomra a halálos veszélyt jelentheti.
- Mennyi ideje vagy úton?
- Lássuk csak... egy hónapig kódorogtam a pálcával, és másfél hónapja találtam meg a terminált. Szóval összesen két és fél hónapja.
- Meg is látszik rajtad!
- No, azért pihentem is. Azon az éjjelen ugyan nem sokat, mert először azon agyaltam, hogy magát a pálcát mi alapján tudják megtalálni. Sugároz-e, vagy érzékelhetetlenül ritka illatanyag-felhőt hagy, esetleg hangot ad ki? Arra jutottam, hogy valamilyen frekvencián elektromágneses hullámot ad le. Azt is feltételeztem, hogy nem folyamatosan, vagy az üldözőim nem érzékelik, hisz akkor már rég megtaláltak volna. Ezért remélem baromira, hogy ők sosem szereznek ilyen terminált - mutatott Tamás a kártyákra.
- Basszus! - döbbentem rá. -Ha nekik is lesz ilyen, ők is le tudják kérdezni, merre járt a pálcájuk.
- Igen. Onnantól te is veszélyben lehetsz. De nem engedjük, hogy ez megtörténjen.
- Azt meséld el, hogy miként ráztad le őket! Mostmár kezdek ideges lenni. Eddig csak egy jó sztori volt, de már az én biztonságom is a tét! Örülnék, ha mesélnél valami megnyugtatót!
- Rendben. De nyugodj meg, sok lépés hiányzik még, és egyébként is, ők csak a saját vackukon urak. Nagyon remélem, hogy ide nem ér el a kezük.
- Én is - bólogattam elkomorodva. - Szóval?
- Egész éjszaka a térképeimet böngésztem. Városokat, vasutakat, alagutakat, határátkelőket. Közben végiggondoltam azt is, hogy milyen fogásokkal tudom a határig megváltoztatnom a külsőmet. Elhatároztam, hogy Olaszország fele megyek, ezért elterelésül először észak fele vonatozom majd. Másnap meg is valósítottam a terveimet. Pálcát továbbra sem használtam, békésen zötyögtem a német határ közelébe, majd megvettem a jegyet keletnek, az előre kinézett útvonalon, sok alagúttal útközben.
- És akkor ott a pályaudvaron elkezdtél hadonászni?
- Nem egészen. Elmentem egy távoli peronra, ahol feltételeztem, hogy nincs egy térfigyelő kamera sem. A vonaton volt időm kiagyalni azt, hogyha azt szeretném, hogy a pálca felismerhető jelzést adjon le, bizony kombinált mozdulatokat kell elvégeznem. Amit fel tudtam idézni az előző esti hadonászásomból, azt újra megtettem. A pálca csodás fényben izzott fel, még nappali világosságnál is. Valószínűleg tudat alatt is jobban használtam. Vagy, amit már ezredszer mondok: a pálca kezdett rámhangolódni, mert tanult. Aztán, amikor leengedtem, a fénye újra kihunyt, és tovább lapult szerényen zsebemben.
- És megjelentek a Sötétek?
- Nem. Egyáltalán nem. A pálca öt perc múlva rezdült csak meg a zsebemben, mikor én már ültem fel a vonatomra. Tíz perc múlva már gördült ki a vonat az állomásról. Rájöttem, hogy nem tudnak hatni a pálcámra, csak az jelez nekem. És csak egy homályos kedvetlenség árnya vonult át rajtam fél óra múlva. Nem találnak. A járőrük messze ment el, összesen egy kis letargiányit tudott rám hatni. Élve a viszonylagos biztonsággal, elővettem a pálcát, és letettem magam mellé az ülésre. Akkor fedeztem fel, hogy szét is lehet húzni, a kétszeres hosszára, és a szabaddá váló felületén színek orgiájaként jelennek meg a környezetben lévő jelforrások. Még nem sokat tudtam kezdeni a színek jelentésével, csak akkor sejtettem meg valamit, amikor az alagútba futott a vonat. Néhány fény kialudt, és mikor újra kiértünk a szabadra, felgyulladt.
- Ebből mire jöttél rá?
- Semmire. Összetoltam a pálcát, és vártam a következő alagútig. A lábam magasságában tartva, hogy a többi utas ne lássa, elkezdtem próbálni néhány alapmozdulatot, szigorúan szüneteket hagyva a mozdulatok között. Sújtás, oldalvágás, körzés, keverés, bökés. Aztán kibukkantunk megint a fényre. Agyaltam, mit kéne kipróbálnom. Végül, sok alagút után megtanultam, hogy a kettő alapmozdulatból álló jelzésekkel a legtöbb passzív funkciót tudom használni, és azokkal nem adok le jelzést. Újra zsebreraktam a pálcát, és hátradőlve filozofáltam, hogy hol bukkan fel a hagyományokban varázspálca, és ott milyen mozdulatokról írnak.
- Mózes vizet fakaszt a sziklából - ugrott be.
- Köszi, és milyen mozdulatot használt? - nézett fel fáradtan Tamás.
- Bocs, nem voltam ott - mosolyodtam el. - De mi lenne, ha csapnánk egy éjjeli étkezést?
- Köszi - bólintott a vendégem. - Annyira belemelegedtem, hogy fel sem tűnt, milyen éhes vagyok.

Amikor már az asztalon voltak a megkent kenyerek, újra kérdezni kezdtem:
- De hogy jutottál át Olaszországba?
- Hát, először egy délutánt vártam Winterthurban, hogy keresnek-e. De úgy tűnt, jók voltak a tippeim, és sem az alagútbeli kísérletek, sem a passzív pálcahasználat nem adott le jelzést. Ezért délnek indultam, és kicsit szundítottam is a vonaton. Aztán éjjel érkeztem meg a célállomásra, de nem mertem közelebb menni a határhoz. Végül úgy keltem át a határon, hogy Luganonál, déli irányban, egy kis szorosnál, átúsztam a tavat.

VérMorgó!

2009-02-08T12:50:00.007+01:00

Előzmények: Morgó a lábam szaggatta meg, ezért olyan elégedett. Az arányok kedvéért: az ott egy járda a hátulja alatt!

1: Megvagy, rohadék!
2: Hhhrrrmpf, rmpf!
3. Menekülsz, gyáva kukac?
4. Előlem nincs menekvés!
5. Na, most megvagy!
6. Hopp, ez mi itt?

Győzelem

2009-02-06T12:55:00.003+01:00

nekem meg nem.

Kollegám vitt haza, és arról értekezett, hogyha nem lenne adó, ő milliomos lenne. Amikor ott tartott, hogy a pénze 80%-a elmegy adóba, akkor közbeszóltam:
- Max hatvan.
- Nem, mert te is már a legmagasabb adósávban vagy, ami negyven fölött van. Ha erre rájönnek a mindenféle járulékok...
- Akkor is csak hatvan - vágtam közbe.
- Addig igen - folytatta. - De aztán még ott van az ÁFA. Végülis, ha keresel 100 forintot, abból csak 20-at kapsz meg a termékekben.

Be kellett ismernem, igaza van.

Bár ezekközül az ÁFA fáj a legkevésbé. Kéremszépen, akkor adóztassanak meg valakit, ha költ, és ne akkor, ha pénzt termel... nincs igazam? :)

Az év sajtófotója

2009-02-06T00:31:00.003+01:00

A két gengszter, kissé kifáradva a csütörtöki három melótól...
Hazafele, egy rendőri igazoltatás pillanatában, közvetlen a tűzharc előtt...

Infó rólam

2009-02-05T14:46:00.002+01:00

Kollegáim pár napja csodálkoztak ebédnél, amikor vicces sztorit meséltem fogyatékosokkal kapcsolatban. Igen, egy évig foglalkoztam fogyatékos fiatalokkal. Hogy miért is? Naná, hogy egy helyes, szintén nekik segítő leány miatt...
Vicces, de a fogyisokkal foglalkozásból is lehet tanulni.
Szolgálat. Nem mondom, hogy jó volt, de minden ember életében kell, hogy legyen szolgálat, mert vannak a világban olyan dolgok, amik sosem lesznek sikersztorik.
Van aki sok gyereket vállal, van aki lelkesen tanít, és becsülettel nevelik fel mindketten a gyerekeket. Van aki Peruba megy az indiánokhoz, van aki Afrikában tölt el egy évet szeretetszolgálatban.

Egy kicsit mind jobbá teszik a világot.

Aztán jön az IMF és tárgyal az adott országok kormányaival, hogy a kis fejlődés helyett hazug számok döntsék még mélyebb nyomorba a társadalmat.

A napokban jöttem rá valamire. Személyes beszélgetésekben már meséltem róla. Egy kicsit még érlelem a gondolatot, aztán elmesélem nektek...

Figyeleeem, figyeleeem!

2009-02-05T12:22:00.002+01:00

Többünk kedves ismerőse cikket írt az Index-en!
Olvassátok, aztán megbeszéljük...

Mókás

2009-02-05T11:31:00.002+01:00

Gildor, afeletti örömében, hogy a házában bazinagy kamra van, alaposan bespájzolt tartós élelmiszerekből. Aztán elromlott a kocsija, és tapasztalta, hogy a pénzt nem lehet megenni. És hiába az orbitális kajaraktár, ha 50km-el arrébb van :)
Itt az albiban meg már ürül le minden, így nem lehet az eltárolt dolgokból vacsorát készíteni.

Kedves Olvasóink!
Az egyéni válsághelyzet hibás megoldását hallották.

A lovam újraélesztéséről...

2009-02-04T16:26:00.002+01:00

... beszélgettem Apuval arról, hogy Sziszó kimúlt, és valamit kéne csinálni a tetemével, elvinni lódoktorhoz, vagy valami.

A hidegindítót javasolta:
- Az önindító jó dolog, bár én már Chemotox-szal is indítottam el kocsit.
- Na, ez tényleg jó ötlet.
- De abból csak kevés kell, háromszor belepisszentesz a szívótorokba, és kész...
- Hát, nálam nem olyan egyszerű...
- De. Ott a szívótorok, az meg megy a szűrő után a motorba.
- Végülis igen, de előbb még bemegy a turbóba, ami sűríti, aztán az intercoolerbe, ami lehűti a felforrósított nagynyomású levegőt, és onnan megy a motorba.
- Na ezért utálom a dízeleket.

És ennyiben maradtunk.

Minden rosszban van valami jó...

2009-02-04T14:39:00.005+01:00

Tegnap az albi házából a lakosság 60%-a segített kocsit tolni. Egyszer csak megjelent Szilvi a brömijével, és kedvesen érdeklődött, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy beteg a lovam (jelenleg inkább a döglöttet mondanám rá). Együttérzően nézett ki a féléves kupéjából. Egy pillanatra megmozdult bennem, hogy őt is megkérem, hogy tolja a kocsim, de aztán nyúl voltam. Pedig 60% esélyt adtam volna az igenre, de kiakasztani meg nem akarom, mert szerelmes vagyok a kádjába :)
Egyébként egy nagyon szép, és aranyos lány, de ő pont az az eset, hogy túl jó nekem. Az ilyen szép csajoktól tartok egy kicsit. Meg a papája miatt is tabu.

Nesztek

2009-02-03T21:15:00.003+01:00

Itt a kép Morgiról, elég szar, nem véletlen titkoltam.

Viszont egy nyikkanást sem akarok hallani, hogy hol a folytatása a regényemnek. A lovam betegen van bekötve az istállóban, mozdulni sem hajlandó, eddig pátyolgattam. Elegem van. Értitek? Elegem van! I Will Blogging for Food! Gyalog nem tudtam elmenni a heti ellátmányért, így az éléskamra is üres. Éhes vagyok, segítsetek!

Lopok Gyopártól

2009-02-03T15:05:00.001+01:00

Azt hiszem, a hét legviccesebb sztoriját találtam meg Gyopi blogján :)

Mivel tudom, hogy nem mindenki olvassa, ezért most tolvaj szarkaként megfújom. Remélem azért örül majd az ingyenreklámnak :D

Hibaüzenet

A szerelem vak. Olykor némileg kocka is. Ez indította el bennem az alábbi agymenést.

Előfordul, hogy probléma merül fel az oldal betöltése közben. Ez a probléma többféle lehet.

Kapcsolatunk időtúllépés miatt megszakadhat. Esetleg azért, mert a program nem válaszol, de lehet baj az is, ha keresett kifejezés egyetlen dokumentumban sem található meg. Radikális esetekben a kiszolgáló nem található, egyáltalán. Ilyenkor újra bepötyögjük az adatokat, és gyakran döntésre kényszerülünk, ha megtudjuk saját hibaüzenetünket.

Az egyedüli üdvözítő megoldás a rendszer újraindítása a ctrl+alt+del billentyűparanccsal, ne adj Isten, az egész gépet újra kell telepíteni. Ekkor nagy változásokon megyünk keresztül, ki- és bejelentkezések során, a hivatkozások küldésén, míg végre létrehozhatjuk életünk új mappáját, a régi file-okat pedig a mentés másként funkcióval emlékeinkbe zárhatjuk.

Ne feledjük el a változások mentése és a frissítés parancsokat sem, hiszen e nélkül nem haladtunk előre semmit. Óvatosan az előzményekkel!

Ügyeljünk időnk takarékos beosztására is! Sose nyissunk meg több ablakot a kelleténél, mert a rendszer lefagyhat!

A kapcsolat nélküli munka lehetőségét érzelmi okokból nem ajánlom senkinek. Ha a felhasználó azonosítója már foglalt, keress másikat! Csalódást okozhat hosszútávon titkosított csatornán belépni!

Ha bármi kérdésünk van a témával kapcsolatban, mindenki életében van súgó, melynek szerepe lehet a frissítések keresése, vagy akár a hibás webhely bejelentése is.

Aranyszabály: Módjával engedélyezd a kukikat, és mindig használj tűzfalat!

Ajándék

2009-02-03T01:29:00.002+01:00

(Most kivételesen linkek is lesznek - derítsétek fel a mögöttük rejlő titkokat!)

Megcsóváltam a fejem:
- Súlyos szavak ezek, Tamás!
- Azok bizony. De van egy megdönthetetlen érvem - és a padlón heverő kártyákra intett.
- Nézd, én hiszek neked, de talán egy kicsit meg kéne támogatnod ezt ha hitet - figyelmeztettem.
- Lekérdeztem néhány ereklye helyzetét. Az egyik első a Szent Korona volt, köszönhetően annak, hogy mostanában így ráirányult a figyelem. Az első döbbenetem az volt, hogy nem Magyarországon van, a második az, hogy kiderült számomra, hogy az eredetit 1971 óta nem mozdították.
- Ööö...
- Bizony. Amíg feldolgozod, addig elmondom, hogy hogyan tudom ezt meg, hisz egy ősi logikai rendszerben közli az információkat. Meg is mutatom!

Tamás elkezdte újra piszkálni a kártyákat, az életet érintette, aztán még a hír kártyalapját, de az állandóságnál elvesztettem a fonalat, mert felnéztem az arcára, ahogy furcsa átszellemültséggel ért egymás után a lapokhoz.

- A magyar korona kódja a pap és a hadnagy, és még párszor a pénz. Vicces.
- Honnan tudod? - kötekedtem.
- Hát, tudod, először simán lekértem az összes ereklyét. De a Szent Korona hiába csak hármas szintű, mégis a miénk, és ezt a rendszer valahogy megérzi, és előre rakta. Attila kardja is ott volt, de az megsemmisült.
- Várj, azt mondod, csak hármas szintű? Miért? Akkor a Korona nem is extra?
- De. Az. Egyedi, és nagytudású. Mindjárt elmondom, hogy szerintem mik a szintek ismérvei. Most viszont azt szeretném végre elmondani, hogy honnan tudom, hogy merre van a Korona!
- Na, jól van - hagytam rá.
- Nézd, a gép kifejezetten jószándékú. Szinte keresi a lehetőséget, hogy sikeresen átadja a benne tárolt adatokat. A rómaiak még nem úgy határozták meg a helyeket, ahogy mi tesszük. A földrajzi kordinátákat így átfordította a gép. És, mit gondolsz, mi az alappont?
- Róma?
- Bizony. Annyira erős a "Minden út Rómába vezet" mondás, hogy itt is Róma az alappont. Ezt a gép megtanulta. Azaz az occas angulust kell venni Rómától, és aztán a távolság pedig stádiumban értendő - hadarta lelkesen Tamás.
- Aha.
- A tempusvalami pedig azt jelenti, hogy ez történt vele. Ha jól leellenőrzöd, akkor majdnem harmincnyolc éve ott pihen valahol az USA-ban.
- Valahol? - gurítottam vissza neki a szavát.
- Igen, valahol. Nem pedig akárhol, hanem az Egyesült Államok fejlett technológia kutatóbázisán, azaz az igazi 51-es körzetben.

Tamás jelentőségteljesen rám nézett, de mivel nem haraptam rá az 51-es körzet szóra, ezért tovább folytatta:

- Tudod azon, hogy a fő ufópletykák egy jól észrevehető légibázisra utalnak, miközben arról a helyről, ahol Szent Korona és egy kazal további ereklye pihen, nem tud senki, nos, azon már nem is lepődök meg. "Árulkodó szándék", ezt mondtam. Nos, itt az árulkodó, hogy ennyire terelnek. Az amcsiknak van fogalmuk arról, hogy mennyire fontos a titoktartás.
- Ez vicces. Akkor miért adtak vissza egy másolatot? - kérdeztem.
- Azért adtak vissza másolatot, hogy eltereljék róla a gyanút - magyarázta Tamás.
- Azt sugallták ezzel, hogy tessék, itt van, nekünk nem jelent semmit? - ízlelgettem a helyzetet.
- Pontosan. Azért nem egy összecsapott másolat ez! Igaz, hogy lettek viták az eredetét illetően, de jópár évtizedig nem fedezi fel senki a cserét! Azért profi munka, senki sem fogott gyanút, hogy nem valódi! A másolat régi hamisító trükköket használ. Az Egyesült Államok fedezeti aranyából kiválasztottak olyan tömböket, amik eredete ugyanúgy Bizáncba nyúlik vissza. Sőt, gyanítom, hogy rájöttek arra is, hogy a bársony betét igazából nem az ereklye fontos része, ezért azt áthelyezték a hamisítványra. Ravasz, és szükséges húzás, hiszen előre látható volt, hogy a radiokarbon kormeghatározást a korona egy kevésbé látható részéről kimetszett, és nem mellesleg elszenesíthető darabjával végzik majd. Szóval olyan volt mint egy sakkjátszma. Előre gondolkodtak, mit lép majd a magyar vizsgálóbizottság, és egy kicsit befolyásolták is a bizottságot.
- Ezt te honnan tudtad meg? - ébredt fel bennem a gyanú.
- Sehonnan. De bőségesen van a boltokban irodalma a Szent Koronának, és amikor megtudtam, hogy hamisítvány került hozzánk, átfutottam az összeset. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a vizsgálóbizottság egyik embere az amcsik kezében volt, és úgy manipulálta az eseményeket, hogy még a gyanúja se merüljön fel, hogy hamisítvány a korona.
- Najó, hagyjuk. De akkor miért nem az USÁba utazol ki? Mit keresel a francia-spanyol határon?
- Szeretnék körbenézni Montsegur várának környékén.
- Ha várat akarsz látni az én sofőrségemmel, akkor személy szerint én inkább a Budai várra szavaznék!
Tamás elnevette magát:
- Nem nézelődni szeretnék. Hányódik ott egy ereklye.
- Azért én sem értelek téged - jegyeztem meg. - Gondolom heteket kutattál a Szent Korona témakörében, és egyszerre csak feladod, hogy egy teljesen más területbe kapj bele.
- Nem teljesen más. Szerinted mire használták a Szent Koronát?
- Koronáztak vele? - próbálkoztam egy válasszal.
- Persze. De azon kívül a tudás tárháza volt. Valahol ott ért véget a könnyű használhatósága, amikor valaki okostojás egyenesre akarta igazítani a tetején a keresztet. Azzal megbontották az egyensúlyt benne. Persze, elvileg lehetne használni, de egy koronás fő sem jutott hozzá más jelentős ereklyéhez. Így szent királyainkkal a használatára vonatkozó titkos tudás is kihalt. Vicces, nem? Szent király? Valójában tuti beavatott volt.
- Nálam mindenképp beavatottabb - bólintottam.
- Az ilyenfajta hármas ereklyék igazából remekművek a maguk nemében, de azért csak hármasok, mert különálló alkotásként csak korlátozottak a képességeik. A Szent Korona gyakorlatilag leginkább úgy értelmezhető, mint egy, a hálózattól független számítógép.
- Te is kezded? Minden nemzeti érzéstől dagadó ismerősöm ezzel bosszant!
- Jó, de nekem bizonyítékok is vannak a kezemben! Ne gondolj semmi extrára, a kezelőfelület az érthetőség kedvéért nem bonyolultabb, mint egy golyós számológép. A korona peremén lévő gyöngyökkel lehetett számolni, direkt úgy tervezték, hogy a király könnyedén használja, feltéve, hogy beavatták a használatának módjába. Viszont abban biztos vagyok, hogy valami őrületesen fejlett intuitív tudástár állt a Korona tulajdonosának rendelkezésére. Tökéletes módszer arra a célra, hogy egy keletről jött nép végre szilárd pozíciót foglaljon el a Kárpát-medencében, és eredményesen illeszkedjen bele az európai hatalmi rendbe. Egyszerűen brilliáns! Információs bázis, és mégsem ad hozzáférést a globális hálózathoz. Ha bukik a magyarság integrálása Európába, akkor csak a Korona veszik el, és jó eséllyel a használatának képessége is elvész vele együtt, így nem okoz fejfájást többé.
- Úgy beszélsz, mint akinek már kissé távlatibb elképzelései vannak - figyeltem fel.
- Pontosan. Mivel a Szent Koronára az ismert okok miatt lecsaptak az Amcsik, be kell ismerned, hogy azt már reménytelen ügy megszereznem. Viszont nagyon reméltem, hogy vannak hasonló célból ajándékozott ereklyék. Így bukkantam a kelták mindentudó sisakjára. Nincs igazi neve, hiszen az ősi kelták hitvilága meglehetősen szokatlan. A sisakot valószínűleg nevén nevezni sem volt szabad. Sehol nem szerepel, pedig szép kis élettörténete van. És az azonosítója csak egyszerűen a "Gondolatok" kártyalappal van társítva.

Ránéztem a padlón fekvő kártyákra, és egy töprengő figurát láttam a Tamás által mutatott lapon.

- Akkor ez elég fontos kincs kell, hogy legyen - filozofálgattam.
- Igen is, meg nem is - csóválta a fejét Tamás. - Ez is csak hármas szintű ereklye, mégis, valami egész ősi eszköz lehet.
A lapok piszkálgatása után, ami már engem is a számítógépbillentyűzet kopogtatására emlékeztetett, látogatóm elém tartotta a "Gondolatok" lapot, majd megfordította. A hátlapon egy horpadozott fém félgömb látszott, aminek a peremét hasonlóan viharvert abroncs fogta körbe.
- Ez lenne a mi koronánk tesója? - kérdeztem kissé csalódottan.
- Ha a küllemet nézed, akkor az én kártyapaklim sem ér sokat! - figyelmeztetett.
- Tényleg, Tamás! - élénkültem fel. - Hogy is szerezted ezt a csodakártyát?
- Vettem. Egész egyszerűen, megvettem.

(hamarosan folytatom)

Gondolatkísérlet...

2009-02-02T19:35:00.004+01:00

Tételezzük fel, hogy Törökországban történik egy iszlám hatalomátvétel, és az ország átáll az arab oldalra (esetleg abban a reményben, hogy a blokk vezető országa legyen)
Még abban az évben itt lehetnének nálunk is a muszlim megszállók...

Ha valaki lelkesedne a fenti változásokért, nagyon ajánlom, hogy figyelmesen olvassa el újra az Egri Csillagokat!

Csendes halál...

2009-02-02T17:30:00.002+01:00

Ugye a házfelújítás miatt nem volt lehetőségem lovagolni járni. Tegnap az egyik ottani ismerősöm iwiw-es hirdetése alapján megláttam, hogy otthagyta a lovardát. Pár perccel ezelőtt felhívott egy másik lány is, hogy mi van velem, és kiderült, hogy ő sincs már a lovardában.
Két olyan ismerős, akit nagyon szeretek... Utóbbi lány művelte azt, hogy futószár edzést tartott a lovának - futószár nélkül. Azaz a pacója annyira figyelt rá, hogy a szavakra, és közvetlen mozdulatokra igazodott. Döbbenet volt.
Szóval, vége az idillnek az Édenkert közepén... persze a lovasok általában jó fejek, de mikor lesz mégegyszer ilyen családias helyem? :( kár.

Boldog születésnapot...

2009-02-02T16:01:00.003+01:00

...Klára!

Azt kívánom, bárcsak több időtök lenne egymásra a férjeddel, azaz neki kevesebb köze lenne a mi életünkhöz.

(Fogjunk fel gyomorforgató dolgokat optimistán - című rovatunkat hallottál. Ugyanitt OVi is megtalálható...)

OMG

2009-02-02T15:12:00.002+01:00

drága olvasóim....
az ebéd valami döbbenetes finomra sikeredett...
pedig ez most tényleg maradékokból készült :D

nagyjábóli recept (don't try at home!)
először is volt két darab tengeri halfilém.

vajat melegítettem, és ráraktam a halat. mellé csíkokra vágott (csípősnek tűnő, de igencsak nyápic) paprikát raktam. bors, babérlevél, túróra hasonlító sajt (morzsolni lehetett) kis pirosarany, sok majoranna, ráreszelve füstöltsajt. enyhén megrotyogtattam, baromi sok volt ám a fűszer, oszoljon el!

és spagettit rajtam még főni közben.

tényleg finom volt, bár egyszerű volt ez a kaja, mint a faék :D

A kuvasztartás veszélyei

2009-02-02T12:46:00.003+01:00

Tegnap átvizsgáltam a házam hűtőjét, és a benne lévő szeletelt kenyeret leszállítottam Apu kutyáinak. Egyre nem számítottam, hogy Bundi a nyomorult száraz kenyérre is rárabol...

Kb 4-5 centit bekapott a kezemből is. Hirtelen alig tudtam megszólalni:

- ... Bundi, b****meg, LASSAN! - mondtam ki a vezényszót, kissé elkésve.

Dorka már elegánsan vette ki, a végénél megcsippentve a fogával, a kezemből, mondjuk tudom, hogy csak azért kellett neki, mert az neki is jár. Elvből. Nem igazán eszi a kenyeret. De azért ellopta Morgó kenyerét, miután annak gyorsan kifordult a szájából.

A második szeletet, már vezényszó után, egy kissé parázva adtam oda Bundiak, de akkor óvatosabb volt. Elsőre azért baromi nagyot koppant a foga az ujjaimon. Szerencse, hogy a kenyér megszerzése volt csak a célja, nem akart roppanósvirsliként egypár ujjat is hozzászakítani. Apu kuvaszai szereltek már szét emberméretű, az első kertbe áttévedt malacot.

Ez itt a vers

2009-02-02T02:32:00.008+01:00

Halálos szerelem

Véres és sáros hétköznapok
Okádják mocskuk a világra;
Mint harctéren megriadt állatok,
Úgy találtunk mi egymásra.

Nem kérdeztem, hogy honnan jöttél,
Nem is vártunk már senki másra;
Elkeseredve egymásnak estünk,
Ledobva foltos ruhánkat.

Nem kérdezted hogy honnan jöttem,
Nem pislantgattál mögém hátra;
Tekinteted szemembe temetted,
Elmerültél mély tavába.

Átöleltelek - megremegtél,
Ajkam mohón tapadt a szádra,
Az is remegett, talán hidegtől,
Vagy fellobogtál vad vágyra.

Hozzámsimultál - elszédültem,
Olvadtam minden porcikádra;
Ízzó, fájdalmas tűzre gyúlt testem,
Őrjítő nagy lobogásra.

Vad sóhajjal szítottad lángom,
Belelöktél egy kavargásba,
Őrült világ mélyére zuhantunk,
Pörögve az elmúlásba.

09.02.02

na, azért ne tojjatok be, lehet kommentelni, csak ne húzzátok le annyira :)

Vanda

2009-02-01T22:19:00.004+01:00

Mint ahogy a kutyánk nem egyenlő kedves olvasómmal, Dorkával, így ez a Vanda sem az ő barátnője. Csak most volt Vandanap, aztán onnan kapta a kis paramalac a nevét. Odamentem az ólhoz, és mondtam, hogy Vanda, erre háromszor ki-be rohangált röfögve a kifutóból az ólba, mert kinn félt, benn meg ette a kíváncsiság...

Egy megjegyzés a képhez: egy kicsivel kisebb, mint a kölyökkutyám.

A nap kérdése: Beszéljek-e Coriolis mamájával, hogy egyik este ez a Vanda várja őt otthon munka után? Coriolisnak disznóröfögés a csengőhangja, és mindig arról filózik, hogy malacot tartana. Hát, ismertessük meg a társasházbeli malactartás árnyoldalaival - elképzelem azt a pillanatot, ahogy benyit az ajtaján, mire röfögést hall, majd visítást, amikor a menekülő malacka elcsúszik a saját kaksiján...)

(És nem beleszeretni Vandába, mert megesszük! Kamilla viszont, ahogy enged fel a fagy, el lesz engedve...)

Morgó by nite

2009-02-01T18:30:00.009+01:00

Tegnap este egyszer csak azt hallom, hogy nyüszög a kutyám, de nagyon. Kiugrottam az ágyból, és rohantam ki a teraszra.
Namost ehhez tudni kell, hogy a szülőknél alszom még odalenn, és ott a lámpakapcsolók és a hozzájuk tartozó lámpák rendszerét még sosem tudtam teljesen megérteni. (Szüleim egy régi parasztházat vettek meg, sírnivalóan agyatlan villamos rendszerrel.)
Úgyhogy kirontottam a sötétbe, úgy ahogy voltam, mire n darab kutya szimatolt elégedetten, hogy éjjel is foglalkozom velük. Az n változó ebben az esetben 1-3 db-t jelent. Azaz semmit sem láttam. Vaktában kiosztottam néhány szidást (ki tudja melyik ebnek), aztán elrongyoltam lámpakapcsolót keresni.
Mire visszamentem az ajtóhoz, persze a három kutya a legnagyobb egyetértésben vigyorgott rajtam:
- Nem tudsz aludni kisgazdánk?
Néhány mondatban próbáltam megvilágítani számukra a kutyafalka együttélési szabályait, aztán húztam vissza a meleg ágyamba.

Mivel ma Morgó ugyanúgy bosszantja a nagyokat, Bundi echte oroszlághörgéssel hárítja a kicsit, Dorka pedig alkalomadtán meg is tépi, azt hiszem, semmit sem használtak a szavaim.

Ja, Bundi. Apu 75%-os kuvaxa iszonyat mély krízist él át, hogy még eggyel visszaszorult a ranglistán, és, ha meglátja, hogy a kicsit simogatom, odavágtat hozzám (egy hete még konkrétan jobban reagált a Morgó hívószóra), és kétségbeesetten dörgölődzik, miközben vadul szuszog - hiperventillációba kergeti magát. Teljesen ki van borulva...

Amúgy Apu folyamatosan vadítja Morgót, így aztán új csengőhangom van: Morgókutya védi a kajáját... :)

(kisbetűs rész, 18 éven felülieknek: jelenleg most szerelmesvers írásához van kedvem. a faszom akarja a regényt folytatni. úgyhogy, ha mégis elkészül, akkor majd ti a bemutatón tudós mosollyal súghatjátok oda a párotoknak: Én tudom, hogy ezt a regényt a Mester a farkával írta!)

Kisbetűs kettő:
így jár az, aki pihenőnap dolgozik. A vergődésemnek eddig semmi eredménye. Viszont sokat filóztam a Tamás féle dolgokon hétvégén, asszem az lesz, hogy kaptok még egy részt, mert megérdemlitek :D (A Mester szarik a kijelentett dolgokra, és a ....jával is begépeli a szöveget...)

Morgózás...

2009-02-01T15:04:00.004+01:00

Ma Morgó megevett (alliterál!):

reggelire: egy kis csirkeaprólékot - nyersen, száraztápot (ezt annyira nem szereti, úgyhogy a végét az öreg kutyák eleszik előle), kecsketejet
tízóraira: csirkeaprólékot, és dobozos tápot (na, ezt viszont szereti) aztán normál tejjel öblítette le a falatokat
ebédre: egy kis dobozos tápot
uzsonnára: palacsintát, sütőtököt, meg egy szelet kenyeret (ezt a végén, hátha később nem lesz)

* * *

És amúgy meg szelektálok. Ugyanis kicsit csodálkozva tapasztaltam, hogy egyetlen egy ismerősöm reagált valamit is arra, hogy hívtam: Stopposlány.

* * *

Mégmás: raktam képet az előző bejegyzéshez...

Zopatnak

2009-01-30T13:41:00.003+01:00

felhívott egy csaj, de angolul :) És nem is tud németül... Nos, az én angolom :D De szerencsére őt tök jól értettem, ezért inkább hagytam kibontakozni :D

Ja, meg a német kollegám is felhívott ez után... Gyanús is volt, hogy zavarjuk egymást, mert egyszercsak eltűntek a fájlok, amikkel dolgoztam :)

Szóval nemzetközi hírű munkavállaló vagyok :)

Na, újra hívott a nő, és bevallottam, hogy magyar vagyok, egyben megérdeklődtem, hogy ő honnan való.. nos, ő Kanadai, de iráni származású :) És a levélből kiderült, hogy tök szép neve van :D

Gildor okoskodik :)

2009-01-30T12:23:00.006+01:00

Nostehát, megrogyott a Forint. Hogy ne csak általánosságokban beszéljek, elmondom, hogy véleményem szerint kb 310-ig mehet el az Euró (De lehet, hogy megáll ezen a szinten), de a normális állapota 270-280 között van. Úgyhogy ne csináljatok butaságot, túl leszünk ezen a sokkon. Most azért szívunk, mert a világban baj van, és valahol termelni kell a spekulánsoknak a lóvét. (Ugyebéla! :) ) És mi tűnünk a legjobb célpontnak. Ámha lenyugodnak a kedélyek a nagyvilágban, magához tér a forint is.
Akkor két durva eset lesz, ami miatt még sokk lesz:

1. Ha kipukkad a Barack :D Tudjátok, az Obama. Még mindig ő a kedvencem a volt jelöltek közül, éppen azért, mert semmi nincs benne. A vérboszorkány és a tökéletes katona még félelmetesebb lett volna.

2. Ha itt nálunk borul a bili. De Fletó nagy túlélő, reméljük kihúzza legalább a nyárig.

Szóval mindkettő alkalom bizonytalan, ezért jobb, ha spejzolunk. Így én sem spekulálok az ajró eladására, mert hiába lesz erősebb, kisemberként nem tudok túl sokat keresni vele, inkább kéznéltartom, mert most az az aranyfedezet.

* * *

Ja, érdemes használtautó témában meglovagolni a témát. Úgy én akarok élni a helyzettel, figyelek, mi történik...

Rendkívüli blogbejegyzés...

2009-01-29T23:48:00.006+01:00

Unokaöcsém most kapott meg egy lánytól réges-régi képeket...

2007 nyarán járunk. Dresta és Gildor az élet császárai. Ha van szél, már vitorláznak is :D

ezek a képek úgy készültek, hogy előző este a borfesztiválon unokaöcsém a legnagyobb természetességgel odahívta a képen látható két gyógytornász lányt...

az alábbi képen naplemente van, épp összeállunk a vitorlázás előtt egy csoporképre (így legalább lehet azonosítani, aki a balatonba veszik)

lehet, hogy bejött a lány, de akkoris kőkemény kapitány vagyok!

de unokaöcsém sem lekvár!

aztán, a dátumok alapján tudom, hogy 3 nap múlva megismertem ....-t, és akkor minden egyéb másodlagos lett :D

(a dolog pikantériája, hogy ....-t, és a képen velem látható lányt is ugyanúgy hívták, így nehéz volt unokaöcsémnek kideríteni, kiről beszélek épp...)

Húha...

2009-01-29T23:17:00.003+01:00

semmi okom nincs rá, de fel vagyok pörögve... kb, mintha üresbe tettem volna magam, de ott nyomnám a gázt veszettül. nagyjából semmit sem csinálok, minden torlódik, és én meg csak itt ábrándozok. furcsa... az jut eszembe, hogy mennyire vártam minden egyes újabb találkozást zs-vel (egy napot vészeltem át nélküle, akkor az előzőre gondoltam, de a másidik különlévő napnál már alig tudtam tartóztatni magam) - de vicces módon, eszem ágában nincs hozzá visszamenni.

arra gondolok, hogy észnél kell lennem, nehogy valamit elrontsak... tudjátok, olyan az életem, mint egy óceánparti hullám: hatalmas erő, amit, ha jól megülök, messzire repít, és semmi hullámvölgy, csak adrenalinrobbantó száguldás...

ellenben, ha elszúrom a dolgokat, akkor jól odacsap a parti fövenyhez, hogy csak úgy nyekkenek.

megette a fene az én latinos vérmérsékletem eközött a sok halvérű csaj között :D

Veszélyes

2009-01-29T20:20:00.001+01:00

a csóka...
így zene nélkül, mert a zenés változatnál nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen gyors:

Zene

2009-01-29T15:55:00.002+01:00

Nagyon szeretem ezt a zenét.
A videó, amit készítettem belőle, a legsikeresebb videóm a youtube-on...

Felgyújtották a Volvómat...

2009-01-29T15:37:00.005+01:00

térítse meg a biztosító!

Ja, hogy nincs Volvóm?

De neki sem:
Felgyújtották Molnár Albert Volvóját

Elég csak megnézni a vagyonnyilatkozatát! Kár, hogy a nem létező Volvó is fel tud gyulladni... nem szép dolog tényleg, én nem is tennék ilyent, képzeletbeli Volvót gyújtogatni... hát, nono!

Úgy szeretem, amikor a valóság képlékennyé válik bizonyos céltudatos emberek közelében...

Ésmég...

2009-01-29T13:49:00.001+01:00

Külön ajánlom a töméntelen Szlovákiából érkező találat tulajdonosainak a filmben is szereplő Kerekes Vicát :)

Intermezzo

2009-01-29T12:57:00.002+01:00

Bocs, de egy kicsit nem írom tovább, töltődök.

Addig...

A szerelem olyan mintha bepisilnél: Mindenki látja rajtad, de csak te érzed a melegséget (Gyopár)

Gyorsan olvassátok el a jobb oldali sáv alján levő verset, mert rajtam már semmi sem látszik. Elmúlt, vége :D

Történelem előtti Internet

2009-01-28T21:57:00.005+01:00

Tamás, egyszerre csak megakadt...
- Várj csak! Mi volt az a furgon a ház előtt?
- Nyugi, az a bolthoz tartozik. Már én is megnéztem, nekem is fura volt eleinte - a paranoiáért nekem sem kellett sosem a szomszédba menni.
- Azért jó, hogy eszembe jutott, megnézem, biztonságban babrálunk-e itt.

Látogatóm otthagyta a kártyákat, és újra elővette a pálcát:

- A sárga fény csak egy indikátor volt a pálca hegyén, azt jelenti, hogy a régi hálózat jelszintje közepes. Ezen kívül van egy állandó azonosító a pálcában, és egy sor másik kód, amiket a mozgásérzékelő hoz működésbe...
- Azt hiszem kezd valami rémleni..
- Igen! A meséknek van valóságalapja. A pálcák többféle jelzést képesek leadni, attól függően, hogy milyen mód lendítem őket. De most ezt nem mutatom be, mert eszem ágában sincs itt nálad végrehajtani egy mozdulatot, amivel idevonzanék egy nemkívánatos ereklyegyűjtőt. Inkább csak az érzékelési képességeit mutatom.

Tamás teleszkóposan széthúzta a pálcáját, mire az eddig takart felület felizzott, majd kialudt, csak pár pont világított.

- Nézd, ha szorítom a fogó részét, akkor rögzíti a jeleket, ha elengedem, vagy itt alul elcsavarom, akkor akár vissza is játszhatom. Ezek a világító foltok, a felső harmadnál azt jelentik, hogy itt a szobában van térereje a mobilodnak, jól fogható némelyik tévéadás, és még vezeték nélküli netet is látok. Meg persze a szokásos háttérzaj. A rádioaktivitás alacsony feléd, ez jó, ugyebár. Viszont az Ősnet jó közepes erővel van jelen, és az Ősenergia is tűrhető. Ezeket hívhatták MANA-nak, amikor már csak a hagyományokban élt eltorzulva a régi tudás.

- Vááárj, Tamás, késő van... - vágtam közbe. - Most azt akarod elmesélni, hogy igazak a legendák? Mitől lettél ilyen hirtelen okos?
- Utánanéztem az Ősneten - intett a kártyák felé.
- Na, álljon meg a menet, most sokalltam be! - csattantam fel. - Egy dolog, hogy éjjel idejössz, derék dolog, hogy megadod a tartozásod, de még a kártyatrükkjeidet sem fogadtam el teljesen, akkor ne hadonássz nekem egy pálcával! Különben is, mi a fenét csinálsz most?
A srác ugyanis körbejárt a lakásban, és úgy tartotta maga előtt a pálcáját, minha egy gyertyával világítaná be a sötétebb szegleteket.
- Ellenőrzöm a lakásod, hogy mennyire biztos lehallgatás ellen...
- Ezzel? - vágtam vissza.
- Persze. Egyaránt fogja az elektromos impulzusokat és az ősi cuccok jeleit is. Ez micsoda? - Tamás megállt az ajtóm előtt, és bizalmatlanul nézett a riasztó infravörös érzékelője fölé.
- Az egy tűzjelző. Illetve volt. Leszereltem, azután, hogy este fél tízkor riasztotta a tűzoltókat egy pirítós miatt.
- Fura. De szerencsére tiszta. Na, akkor elnézek a furgon fele is!

Még további fél perc babrálás után Tamás visszajött a kártyáihoz. Addigra már ott ültem én is, mert érdekelt, mit hoz ki a lapokból. Tarotom nekem is van valahol, így érdekelt az Őstarot.

- Akkor, hogy már tudjuk, hogy nyugodtan dolgozhatunk, kezdjük is az adatlekérést - Tamás puszta kézzel megérintette a lapokat.
- Te most ezt fejből csinálod?
- Igen, miért? - nézett felém egy pillanatra megakadva a folyamatban.
- Hát tudod, most teljesen úgy érzem magam, mint a nyolcvanas években egy számítógépes TIT tanfolyamon, ahol ZX81-ek voltak a számítógépek, és én nagyon nem értettem hozzájuk. De a szünetben próbaképp azért lenyomtam jópár gombot, azt remélve, hogy egyszer véletlen pont egy fantasztikusan szuper programot fogok bekopogtatni - vallottam be.
- Hát - látogatóm elnevette magát - ennél azért nálam más a helyzet. Amikor elkezdtem sejteni, hogy mi ez, akkor nagyon óvatos lettem a birizgálásával. Régi kártyajós könyveket nézegettem, és próbáltam visszafejteni az egyes elrendezéseket.
- Nekem mindig nagy SYNTAX ERROR lett a vége...
- Nekem is párszor. De ezek fejlettebb gépek, és sokkal emberközelibbek is, még a mai eszközöknél is.
- Nem félsz, hogy rosszul adod meg a PIN-kódot, és kitilt?
- Nem. Ez egy másik elgondolást követ. Eleve vigyáztak ezekre a terminálokra, az eredeti tulajdonosaik nagy hatalmú emberek voltak. Nincs ilyenféle védelem. Ráadásul az egész hálózat olyan, mint egy élőlény. Megérzi a rossz szándékot... illetve... hogy is mondjam, persze, hogy gép, de lassan kezdek már az egészre máshogy gondolni.

Tamás hétszer megérintette a halál kártyáját:
- Például ez a kilépés a terminálból. Most össze is tudnám szedni, de én csak azért léptem ki, mert előröl akarom kezdeni a kedvedért. Hét érintés a születésen, és újra belépek.
Néztem a kezét, és a hetedik érintés után, egy parányit az összes lap szegélye felizzott.
- Az utazás lapja jelenti a helyet. Ez után közvetlen az élet háromszor azt jelenti, hogy a központtal építem fel a kapcsolatot. Aztán megint a halál, ami ugye a vég, de most csak egyszer, tehát azt jelenti, hogy befejeződött a kérés.

Tamás megfordított egy lapot:
- És íme, itt a válasz.
- Te ezt el tudod olvasni? - néztem döbbenten.
- El tudom - és rámnézve elnevette magát. - De egy büdös szót nem értek belőle. Azt látod, hogy valami rovásírás, de persze nem a magyar. Viszont a betűk hasonlóak. Meg kéne találni milyen nyelv ez.
- Talán görög - próbálkoztam.
- Ja, persze... - bólnitott - akkor miért nem görög ábécé?
- Hát...
- Na, jó, nem szivatlak tovább. Elmondom. Ez egy fejlett gép. Ezt én sem értem, de hosszas agyalás után rájöttem, hogy a szövegben a jobbra rendezett sorok azok számok. Tehát ebben a nyelvben a betűk számokat is jelentenek. Ez pedig sejtjük, hogy a központ bejelentkező képernyője, a legősibb nyelven. Én atlantiszi nyelvnek hívom. És van még egy segítség. Nézd csak meg a harmadik sort!

Föléhajoltam a kártyának és ránéztem az apró macskakaparásra. A harmadik sor vége folyamatosan változott.
- Ezt meg hogy csinálja? - dünnyögtem.
- Kérdezi ezt a XXI. század informatikusa...
- Most akkor ez egy kijelző?
- A kártyák felirata a beviteli oldal, a hátlap a kijelző. Jelenleg minden kártya ugyanazt mutatja. Amit ott a harmadik sorban látsz, az a pontos idő, atlantiszi írással.
- Mami.
- Igen, én is erre gondoltam. Hátmég amikor rájöttem, mennyi évet mutat a dátum.
- Miért, mennyit?
- Ötezer-kilencszázat.
- A zsidó naptár szerint... - kezdtem fejben számolni.
- Ez nem az.
- Akkor?
- Attól félek, ez nem is igazi dátum, hanem rendszeridő.
- Várj csak, te szivatsz engem! Persze ezek is tizes számrendszert használtak? Tudom, hogy igazából a legtöbb nyelvben is benne van még a tizenkettes számrendszer, legalábbis a számnevek szintjén, meg a tucat kifejezés használatával...
- Ez tizenhatos számrendszer. De megzakkantam volna, ha ebből kellett volna mindent kitalálnom. Ennél jobb a helyzet.
Visszafordította a lapot.
- Vegyük csak az idegen jelentésű lapot. Az a vicc, hogy ez tényleg egy fejlett eszköz. Bíznod kell magadban, ez egy kifinomultabb eszköz, mint az első általad látott számítógép. Itt nem cél, hogy csak az atlantisziak értsék. Bárki, aki kellően megvilágosodott...
- Kezdesz becsavarodni! - figyelmeztettem.
- Igazad van, bocs! - Tamás megcsóválta a fejét. - De ezekkel a szavakkal sokkal egyszerűbben leírható! Valójában arra értettem, hogy aki kellően művelt, és mégis szabadon tud gondolkodni, annak az egész valahogy olyan magától értetődő.

Tamás hétszer megérintette egymásután az idegen lapját, majd megfordította.
A hátlapon hieroglifák jelentek meg, majd ismeretlen szöveg, majd görög betűk, majd arab írásjelek, majd még pár ismeretlen nyelvű krix-krax, aztán latin...

- Ez kell - és hosszabban megérintette a lapot.
- Latin? Te tudsz latinul? - kérdeztem.
- Fogjuk rá. Sokkal nagyobb szerencse, hogy a gép tud latinul. Az már majdnem angol. Jobban örültél volna, ha ősi arab szövegeket kellene fejtegetni? Arámi nyelv is van szerintem benne, de inkább ne menjünk bele.
Újra a végzet lapját érintette meg háromszor:
- Vissza a főoldalra.
- Jéé, itt római számokkal van az idő.
- Vicces, mi?
- Így már, ha van nálam egy latin-magyar szótár, elég jól el lehet boldogulni.
- Gondolom van.
- Naná - Tamás a kabátzsebében kezdett turkálni - egyébként jó, mert ezen a nyelven át lehet váltani arra, hogy a latin ábécé betűit rendeld az egyes lapokhoz. Bevallom, csimpánznak érzem magam, amikor a lapok jelentésével próbálom mozgásba hozni a rendszert... Valami ősi bölcsesség szerint logikusak ezek a dolgok, de a bemutatott pár fogást leszámítva, én nem éreztem rá a dolgokra. Barbárok vagyunk, no!
- Mégis tudod használni.
- Igen. Használom az oktató programjait - fújt egyet - hú, majdnem azt mondtam, hogy a beavató szertartásait végzem...
- Te, ahogy én ismerlek, valami extrát találtál, amit nem bírsz magadban tartani.
- Jól látod! - mosolyodott el. - A pálcám mondjuk egy egyes szintű ereklye. Ez a terminál mondjuk egy kettes, csak az teszi értékessé, hogy egy fantasztikus rendszerhez férek hozzá, valamint szerintem én élek egyedül napjainkban, aki tudja használni.
- Na, kezdem érteni miért aggódsz!
- Pontosan. Az amcsiknak nincs ilyen, az oroszoknak van, de nem tudják mi ez valójában, az Ermitázs raktárában van, az arab világból került hozzájuk Afganisztánon keresztül. De már az afgán hadúr sem tudta mi ez, csak őrizte. Nagyon nem merem piszkálni, hogy lekérdezze a többi terminál helyzetét, mert félek, hogy a lekérdezés miatt ráirányul egy másik terminálra is a figyelem.
- Akkor mit csináltál?
- Naszóval, ez egy kettes szintű ereklye. De vannak még komolyabb, önálló, más célra alkotott eszközök. Azok mindegyikének le tudom kérdezni az összes fontos adatát. A helyét, a képességeit, a történetét, szóval minden egyéni jellemzőjét. El tudod képzelni, hogy a gyűjtők, akik ezeknek az ősi tárgyaknak a hatalmára vágynak, mit tennének, ha ők is hozzáférnének a központhoz a termináljaikon?
- Ereklyeháború lenne?
- Pontosan. Eddig csak véletlenszerűen találtak meg dolgokat, és a hagyományokból sejtik mire képesek. Ha ennek hálózatnak a tudása rossz kezekbe kerülne, pillanatok alatt megindulna a kíméletlen harc a további hatalmat jelentő tárgyakért! Egy halom legendás tárgy van, amiket még én sem ellenőriztem le. Némelyik önállóan is sokra képes. Bizonyára vannak olyan eszközök is, amik nem részei ennek a rendszernek... úgy is mondhatnám, ősi illegális eszközök. Képzelj el egy apokaliptikus csatát, amiben feltűnik Illés szekere, a Frigyláda, a Leviathan, a Gólem, a Nibelungok gyűrűje, a Grál, Thor pörölye és nem is tudom mi még!
- Inkább nem teszem.
- Ja, inkább ne is gondoljunk bele. Két dolog miatt fedtem fel előtted a dolgokat. Az egyik, hogy tudsz programozni. Valahogy biztonságosabbá kéne tenni az egész rendszert. Törölni a mi terminálunkra vonatkozó bejegyzéseket, vagy lekorlátozni a többit, vagy átvenni az ellenőrzést, vagy nem tudom...
- Azt mondod a hálózat némi tudatosságot mutat?
- Így igaz.
- Akkor ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert jól letilt, ha ilyen támadó jellegű dolgokat akarsz.
- Phú, tényleg. De teljesen para az a gondolat, hogy teszem azt, valaki egy hármas szintű ereklye birtokában megtanul használni egy ilyen terminált, és onnantól számomra csak az a menekvés, ha eldobom a sajátom. Vagy az sem.
- Na, de mi a másik ok?
- Ja, igen. Segíts eljutnom a francia-spanyol határra!

* * *

Pár pillanatig csak néztem Tamást. Kavargott bennem minden. Amit mutatott, nem egyszerű kártyatrükk. De, ha veletartok, akkor veszélybe sodrom magam. Vagy azóta rámtalált a sorsom, hogy becsöngetett? Így itt is, nélküle is, veszélyben maradok, jobb, ha az események elébe megyek? Mi a fenéért menjek vele?

Aztán megszólaltam:
- Mondj valamit, amiért itt hagyok mindent, és veled megyek erre az útra.
Tamás komolyan bólintott, és válaszolt:
- Tudtad, hogy 1973-ban az amcsik csak egy másolatot adtak nekünk a Szent Koronáról?

(és még ez is megy tovább :) )

Éjjeli látogató.

2009-01-28T14:24:00.009+01:00

Tamás, szokás szerint nem telefonált. Úgy éjjel egykor nyomta meg a csengőt. Az éppen elmúlt fejfájásom miatt kótyagosan, keltem ki az ágyamból..

...majd egy pillanat múlva már éberen pattantam fel:
- Ki csönget hozzám? Nem is az én nevem van kiírva a csengőre! - nem gyújtottam villanyt, hanem az utcai lámpa beszűrődő fényében mentem a kaputelefonhoz.
- Szia! Tamás vagyok, bocs, hogy nem szóltam, de nem használhattam a mobilom! - hallottam meg a hangot.

Tamásra csak egy pillanatig tudtam dühös lenni, aztán elmosolyodtam:
- Basszus Tamás, gondolhattam volna, hogy te vagy ilyen abnormális - válaszoltam vidáman. - Gyere!
És beengedtem. Mindig az idegeimre megy a srác, de olyan történeteket hoz magával, hogy nem tudok haragudni rá.

Amikor belépett az ajtón, mégis megdöbbentem. Sáros, koszos ruhában volt, haja zilált, arca sebekkel tele. Ezt még úgy is láttam, hogy nem gyújtotta fel a lépcsőházban a villanyt.

- Teveled meg mi van? - néztem döbbenten.

Tamás volt az a figura, aki mindig ügyelt a küllemére, egy igazi sármőr, aki a bulikon mindig odavonzotta a lányokat az extavagáns külsejével, és a meglepő sztorijaival.

- Majd elmondom, de most előbb a lényeg - suttogta. - Hol a mobilod?
- Itt van - válaszoltam.
- És másik? - kérdezte reflexből.
- De nem azt használom - és keresni keztem a másik mobilom.
- Nem baj. Add csak ide! - és a két telefont berakta a füdőszobába, a mosógépre.
- Nocsak! - néztem a ténykedését.
- Mi van itt fölötted a másik lakásban? - vett elő a zsebéből egy ceruzaféle dolgot, aminek sárgásan izzott a feltartott hegye.
- Fürdőszoba. A fenti lakónak asszem az egész albérletem felett a fürdője van.
- Akkor az zavarja a jeleket.
- Milyen jeleket? A légiforgalmat akarod lehallgatni? - cukkoltam.

Kicsit azért idegesített a srác. Mindig ez van. Megjelenik éjjel, előad egy történetet, aztán kér egy csomó pénzt, és eltűnik.

- Na, mindegy, nem vészes. Emlékszel még arra, amikor a római ezüstökről beszéltem?
- Persze. Kértél tőlem repülőjegyre kétszázezret... - kezdtem.
- A pénz már nem számít - kicsapott az asztalra egy köteg húszezrest.
- Nem kell - mondtam. - Inkább mesélj, mi a fene van veled!
- Tudod, hogy azt vallom, hogy nincs természetfeletti, de mégis sok legenda igaz, csak még nem értjük őket - és közben leszámolt az asztalra tíz huszast.
- Tudom. A csajok mindig zabálták, amikor a piramisok titkairól dumáltál nekik. Nos, találtál valamit?
- Nem lennék itt, ha nem! De most nem a piramisokról van szó! Tudod, azt is mondtam, hogy szerintem itt a Földön már volt a jelenleginél sokkal fejlettebb civilizáció, aminek azért nem találjuk a nyomait, mert nem jól keressük.
- Ja, emlékszem, idegesített, hogy nem tudok úgy lelkesedni, mint te, és én bizony soha nem találtam semmit.
- Hol keresnéd egy ilyen kultúra nyomait?
- Az Internet nyálaztam végig.
- Na, látod, itt a baj! Erre jöttem rá, ezért utaztam el egy fél éve! - Tamás hiába volt fáradt, egyszerre fellelkesült.

Ledobta a sáros kabátját a padlóra és törökülésben ráült. Nem tudtam eléggé hálás lenni ezért a húzásáért, mert féltem, hogy a székre ülve összesároz mindent.

- Szólhattál volna korábban is, mert heteket töltöttem a Neten, hiába - morogtam.
- Bocs, igazad van, de semmi nem volt biztos, amikor meg már megérlelődött bennem a gyanú, nem szólhattam - levegőt vett. - Szóval az van, hogy az Internet eleve félrevezető információkkal van tele. Sosem jöttem volna erre rá, ha géppel dolgozom. Operációs rendszer szintjén vannak a kémprogramok, hiszen minden komolyabb kormány ezen a témán dolgozik...
- Felajánlottak neked egy állást? - kérdeztem.
- Dehogyis! Várj, elmondom, csak teljesen szerteágazó, de valahol el kell kezdenem, hogy te is lásd, minden egy pontba fut össze. Várj, mondom!
- Jó - hagytam rá.
- Szóval, az van, hogy gépen nem dolgozhattam, mert nyomot hagynék magam után. Előbb utóbb valaki levadászott volna. Vettem papírt, ceruzákat, radírt, vonalzót - szóval a klasszikus iskola. Könyvesboltokba jártam, de nem vettem semmit, csak jegyzeteltem. Úgy nevezném a keresési módszerem, hogy "árulkodó szándék". Próbáltam szokatlan, érthetetlen megnyilvánulásokat keresni. És végül összeállt, hogy ebből a múltból egy csomó tárgy maradt ránk, némelyik értékesebb, némelyik teljesen ócskának tűnik. A világ hatalmi csoportosulásai összegyűjtöttek már néhányat belőlük, de óriási erőfeszítéseket folytatnak további ereklyék megszerzésére. Ha a Neten keresel, már a hálójukba kerülhetsz.
- Kösz, hogy most szólsz - mérgelődtem.
- Bocs, ezt nem tudhattam előre! nem számíthattam másra. Te vagy az egyetlen ismerősöm, aki szabadon gondolkodik, mindenki más aláveti magát a ráerőltetett sablonoknak. Na, de tudom, hogy nem vagy veszélyben, ezért nem szabadkozom, inkább mesélem tovább. Több ilyen tárgynál kiderült, hogy komoly védőőrizet alatt lehet, és már valószínűleg rátette valaki a kezét. Azon gondolkodtam, hogy magánemberként merre tudnék elindulni, hogy egyedül is eredményt érjek el. És akkor villant be, hogy egy ilyen fejlett civilizációnak kell, hogy legyen egy saját világhálója. Tehát csak kell keresnem egy ilyen terminált, és egyből előnybe kerülök.
- Ezért utaztál az angolokhoz? Stonehenge-et akartad meglátogatni?
- Dehogy! Arról túl sokat beszélnek, és nme is tagadja senki a kultikus felhasználást. Ott tuti nincs semmi, amiért oda kéne utazni. Zürichbe mentem.
- Ja, tényleg - ismertem el, hogy figyelmetlen voltam.
- Mondom, hogy fejlettebb civilizáció! Egy mozdíthatatlan terminál nem az. Svájcba mentem, mert döbbenet, hogy ők mennyire el tudják magukról terelni a figyelmet, amikor itt vannak Európa közepén. Nyomokat kerestem. Hónapokig csatangoltam az utcákon, és kerestem a szokatlan dolgokat. "Árulkodó szándék" - ez volt a jelmondat. Másrészt, a svájciak hagyománytiszteletéből azt reméltem, hogy valami nyomra bukkanok. Biztos voltam benne, hogy sok olyan szakrális tárgy van, ami egy régi értékes dolgot utánoz. Meg a bolhapiacokat jártam, és néztem, hogy melyik régiség hordoz valami furcsa jegyet magán.
- Szakrális tárgy a bolhapiacon? - próbáltam érteni a gondolatmenetét.
- Nem. De például itt vannak a győzelmi serlegek. Igazából semmire nem jók, nem iszik belőlük senki, de utánozzák a régi kelyheket, ami a keresztény szertartások kelléke, és bizonyos szempontból pedig egészen visszanyúlnak...
- A Szent Grálig? - lelkesedtem fel. Imádom a titkokat.
- Na, ebbe most ne is menjünk bele... de látod? Még akár így is lehet... - utalgatott Tamás. - Szóval már szinte otthonomnak éreztem több középkori belvárost, kezdtem érezni a régi emberek logikáját, én is azokon a napi utakon jártam, mint egykor a régiek, amikor megtaláltam ezt - és előhúzta újból a ceruzát.
- Na, jó megyek én is Svájcba - nevettem. - Hol találok még ilyent? Tetszik.
- Öööö, nem egészen. Egy fazon ejtette el, de mire odaértem, és láttam, mi ez, már bement egy kapun. Én meg szégyenszemre nem kerestem, akkora volt a döbbenetem, amikor kézbe fogtam ezt a cuccot.
- Miért, mi ez?
- Egy borzasztóan sokoldalú frekvenciaelemző készülék. Infravörös, gammasugárzás - bármit megérez, és kijelez. Szóval, szinte univerzális. Ráadásul gyenge jelet is képes sugározni több tartományban. Azt mondhatnám, hogy ez egy radar és egy kulcs együttese. Persze nem a mai technikai szinvonalon, hanem egy átlagember varázslatnak mondaná.
- Találtál egy varázspálcát?
- Hááát, fogjuk rá... de semmi extra, több tízezer lehet ilyen a világban - vágta rá, amikor észrevette, hogy meredten bámulom a pálcát. - Semmi plusz képességem nem lett tőle. Illetve, te mennyivel többre vagy képes, ha nálad van a mobilod? Ez is egy ilyen technikai cucc, csak fejlettebb. De nem is ez a lényeg. Ez csak segített a további munkában.
- És nem kaptak el miatta? Vagy nem tiltották le, mint egy mobilt?
- Látod, ez egy decentralizált rendszer. Itt nem lehet központilag letiltani valamit. És de, el akartak kapni. Szerinted min mentem át?
- El tudom képzelni - mértem végig.
- Szóval, nem ez a lényeg, hanem ez itt - csapott ki az asztalra egy köteg kártyát.

Inkább nem szóltam semmit. Tamásból simán kinéztem, hogy hamiskártyázással szedte össze az előbb átadott pénzt, de nem akartam megsérteni, inkább hallgattam, mit mond.

- Ez a terminál az ősi Internethez.
- Szóval a te csodás gépedben nem videokártya meg hangkártya van, hanem zöld hetes, makk ász... És melyik az alap-lap?
- Ez nem magyarkártya.
- Tényleg - néztem, ahogy szétteríti a lapokat. - Tarot?
- A tarot lapjait másolták erről. Ez már értékesebb, szerintem az eredetiből kevesebb, mint ezer maradt, talán alig száz. És az a vicc, hogy alig valaki sejti, hogy ez a legfontosabb lelet - Tamás széterítette a lapokat.

A figurák egyszerű vonalakkal voltak megrajzolva, de mégis, volt bennük egy absztrakt precizitás. Szóval messze nem a biedermeier figurák voltak.

- Harminckettő darab. Itt nincsenek színek, tudni kell, hogy melyik figura hova tartozik. Négy kategória, mindegyikben vezérlap. És a kérdésedre a válasz: két alapvető lap van - Tamás felmutatta a születést és a halált. - Az egész olyan, mint a programozás. Nem véletlen, ez a terminál. De tudomásom szerint senki sem keresi ezeket eredeti funkciójuk miatt, mert látszólag minden kártya ilyen, annyira elkenődött az eredeti jelentése.
- Harminckettő. Az a kettő hatványa...
- Bizony! Így lehet kettéosztani a lapokat, mindegyiknek van ellenpárja, de logikus a felosztás négyesével és nyolcasával is.
- Jó kis filozófia...
- Ez több annál! - Lerakta a lapokat a padlóra maga elé, úgy, hogy a születés a bal, a halál a jobb keze alá esett. Két hüvelykujjával leszorította a két lapot, és maga fele húzta őket. A többi lap úgy csúszott szét, hogy kisujjai alá 3-3 a maradék alá pedig 4-4 lap rendeződött sorba.
- Ügyes - nyögtem irígykedve.
Mindig csodáltam azokat, akik évekig gyakoroltak egy látványos trükköt.
- Nem ügyesség, tudás - vigyorodott el végre Tamás is. - Valami elekrosztatikus módon mozdulnak el egymás közelében. nekem csak meg kellett találni a megfelelő indító hókuszpókuszt.
- Nagy mágus lettél, na - ismertem el.
- Semmi extra, de kezdem azt érezni, amit ők. Tudom, kiket tartottak mágusnak. De ezt az üzemmódot nem tudom még használni kellőképp. Sokkal jobb ez...

Felemelte a kezét, majd megfogva a két végső lapot, újra egy pakliba rendezte a lapokat, döbbenetes módon, egy szemvillanás alatt. Fogta a születést, és lerakta. A paklit lazán a kezében tartva, elhúzta jobbra valamivel a padló fölött, és a lapok egyenként pattantak ki a kezéből, majd a padlón sorba rendeződtek. Nyolc lap, vissza, következő sor. Döbbenten néztem.

- Na így teljesen olyan, mint egy számítógép terminál. Minden lap egy alapfogalom, de lehet betűnek is felfogni, vagy számnak. Egyszerűen ujjal megérinted őket, és így adod be a kérdésedet. Elmegy a kérés a központnak, és megkapod a választ...
- Hol? - nyögtem egyet.
- Mindjárt megmondom...

(folytatom)

Zene

2009-01-28T13:51:00.005+01:00

Most napsütéses a kedvem, úgyhogy bejönnek az ilyen latin számok:

Csak aztán nehogy elbaltázzam valamivel :) Az a bajom, hogy sokat agyalok :D Pedig csak hagynom kéne, hogy történjenek a dolgok a maguk módján :)

Láttátok...

2009-01-28T11:20:00.004+01:00

... az eredeti Sakál napját?

Abban van az elején, hogy megjelenik az OAS vezetőinél a Sakál, és benyögi a munkadíját. Mire a főterroristák felhördülnek, hogy sok. Arra az angol közli, hogy:

- Akkor raboljanak bankot.

Snitt, és bank, ékszerüzlet, satöbbi.

Lehet, hogy valamilyen szervezet éppen most gyűjt pénzt? Sorozatos bankrablások a városban... persze ez nem Franciaország, itt tehetetlen a megbénított, leépített, agyonszabályzott rendőrség és titkosszolgálat(ok).

Ne járjatok tömegrendezvényre ;)

Azért kíváncsi vagyok mi lesz... Magyarországon egy terrorszervezet van, a: MNyNFH. Nem hallottál róla? Dehogynem! Ők a Magyarok Nyulai, a sosem létezett terrorszervezet, amit annyira felületesen kreált a hatalom a terrrorveszély megmagyarázására, hogy a rövidítést kiejteni sem lehet.

Mivel a bandázást már úgy is kinőttem, hogy tüntetésre járjak, és úgy is, hogy belépjek egy pártba, tulajdonképpen ez nem az én dolgom. Elkészítem a vacsorám, leülök a tévé elé, és közömbös kíváncsisággal nézem meg, hogy mit hazudnak aznapra...

Kívánság

2009-01-27T14:45:00.002+01:00

Kyrie - Mr. Mister

Mosolyogj, és légy szabad! Ezt kívánom neked!

Nekem is: elég volt a trutymóból... én ennél többet tudok... megvonom a vállam, és tovább megyek!

* * *

Érdekes, hogy van, aki kényszeresen bizonygatja, hogy ő milyen jó... És odabenn a nagy üresség. És akkor a legjobb embereknél pedig azzal szembesülök, hogy folyamatosan önértékelési válságuk van.

Jó vagy, merj jó lenni!

(Kis mellékszál: még nem beszélgettem V.-vel, csak a videóját láttam, amiben azt mondta: Sosem vágytam arra, hogy híres legyek, már kiskorom óta egy átlagos életet szeretnék élni... Hoppá! - mondom, ezekszerint alapból nem átlagos. Már érdekel... Szóval, aki kutyaközönséges, az meg szeretné mutatni, hogy ő mekkora egyéniség, aki pedig egy szikrázóan változatos személyiség, az igyekszik álcázni a természetét - tehát ne tévesszen meg a sok vicsorgó ember, ők nem jobbak, csak erőlködnek. Te jó vagy!)

Merj jó lenni! Kezdésnek engedd, hogy átjárjon a fenti zene öröme! :)

Ebéd

2009-01-27T13:06:00.003+01:00

Zs. feltételezte, hogy tök jó csajok vannak nálunk az irodában. Nos, nem. Coriolis ugyan azt mondta, neki mindegyik kolleganő bejönne, de ő ilyen :D
Most ebédnél egy külön asztalnál ültem le, mert álmos vagyok, basztatnak a németek a melóért (nix meló) és egyébként is.
Egy asztallal arrébb egy lánycsoport. Nem véletlen ültem úgy, hogy őket lássam, az átlagmenedzser még látványra is bizarr. Hátmégha eszik.
Erről jutott újra Zs. az eszembe... ha látná azokat a lányokat, jobban rendben lenne az önértékelése. Az egész irodaházban egy nő volt, aki igazából jól nézett ki, és a gesztusaiból, a megjelenéséből sugárzott valami utolérhetetlen báj. Neki gyűrű volt az ujján. Amikor év vége fele láttam, hogy nagy a hasa, nagyon örültem: legalább nemcsak az idióták reprodukálják magukat!
Aztán leült az asztalhoz G, húgom vőlegénye. Már a sorbanállásnál is láttam, ott még csak furcsán pislogott rám. Bazmeg, én is felismertelek, de nem akartam beszélgetni veled! Így aztán még rá is néztem néha, teljesen ismeretlennek tettetve magam.
Tudtam, hogy több gátlás van annál a srácban, minthogy megkérdezzen, hogy én én vagyok-e.

Genyónak lenni jó :)

De most tényleg! Rohadtul kínos beszélgetés lett volna ebből, mert húgom végül visszaadta az eljegyzési gyűrűt, nekem meg sosem volt különösebb kedvencem a srác.

Míg e sorokat írom, a német kollega küldött egy újabb levelet, amit már végképp nem tudtam kihámozni, így felhívtam, és megbeszéltük a dolgokat.

Tehát végezetül álljon itt, amit ő mondott egyszer a némettudásomról, ezzel is sarkallva a mostani telefonhívásomra:

Érdekes, hogy jól beszélsz németül, majdnem hibátlanul. De a leírt szövegeid, ahogy írásban fogalmazol... na, az valami borzalom. Vicces, mert ez általában fordítva szokott lenni...

Hülyegildor

2009-01-27T11:49:00.005+01:00

na, tudom, hogy javarészt nem érdekelnek titeket a személyes dolgaim, ezért inkább elmondok nektek valami érdekeset...

Két vágyam van. Az elsőhöz kéne C-s jogsi is. :(

Az első vágyam egy FUG. Felderítű-úszó-gépjármű - Azért nem PSzH, mert azon lövegtorony is van, valahogy az az érzésem, azt nem igazán engedélyeznék közútra. A FUG-gal sem nagyon rodeóznék, mert baromi lassú. Viszont tuti beengednének sávváltáskor, és, ha nem, az sem baj. Parkolás, kerékbilincs: nem probléma!
Egy öreg Csepel motor hajtja, tehát a fogyasztása kb, mint az Ikaruszé :) Talán ez kimarad...

A másik vágyam még durvább, de arra van jogsim :D Ez egy AN-2 es. Nem, nem az Ancsa, az Antonov tervezőiroda repcsije, az én első repülős élményem adója. Hanem egy 13 méteres aknaszedő naszád. 4 millerért úgy dobják utánam (Háromért is van már). Egy időben arra gondoltam, hogy azon fogok lakni, mert abban is Csepel motor van, ámde kettő... számold csak ki :D szóval lakni jó... ámde teperni vele...

Ha mégis veszek ilyent, akkor nagyon kell igyekeznem, mert csak 24 darabot gyártottak, és félő, hogy párat szétkapnak szinesfémnek. Eposzi!!!! A katamarán után ez lesz a következő gyűjtés tárgya :D

Ronda állapotban, de még vizen:

Igen, félek tőle, hogy a legtöbb valami félreeső helyen, a szárazon van:
Így múlik el a dicsőség, de azért felraktam ezt a képet is, hogy lássátok - ilyen rohadt nagy dög.

Hétköznapok kis tervei

2009-01-27T11:35:00.003+01:00

Ma este egy zártkörű vetítésen megnézem az "Apám nevében"-t.
Mivel nem akarok csövi benyomást kelteni, rendbeszedtem az arcomat (70 százalékkal kevesebb szakáll: IGEN! MEGCSINÁLTUK!). Már hetek óta agyalok rajta, hogy fodrászhoz is kéne menni, de nem tudom, hogy hova menjek... Viszont, mivel ma reggel egy fodrász ismerősömtől kaptam egy érdeklődő levelet, hogy mi van velem, úgy határoztam, hogy összekötöm a kellemeset a hasznossal, és bejelentkeztem hozzá... Majd jól elmesélem neki a történteket. Azt hiszem, ő is fog tudni mesélni :D

Nem kéne itt megírnom...

2009-01-27T10:34:00.004+01:00

de úgysem olvas :) Ha meg mégis, örülhet :D

Zs.-t azért bizonyos szempontból visszasírom. Az, hogy esténként tornára járt parti helyett, azt eredményezte, hogy piszok jó karban volt. Kb, mint egy 22 éves... (az illata, az érintése) báár, félek tőle, hogy több 22 éves irigyelné. Tudom ciki, de nekem nem is annyira a szép arc számít, hanem a jó alak. Zs. pedig igencsak karcsú és formás volt, ezzel már az első találkozáson is húzott... Mondjuk neki helyes arca is volt. De hiába, ha két ember üti egymást :(

Családom és egyéb állatfajták

2009-01-26T20:27:00.002+01:00

Megvettem DVD-n kemény 950 forintért :) Már tetszik :D

Maslow, párnák, becenevek és még sok más :D

2009-01-26T17:40:00.002+01:00

Mostmár tudom, mi a Maslow piramis :) Furapárnát én is vettem egyszer, ésráadásképp nem magamnak, de nem adtam végül oda neki :( A szobámban meg semmihez nem megy, mert barna. Miért is barna? Hát, mert ő úgy hívott, hogy Csokiszemű :)

Sok más... felhívtam egy ismerősömet, miután jól megnéztem az iwiw-en, őt is, és a barátnőit is. Szívesen kiraknám a pótlányával készített fotóit, de félek, nem kapnék felhatalmazást...

Vannak emberek, akikről lehetne sztorizgatni, de ezt csak privát beszélgetésben teszem, mert nem idevaló. Szóval az élet egyszerű, csak mi tesszük bonyolulttá...

Öhm...

2009-01-26T15:05:00.003+01:00

kevertem egy koktélt. persze utólag jutott eszembe, hogy mi volt, amikor egy kollegákkal ebédidőben elfogyasztott sör után felhívott egy bespeedezett német. Én meg csak hallgattam, hallgattam a hadarását:
- Dumáljál csak kiscsávó, én most emésztek...
Majd a válaszadásba szívem lelkem belevittem:
- Ja.
Szerencsére akkor meg is elégedett ennyivel.

Amikor átmentem egy kollegámhoz a múlt héten ebédügyben, boldogtalan mutatott a telefonja időszámlálójára: 1:33 - de akkor reagálnia is kellett. Egyébként ő lazább nálam, simán lenémítja a telefont, és közben elcseverészik a szobatársaival, míg közben fél füllel monitorozza a telefonáló érzelmi állapotát.

Egyszer, még régi időkben, egy másik cégnél, Kölnbe mentem kiküldetésre egy délután. A nap egyetlen szép pillanata az volt, hogy a pilóta úgy vezette a gépet, hogy a Dómot mindkét oldalán a gépnek megszemlézhették az utasok. (Nem, nem vezette bele a tornyába)

A német munkatárs, örvendezve, hogy végre megérkeztünk, azon nyomban neki akart fogni a társalgásnak. És mondta, mondta...
A szokásos taktikát választottam, és elgyötörten bólogattam, néha egy Ja-t közbevetve.
Egyszer csak elhallgatott, és merően nézni kellett...
- Ja - próbáltam meg - illetve nein!
Csak nézett rám...
- Basszus, ez kíváncsi a véleményemre! Egy szó nem maradt meg bennem!
Azzal szégyenszemre meg kellett ismételtetni az duma lényegét. Így jár az, aki egy repülőút után egyből mindent akar tőlem :D

Elgondolkodtató...

2009-01-26T14:09:00.003+01:00

Korábbi bejegyzésemben már elmondtam, hogy a liberális gyereknevelést csődnek érzem. Egyre inkább az az érzésem, hogy Makarenkó elvei viszont akár figyelemre méltóak is lehetnek. Azt hiszem, elkezdek a téma után vadászni a neten, és a könyvesboltokban.

Igen szűklátókörűség lenne azt feltételezni, hogy minden, ami az oroszokkal kapcsolatos, eleve rossz... legalább meg kell vizsgálni!

(Hasonlóan eleve elutasító egy igen friss tudomány, és ezért egyáltalán nem is fejlődik. Bár a tudománynak nem lenne lényege, mégis összefonódik egy ideológiával, ezért elutasít egy sor dolgot az európai civilizációból...)

II - avagy pillanatállj

2009-01-26T09:36:00.006+01:00

De a blogom megy tovább, írok is, csak az életben kell takarékra tennem magam.

Kevertem két instant kávét, egyet Apunak, egyet magamnak a háznál... Apunak túl erős volt. Pedig ő durva kávés, és a kettő egyforma volt, leszámítva, hogy a sajátba raktam cukrot is.

Koffeinfüggő-e vagy?

Most pedig megfogadom, hogy a reggeli kávéban fele adag granulátum lesz, és pótcselekvéként kakaót iszom...

Semmi értelmeset nem tudok a felszabaduló időben csinálni, csak pörgök, mint az üresben meghajtott motor...

Mostmár nincs miért hajtanom, sőt, a költözésig ki kéne pihennem magam. Fűtés megy, szigetelés félig már fenn van, ajtó ablak berakva a helyére. Lambériázás, parkettázás és egyéb lakberendezés van hátra, de ezek ráérnek... pihennem kell...

(Amúgy jókor kezdem a lazítást, valami már nem stimmel bennem... két napja.)

Különben nem én írom meg azt a bizonyos bejegyzést :D

No, és egy vers... nem egy nagy szám, de egyrészt haikuban nem vagyok jó, másrészt pedig el kell gondolkozni a tartalmán...

A tudás

A tudás nem adhat boldogságot
Sem pedig bölcsességet

(Ja, és vegyétek a könyvemet, amíg még tudom dedikálni :D Hatalmas érték lesz ez a százas sorozat :D)

Fehér hírszerzés...

2009-01-25T21:40:00.001+01:00

Mert legális forrásból, de nem megkérdezéssel megtudtam, hogy a szomszédban lévő három macska neve:

Sárkány, Dagi, Maffia.

Ebből egy a mama - a "penészes" és kettő a kölyke, akiknek a mama folyamatosan hordja az egeret...

Apu úgy tudom, egy szóbeli Invoice-t is kiadott, hogy nekem is legyen macskám onnan, ha lesz szaporulat. :D

Legalább nálam szaporítják a szomszédok a macsokat, nem irtják, mint Apunál :(

Esemény előtti...

2009-01-25T18:38:00.001+01:00

szóval van valami nagyon érdekes... Gildor hiába temetkezik el vidéken, megint belenyúlt valamibe :) Szóval velem mindig történik valami. Mivel a téma meglehetősen, hogy úgy mondjam kényes, először tájékozodom, aztán írom meg.

Gildorkapitány

2009-01-23T22:53:00.003+01:00

Már olyannyira nem bírtam a hideget, hogy bevillant, hogy a laptopon van egy vitorlázós progi. Nohát, a vitorlázást tanító részt jól megkukkoltam, hogy vajon olyan számára is érthető-e, aki sosem látott előtte vitorlást?

Örömhajózás a naplemente felé:

Ez már keményebb menet: esik az eső, Gildor a jobb oldali kormánynál (mindig a szél felőlinél kell állni, itt pedig, bár szinte teljes hátszél van, mégis jobbcsapáson megyünk) néz rendületlen a távolban. Balra egy horgonyzó óceánjáró...

Just in time

2009-01-23T14:52:00.004+01:00

Persze írhatnék arról az ismerkedésemről, ami a jelenben zajlik, de a hölgy újabban olyan elegánsan ignorál, hogy abszolúte nem egy sztorizni való eset lett belőle...

Röviden a történet annyi, hogy megirigyeltem Dórit, aki nemes egyszerűséggel írt egy levelet egy neki szimpatikus srácnak, és most már nála lakik...

Így aztán, amikor a Velvet év arca c. meccsén azt láttam, hogy az ezeddig egyetlen igazán szimpatikus leányt jól lehúzták a szavazáson, írtam neki iwiwen. Persze lehet, hogy a vizsgaidőszak miatt, de elmaradnak a válaszlevelei. Én meg nem erőltetném, pont az volt a jó, hogy színes egyéniség, akivel sok közös témánk van. De, ha ő nem tud/akar válaszolni? Inkább maradjon meg így a sok jó beszélgetés, mint vérig sérteni a nyomulással.

Endi (exbloggerina) elemzése után szabadon:

A teljesen átlagos lányok túl sokat mondják maguknak, hogy ők királylányok, nekik a tökéletes kell, és megérdemlik, meg minden pasi disznó, és a többi szokott szöveg, hogy végül önbeteljesítő jóslatként a létező pasik tényleg disznók velük, az álompasi meg örökre álom marad.
A full bombázó csajok pedig általában egy csődtömeg, lerántós, drogos, bunkó pasit szerválnak maguk mellé, mert ők sosem elégedettek magukkal, és kell nekik, hogy a teljesen gagyi pasijuk megalázza őket.

Két lány lakik itt a házban, egyik az egyik, másik a másik kategória jellegzetes példánya. Személyes okokból nekem mindkettő tabu, ezért ők pont jók példának, mert így tárgyilagosan tudok nyilatkozni. :)

Ja, a trampli csajok meg nem érdekelnek :) Csak, hogy teljes legyen a paletta. Mindenesetre inkább egy kicsit jobb lánnyal ismerkedek szívesen, mert minden előítélettel, meg hülye dumával szemben, a jobb lányok a kedvesebbek :)

Pasinak lenni jó :)

2009-01-23T12:26:00.000+01:00

Megpróbáltam azt csinálni, ami a legtöbb háziasszonynak simán megy...

Főztem, beszéltem az éppen bejelentkező ismerősökkel, és képzeljétek, még dolgoztam is!

Meg tudtam csinálni, de tiszta idegbeteg voltam, pl, hogy nehogy odaégjen a kaja...

Gratula lányok! :)

Hamár

2009-01-23T09:46:00.001+01:00

a királylányokról volt szó, legyen itt egy másik, sajnos nagyon jellemző mai történet is. ezt nem én írtam, egy kicsit nekem is döbbenet...

Igazságos Izom Tibor

Ja, bemutatom a csajomat :D

2009-01-22T23:34:00.000+01:00

(álmodik a nyomor ;) de az tuti, hogy teljesen felizgatnak az ilyen nátósmacák :D)

Targonca oktatófilm :)

2009-01-22T23:21:00.002+01:00

Azért akinek érzékenyebb a lelke, ne nézze meg :)

Gildor ismerkedik :)

2009-01-22T17:21:00.005+01:00

Nohát, megihletett egy bloggerina pasizós szövege, így én névtelenül én is feltárom, hogy mik történtek velem. Viduljatok!

(Most képzeljetek el legalább 10 évvel fiatalabban... de talán mégtöbbel!)

Háromszor ismerkedtem utcán. Az első eset elég érdekes volt. Felszálltam a buszra, és egy helyes lány engem nézett.
- Na - gondolom - ennek csak felém állt a szeme, biztos útban vagyok neki, hadd nézzen csak távolra, én elállok az útból.
De a lány továbbra is rám nézett. Baromi vonzó volt, úgyhogy eléggé betojtam, de úgy filóztam:
- Ha most hozzászólok, lehet, hogy nagyon égés lesz, de akkor pár perc, és leszállok a buszról. Ellenben, ha egy ilyen helyzetet kihagyok, évekig ezzel fogom magam szadizni... de mit csináljak?
A zsebemben ott volt egy borítékban pár versem, a borítékon meg a nevem, meg a telefonszámom (igen, gőzöm nem volt, hogy nem így megy a dolog, de az a lány, aki tetszett (volna) el sem jött abba a társaságba, ahol reméltem, hogy találkozom vele...)
- Nem lehetsz nyúl! - vettem egy nagy levegőt.

Odaléptem a lányhoz, és úgy, hogy a többi utas előtt ne égjek le, a leszállás előtt odasúgtam:
- Vigyázz erre! - és a kezébe adtam a borítékot.
Még annyit láttam a leszállás előtt, hogy az eddigi magabiztos nézése helyett teljesen a döbbenet uralkodott el az arcán.
Pár nap múlva hívott fel, és mivel akkor a vezetékes telefonon a hívó titokban maradt, fél évig őrizte az inkognitóját. Aztán mondta, hogy találkozna. Megtudtam, hogy akkor ment haza egy szakítás után, és elhatározta, hogy hazáig bepasizik :) De aztán nagyon nem találtuk meg a közös hangot, pedig szép volt ám a lány! Nagyon! :) Az iwiw szerint már férjnél van. Nem is jelöltem be.
Volt egy feledhető eset, egy távolsági buszon.

És volt még egy ismerkedés, ami viszont eléggé meghatározó,viszonzatlan szerelemmé vált bennem. Tüntetés, 13 évvel ezelőtt. Az egyik közelben lévő lány nagyon tetszett, és az, hogy eleredt az eső, és bőrig ázott... no... nem részletezem (nyár, csak egy póló volt rajta). Valaki harmadik személy esernyője alá húzódtunk be mindketten. No, ez a lány teljesen elvarázsolt. Elkértem a címét (Affene sem tud ilyenkor látványos dumát. Annyit mondtam: szimpatikus vagy, szeretném elkérni a címed - és nem is volt kecmec, megadta), na és abból már ki is derült, hogy nem igazán fog menni a dolog, de egyszerűen nem tudtam feladni. Levelek, versek, megpróbáltam lerajzolni magamnak... És párszor voltam is látogatóban nála...

Na, itt van két vers... az elsőt az előbbinek, a másodikat a második hölgynek írtam. A második leány olvasta is, sőt, van egy verseskötete tőlem, amiben szépen kinyomtatva, bekötve vannak a verseim...

(Az utastársnak :))

Szerenád:

Hogyha egész éjen át
Elkerül az álom,
Küldöm szívem dallamát,
Hallgasd szerenádom.

Hogy mit súgnak ajkaid,
Szél szavával várom,
Szádnak titkos hangjait
Susogja a fákon.

Hogy újra láthassalak,
Én csak ezt kívánom,
Hogy hallhassam hangodat,
Csakis arra vágyom.

Hogyha alkalmam lenne
Mosolyodat látnom,
Akkor az volna minden
Kincsem, boldogságom.

Bárcsak lehetnék a Hold
Tiszta éjszakákon!
Szemem ottfelejteném
Mindig a szobádon.

Ha elbódít majd az ágy,
Legyen édes álom!
Az arcod mosolyáért
Szólt a szerenádom.

(Vers egy messzi, mediterrán ízű városba)

Szonett

Most tiszta az égbolt és nyitott az űr.
Egész nap ott kuksolt tudat alatt,
Sóhajtva libben el a gondolat;
Mikor hazafele megyek egyedül.

A zajok, a fények mind körös-körül
Másképpen élnek, egy más hangulat,
Egy másik helyszín emléke maradt,
És bennem újra, meg újra felmerül.

De sajnos tőled még távol vagyok,
Bár ezt nem így mondják a csillagok,
Náluk a földi távol közel kerül.

Szeretném hinni, hogy igazuk van,
Akkor élnék abban a tudatban:
Veled egy találkozás, hogy sikerül.

Csüt

2009-01-22T11:32:00.002+01:00

Basszus, ilyen nem volt még!
A tudatalattim óvást nyújtott be a terveimmel szemben. Éjjel álmomban olyan pontosan megálmodtam egy jövőbeli dolgot, hogy felriadtam, és baromi szarul éreztem magam. Mert a tudatom azt mondta, hogy van valami, amit akkor is végig kell csinálnom, ha eleve bukó, eleve tudom, hogy nagy eséllyel kínos, és valamilyen szinten belepusztulok. A tudatalatti viszont ritka tisztán megmondta: meg ne próbáld. És még emlékszem is a dologra... No, én nem álmodok tudatosan...

Ma pedig a munkába érve Commander Coriolis Volvója mellé parkoltam le :) (CMD a rendszáma :) )

Kivételes ajánló...

2009-01-21T23:43:00.003+01:00

Egy könyvet ajánlok mindenkinek, aki szereti a kémsztorikat. Persze ez nem az a klasszikus lett, érezni, hogy egy elkeseredett ember írta...

Belovai István: Fedőneve Scorpion

Ja, igen...

ha ez így még nem keltené fel a figyelmeteket, itt egy kiragadott részlet:

Szász ezredesrôl elterjedt a hír, hogy igen nagy munkateherbírású elvtárs, aki már hajnali négykor, vagy félötkor a munkahelyén van és dolgozik. Aztán kiderült a valóság. Szász azért járt be már kora hajnalban a munkahelyére, rekamiéval kényelmesen berendezett irodájába, mert ekkorra már minden étterem és kocsma bezárt. Haza nem mert menni a felesége miatt, neki azt mondta, hogy éjszaka szolgálati ügyben benn kell maradnia a laktanyában. A rekamién aludt egy keveset, a munkaidô kezdetére megborotválkozott, rendbeszedte magát és fônökei elôtt ô volt a szolgálat mintapéldánya, aki ugye már kora hajnalban bemegy dolgozni. Persze napközben irodájában alukált még egy-kettôt, hogy estére már újra készen álljon az éjszakai élet újabb kalandjaira, amelyekbe nôk is beletartoztak. Szász ezredes meg Csörgei ôrnagy a nôket a szolgálat konspiratív lakásainak hol egyikére, hol másikára vitték, természetesen hasonszôrû elvtársai támogatásával.

Szerintem meg kedves, életvidám ember lehetett a csóka, aki a hidegháborús infrastruktúrát prímán fel tudta használni hasznosabb célra ;)

Bejegyzés helyett...

2009-01-21T22:26:00.004+01:00

...mert ugye egy bejegyzésben valami információt kéne átadni...

És egy információ létezik, de az hatalmas titok, amit csak egy embernek mondtam el, mert másképp összeroppannék, de remélem, ő megőrzi.

És tudom, hogy látszik is rajtam, hogy valami nincs rendben velem... Kérlek, tudatlan is szurkoljatok!

És lehet, hogy nem kellene itt akkor utalnom sem semmire, de azt hiszem, ennyi magyarázattal tartozom.

És igen, nagyon szeretném kiadni magamból de nem tehetem.

Kavarog, növekszik, talán egy sűrű felhő lesz belőle, ami vagy csak beárnyékol, vagy éppen ellenkezőleg, határozott elszántságot ad.

Ki látja a jövőt? Mert én nem!

Legyen már nyár!!!!!

2009-01-21T15:07:00.001+01:00

Katozni akarok... így:

Broadsword

2009-01-21T10:17:00.003+01:00

tegnap még poénkodtam, de ma már nem viccelek...

kicsit keményebben:

és mégegy, addig amíg a kocsog youtube rá nem jön, hogy zene van alatta, és le nem veszi a videóm...

Dilimese

2009-01-20T23:20:00.006+01:00

A hős lovag felöltötte páncélját, felcsatolta kardját, és felpattant a lovára, hogy megszabadítsa a gonosz sárkánytól a királykisasszonyt.
Persze a sárkány és a királykisasszony jó messze lakott, így a lovagnak igencsak feltörte a hátsóját a nyereg, és már a kard csörgésétől is ideges volt egy kicsit, meg arról is meggyőződhetett, hogy a páncél mennyire nem tartja a meleget.
Aztán megérkezett a várhoz. Egy cégtábla jelezte, hogy ott szokták hagyni emberek a fogukat. A sárkány nem volt otthon, ezért a hős lovag leült a királykisasszonnyal beszélgetni. Azóta nem beszéltek, amióta egy tornán a lovag a királykisasszonytól vette át a nyereményét.
Aztán befutott a sárkány is.
- Nem ebben egyeztünk meg! Ki van itt már megint? Emberszagot érzek!
A hős lovag végigmérte a sárkányt:
- Nagyobbnak képzeltem - gondolta.
És azon mérgelődött, hogy hiába hozta el a kardját, mert nem lesz szíve a sárkányt levágni. Oldalra nyúlt a kulacsáért, ami jófajta tüzes törköllyel volt tele.
- Beszéljünk, mint férfi a férfival! - csapott le két kupicát a sárkány elé.
A sárkány lángot okádott. Hősünk erre rájött, hogy valamit nagyon elszúrt.
- Uhh, nősténysárkány? - gondolta boldogtalanul.
De azért rendületlen folytatta:
- Azért jöttem, hogy a királykisasszony jövőjéről tárgyaljak. Megkíméltem eddig a várad, mert egyrészt baromi messze van, másrészt meg span voltál, mert nem támadtad meg a bíróságon a sárkányölő lovagi címeremet félelemkeltő antisárkányista tettre felhívás címén.
- Támadtam volna, de rohadtul nem hallottam még rólad! - röhögött megenyhülve a sárkány.
- De mivel a lantosok ódákat zengenek a királykisasszonyról, és arról, hogy milyen kegyetlen bánsz vele...
- Kegyetlenül? Saját toronylakosztálya van! Még a netet is bevezették oda, hogy csetelhessen minden hülye lantossal!
- De azt persze nem engedted, hogy a barátaimmal Goa partit rendezzek az állítólagos lakosztályomban! - szólalt meg a királykisasszony is.
- Ö... - a sárkányt váratlanul érte, hogy két tűz közé került.
- Én nem vagyok Csipkerózsika! - melegedett bele a királykisasszony. - Az elszunyókált száz évig is magában, aztán most úgy néz ki, mint egy múmia, tiszta pókháló... Csak egy rövidlátó herceg volt képes megcsókolni!
- De...
- Egyáltalán nem az vagyok, akinek képzelsz! - húzta fel egyre jobban magát a királyi leánygyermek. - Utazni akarok, bulit akarok, élni akarok, MOST! Még fiatal vagyok, most akarom megtenni.

A sárkány összeroppant. A könyvei nem írtak ilyent a királykisasszonyok toronyszobában való tartásáról. Ő valami olyanról hallott, hogy a királylányok hímezni szoktak, meg társalkodónőkkel beszélgetni. Talán régiek lehettek a könyvei, talán neki is fel kellett volna lépni a Dragonnetre.

Végül elvette a lovagtól a kulacsot, a két kupicát teletöltve a fiatalok elé tolta, maga pedig egy húzásra leöntötte a maradékot.

Rájött, hogy jobban szereti annál a királykisasszonyt, minthogy továbbra is bezárja a szobájába.

- Nos, ha így van, akkor menjetek - szólt végül reszelős hangon az óriásgyík.

És azt hihetnénk, hogy minden szépen alakult, de a hős lovag hazafele betért egy kocsmába a királykisasszonnyal, és alaposan felöntött örömében a garatra. Közben a kocsma elől ellopták a hős lovát, és a királykisasszony, amíg a darabontok írták a feljelentést, tördelte a kezét. Egészen elkeseredett:
- Ez a faragatlan fráter akar engem most bezárni? Pedig még egy normális kastélya sincs! És hogy néz ki? Meg rangja sincs! Bunyózni mindenki tud! Persze, ez meg máshoz sem ért! Múltkor is olyan verset írt nekem a szomszéd lantos. Én halhatatlan akarok lenni! Megérdemlem, hogy úgy bánjanak velem, mint egy királykisasszonnyal!

A hős lovag sem volt vidám. Idegesítette a királykisasszony bőgése, meg az, hogy a lova nem volt lopás ellen biztosítva. Minden pénzét ráköltötte a sárkányölő pengére, aztán még használni sem kellett. Nézte a nőt, és kiszeretett belőle...
- Meg sem csókolt! Egész nap arról beszélt, hogy hogyan néztek ki azok a lovagok, akik eddig a megmentésére jöttek. Persze, aztán el is slisszolt mind, amikor a sárkány üvöltésétől kiment a hajukból a dajer! És különben is! Nem valami nagy szám, a másik várban jobb bőr a toronylakó csaj, meg azt mondják, lelkesebb is, ha kiszabadulhat egy kicsit otthonról!

Így másnap már nem voltak együtt. A királykisasszony lement a mocsaras tópartra, békát keresni, a hős lovag meg elment kölcsönkérni a barátaitól pénzt egy új kalandhoz.

A lány dühödten nézte a hatodik buta békát a kezében, ami ugyanolyan unottan pislogott, mint az előző öt, amit megcsókolt:
- Te remélem már királyfi leszel! Bár, ez a ronda gülü szem, félek, hogy nem múlik el egy csóktól! De azért a rang az rang! Jár nekem egy igazi király. És forgó gyomorral, de megcsókolta.

A fiú pedig jól berúgott a harcostársaival, és persze jól kiszínezve adta elő az egész sztorit a kocsmában. Aztán reggel rájött, hogy kölcsönből sem lesz táltos lova, csak egy gebéje, és a sárkányölő kardot véletlen részegen elcserélte egy rozsdás, ócska szablyára.

Ennyi volt a mese, hülye nap végére ugyanis hülye mese dukál. Ne keressétek a valóságtartalmat, mert ha ez így igaz lenne, akkor kóbor királylányok futtatására adnám a fejem... Megmentő kalandtúra ingerszegény életet élő hősöknek...

Időt kérek...

2009-01-20T18:50:00.000+01:00

Én elviselem ezt a sok szart, csak ne így egyszerre légyszi!